NB I: a Kaposvár nem adja fel; Vitelki a sors fintoráról beszélt a DVTK-verés után

MOL FEHÉRVÁR–MEZŐKÖVESD 2–1

Joan CARRILLO, a Mol Fehérvár FC vezetőedzője:
– Nem hagyták, hogy előzzön a Mezőkövesd. Elégedett?
– Nincs okom panaszra. Nagyon fontos mérkőzést nyertünk meg, volt is öröm az öltözőnkben. Sokat tettünk azért, hogy győztesen hagyjuk el a pályát, és nem tagadom, nagyon boldog vagyok a három pont miatt. Megmutattuk, milyen erős csapat a miénk!
– Egyetért azzal, hogy magyar szinten jó iramú mérkőzés volt?
– És ehhez hozzáteszem: az ilyen mérkőzésekhez jó ellenfél is kell. A szurkolók élvezték a csatát, intenzív kilencven perc volt. A Mezőkövesd nagyon jó csapat, nem adta meg könnyen magát. Jó úton járunk, ezen kell tovább haladnunk. A gólokon kívül is több helyzetünk volt, és ez jó.
– Ivan Petrjaknak nincs szerencséje, a szünet előtt ismét fejét fogva jött le a pályáról. Mit lehet tudni az állapotáról?
– Rúgást kapott a fejére, homályosan látott, ezért nem kockáztattunk. Tényleg nincsen szerencséje, nagyon fontos láncszeme az együttesünknek. Reméljük, kikerül ebből a rossz szériából.

KUTTOR Attila, a Mezőkövesd vezetőedzője:
– Kettő egyes állásnál szabályos góltól fosztották meg együttesét. Visszanézte azóta az esetet?
– Nem néztem vissza. Abból indulok ki, ha ez fordított esetben történik, ellenünk biztosan megadják. Közömbös helyzetben elesett egy játékosuk... Két gólt rúgtunk, mégis kettő egyre kikaptunk.
– Büszke a csapata teljesítményére?
– Az vagyok. Nagyon jól futballoztunk, és összességében rászolgáltunk volna az egy pontra. A második félidőben ráerőltettük az akaratunkat a hazaiakra. Ha lecsillapodnak a kedélyek, talán másként látom majd ezt a vereséget, de most még a csalódottság erősebb bennem.
– Pontszámban lemaradtak a fehérváriak mögött. Ezt mennyire figyelik?
– Nem foglalkozunk a pontszámokkal. Csak a saját teljesítményünkre, futballunkra szabad koncentrálnunk. Az eredmény most sem a valós képet mutatta.

HONVÉD–ZTE 2–0

Giuseppe SANNINO, a Bp. Honvéd vezetőedzője:
– Nagy teher esett le a válláról a győzelemmel?
– Nehéz meccs van mögöttünk, tudtuk is, hogy a Ferencváros elleni megerőltető meccs után most szenvedni fogunk, kevés idő volt regenerálódni. Nagyon örülök, hogy hat nyeretlen találkozó után sikerült nyernünk. A játékosaimnak most rá kell pihenniük az újabb erőpróbákra.
– A Ferencváros ellen három napja bemutatkozó fiatal Buna Gábort nagyon dicsérte – hogy lehet, hogy most a keretbe sem került be?
– Valóban nagyon jól játszott a Fradi ellen, és az, hogy ma nem került be, nem azt jelenti, hogy baj lenne vele, de sok játékosunk van, többüknek is meg kell még találnom a megfelelő posztját. Főleg a középpályánkat kell megerősítenünk.
– Az előző mérkőzésen lapunk egyik kérdésére azt válaszolta: a legfontosabb, hogy ne kapjon újabb eltiltást. Most megint összeszedett egy sárga lapot, mert a pályára rohant, amikor büntetőt kapott a csapata. Mi szükség volt erre?
– Semmi rosszat nem tettem, csak lepacsiztam a csapatkapitányommal, az akcióban nagy szerepet vállaló Djordje Kamberrel. Sem a játékvezetőhöz, sem az ellenfélhez nem szóltam. Mintha fordított világban élnénk... Én nem tudom elképzelni a futballt szenvedély nélkül.

DOBOS Barna, a ZTE FC vezetőedzője
– Aligha elégedett az eredménnyel. És a mutatott játékkal?
– Játékban, mint a korábbi meccseken, most is felvettük a versenyt az ellenfelünkkel. Sajnos, szögletből kaptunk megint gólt, hiába gyakoroljuk sokat ezek kivédekezését. Sokkal határozottabbnak, férfiasabbnak kell lennünk a kapu előtt.
– Az akarat látszott a csapatán, de nagyon lassú volt a támadásépítés. Hogyan lehetne növelni a sebességet?
– Sajnos így igaz, gyorsabban kellett volna forgatnunk a labdát. Ehhez az kell, hogy kevesebb érintésszámmal mozgassuk a labdát. Hogy a játékosaim képesek-e erre? Remélem. Volt olyan meccs, amikor sikerült, ma nem.
– Meglepő volt, hogy legnevesebb támadóit nem rakta be a kezdőcsapatba, de később mind beálltak csereként. Mi volt a koncepciója?
– A mai világban már folyamatosan tudjuk mérni a játékosok teljesítményét, és a sűrű program miatt nekik nem volt megfelelő az erőnlétük a kilencven perchez. Egyébként pedig nyílt verseny van nálunk a csapatba kerülésért, meg kell adni a lehetőséget más játékosoknak is. Az kap majd helyet a támadósorban, aki jobban éhezi a gólt.

