NB I: csatár lett a hörcsögből – interjú Torghelle Sándorral

– Március harmadika emlékezetes dátum a pályafutásában.
– Igen, ez így van, hiszen vasárnap volt tizenkilenc éve, hogy először pályára léptem az élvonalban – mondta az MTK Budapest 36 éves csatára (abban a kiírában egyébként az első osztály neve nem NB I, hanem PNB, azaz Professzionális Nemzeti Bajnokság volt). – Mondjuk az eredményre már nem lehetek büszke, hiszen hazai pályán négy-nullára kikaptunk a Vasastól, de az angyalföldieknek akkor nagyon jó csapatuk volt, ráadásul így is egy álom vált valóra azzal, hogy élvonalbeli labdarúgó lettem annál a klubnál, amelyben nevelkedtem.

– Volt előzménye, hogy a tizennyolcadik születésnapja előtt megkapja a lehetőséget a Honvédban?
– Előtte már többször edzettem az első kerettel, kétszer a kispadra is leülhettem. Aztán Reszeli Soós István vezetőedző és segítője, Kovács Kálmán szólt, hogy a téli felkészülést az első csapattal kezdem el. Több előkészületi meccsen lehetőséget kaptam, gólokat szereztem, így a Vasas elleni bajnokira nemcsak a meccskeretbe kerültem be, hanem csereként be is állhattam. Nincs ebben túlzás, a világ legboldogabb embere voltam. Gondoljon bele: gyerekként Pisont István, Illés Béla, Halmai Gábor, Orosz Ferenc, Tóth Mihály vagy éppen Plókai Attila futballján nőttem fel, példaképek voltak, és később megadatott, hogy együtt játszhattam velük.

– Egyébként mit gondol, a mostani mezőnyből mennyien mondhatják el magukról, hogy tizenkilenc évvel a bemutatkozásuk után még mindig az NB I-ben futballoznak?
– Halmosi Péter és Király Gábor neve ugrik be így elsőre.

– Egyetlen labdarúgót hagyott ki a felsorolásból, nagyszerű bal lába van, és a Ferencváros keretéhez tartozik.
– Csak nem Leandro? Tényleg, ő is nagyon korán bemutatkozott az első osztályban.

– Halkan jegyzem meg, egyik legjobb barátja, Juhász Roland sem sokkal később, pontosan 2000. május huszadikán mutatkozott be az NB I-ben.
– Rolinak szüksége volt rá, hogy lásson játszani, utána lett egy kis önbizalma, és nem sokkal később aztán megkapta a lehetőséget.

– Az önre jellemző mentalitásnak mekkora szerepe lehet abban, hogy csaknem két évtizede ilyen szinten tud futballozni?
– Kis túlzással szinte mindent ennek köszönhetek. Persze ez nagyon összetett, a megfelelő családi háttér elengedhetetlen, de az edzők is sokat tehetnek hozzá egy-egy labdarúgó pályafutásához. Annak idején sokszor játszottam nálam idősebb gyerekekkel, és nagyon idegesített, amikor ellöktek játék közben. Amolyan kis hörcsögként nekimentem a nagyobbaknak, mert azzal azért tisztában voltam és vagyok, csak a technikai tudásommal nem tudtam volna kiemelkedni. Pölöskei Gábor említette, amikor vagy húsz évvel ezelőtt a Honvéd ifi érkezett az MTK-hoz, csak nézte, ahogy a védők jobbra-balra repülnek a párharcok után. Kérdezte, ki az a szőke támadó a vendégeknél? Na, az voltam én.

– Szombaton örökrangadó, amelynek tagadhatatlanul a listavezető Ferencváros az esélyese.
– A Fradinak „hosszú” a kerete, minőségi játékosok ülnek még a kispadján is. Meglehetősen kellemes probléma egy edzőnek, ha azon kell gondolkodnia, Böde Dániel, Davide Lanzafame vagy Mikalaj Szihnyevics kezdjen-e támadóként. Nekünk vannak sérültjeink is, nem tudunk úgy felállni, ahogy szeretnénk, de az örökrangadón bármi megtörténhet. Hazai pályán sajnos a reméltnél gyengébben szerepelünk, a szakmai stábbal már beszéltünk erről, és azon vagyunk, hogy változtassunk rajta. A tavasszal öt bajnokin csak négy pontot szereztünk, a Ferencváros elleni siker óriási lökést adhatna a folytatásra.

– Nincs olyan érzése, hogy elrepült ez a tizenkilenc esztendő?
– Amikor tizenhét évesen a Honvéd első csapatához kerültem, az egyik idősebb futballista azt mondta, meglátom, pillanatok alatt vége lesz a sportkarriernek. Csak néztem, miről beszél, nem tudtam ugyanis elképzelni, hogy durván húsz év csak úgy elrepüljön. Ám ha most visszatekintek, igaza volt. Amikor volt valami problémám, valóban lassabban teltek a napok, a jó viszont gyorsan elszállt – nekem szerencsére a pozitív élményből jutott több.

– Lesz húszéves jubileum?
– A nyáron lejár a szerződésem, de szeretnék meg egy évet játszani.