DVTK–DVSC 1–2

FECZKÓ Tamás, a DVTK vezetőedzője
– Az egy héttel ezelőtti hazai meccs után mosolygósabban várta az újságírók kérdéseit...
– Bosszús vagyok, hiszen úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy hazai pályán illik, mégis veszítettünk. Sajnos hiába vezettünk egy nullára, nem tudtuk növelni az előnyt, a Debrecen pedig rögvest kihasználta a hibáinkat.
– Miért szakadt meg a csapat remek sorozata?
– Leginkább azért, mert pontatlanok voltunk a középpályán, játékosaink nem tudták a támadóharmadba juttatni a labdát. Jellemző, hogy a labdák hetven százalékát mi vesztettük el, harminc százaléka az, amit a Debrecen elvett tőlünk. Mivel képtelenek voltunk a területeket bejátszani, a gyors szélsőink egyszer sem tudták kikényszeríteni a korábban jól alkalmazott egy az egy elleni játékot.
– A hibák ellenére is nyerhettek volna...
– Az első félidő hajrájában, amikor szinte százszázalékos helyzeteket hagytunk ki. Az az igazság, hogy a Debrecen jól támadott vissza, s a második félidőben már hiába erőltettük rá akaratunkat a vendégekre, a jól záró Loki ellen még helyzetekig sem jutottunk el.

VITELKI Zoltán, a DVSC vezetőedzője:
– Gondolta volna, hogy egykori diósgyőri kedvencként „elrontja” a DVTK születésnapi ünnepét?
– Noha már rég elszakadtam a DVTK-tól, a sors fintora mégis az volt, hogy az ünnepnapon az ellenfél edzőjeként térek vissza. Szerencsére függetleníteni tudtam magam az érzelmektől, győzni jöttünk, és nyertünk is.
– Minek köszönhető a siker?
– Elsősorban az egységes csapatmunkának, a fegyelmezett, okos, tudatos játéknak. Büszkeséggel tölt el, hogy nyolc saját nevelésű labdarúgó játszott, három pedig a padon ült.
– Csapata kettő egyes vezetésénél mennyire volt ideges, látván a hazaiak első félidő végén kialakított helyzeteit?
– Alapvetően nyugodt ember vagyok, s bár valóban akadtak nehéz pillanatok a kapunk előtt az első félidő végén, a csapat játéka nem volt széteső. A játékosok nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is erőt sugároztak.

PAKS–PUSKÁS AKADÉMIA 0–2

OSZTERMÁJER Gábor, a Paksi FC vezetőedzője:
– Mi a véleménye a kiállításokról?
– A kiállításokról semmit sem szeretnék mondani, viszont tárgyilagos leszek: az első félidőben négy gólszerzési lehetőségünk is volt, illetve talán egy tizenegyest nem kaptunk meg a játékvezetőtől, aztán azonban megfogyatkoztunk. A vereség ellenére büszke vagyok a csapatra, öröm a játékosokkal dolgozni.
– Kettős emberhátrányban a szünetben mit lehet mondani a játékosoknak, gondolom, nem az eredmény tartására ösztönözte őket.
– A felállásról beszéltünk, ugyanis edző vagyok, nem szurkoló. Feladatom volt, hogy a második félidőben is megfelelően futballozzanak a játékosok. A taktika működött is, az ellenfél ugyanis helyzetet is alig alakított ki, s csak a mérkőzés vége előtt tette biztossá a győzelmét.
– Hogyan tovább? Mert függetlenül attól, hogy jogosak voltak-e a piros lapok, Könyves Norbertre és Böde Dánielre eltiltás vár.
– Mindenképpen erőt ad a továbbiakban, ahogy ezen a mérkőzésen futballoztunk, és a csapategységet látva bízom benne, hogy a játékosok is átérzik a felelősség súlyát.

HORNYÁK Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője:
– A győzelmen kívül örülhetett valaminek?
– Sajnos kettős emberelőnyben meglepetten futballoztunk, pedig vezettünk, mégis idegesek voltak a játékosaim. Több gólra számítottam a második félidőben, de talán mondhatom, hogy hat nyeretlen mérkőzés után most a három pont volt a legfontosabb.
– Őszintén, egy profi futballista mitől ideges kettős emberelőnyben?
– Nem ideges, hanem meglepett. Nem ugyanaz. Éreztem a játékosokon, hogy egyikük sem szeretne rontani, ugyanis olyan előnybe kerültünk, amelyre nem számíthattunk a mérkőzés elején. Több kockáztatást vártam, de végül is két góllal győztünk.
– Szünetben vélhetően módosította a taktikát...
– Persze, kértem, hogy jobban használjuk ki a szélsőjátékunkat, mert kettős emberelőnyben ez nagy segítség. Felhívtam a figyelmet, hogy a középpályás játékunktól még többet várok, és közvetlenül a mérkőzés vége előtt egy ilyen támadás végén tettük biztossá a győzelmünket.

KISVÁRDA–KAPOSVÁR 5–3

BÓDOG Tamás, a Kisvárda Master Good vezetőedzője:
– Elsőre nem volt rossz. Hogyan élte meg ezt a nem mindennapi mérkőzést?
– Nehezen indult, de hál' istennek jól végződött. Látványos mérkőzés volt, sok góllal, annak köszönhetően, hogy mindkét csapat támadó felfogásban próbált játszani, és minél többször a kapu elé érkezni. Le a kalappal a Kaposvár előtt, mindent megtett, és abban a pozícióban, ahol áll, ezt a felfogást kellett képviselnie.
– Az azért mutat erényt, hogy kétszeri hátrányból is sikerült fordítani, nemde?
– Bizony! A meccsen többször is meg tudtunk újulni, helyzeteket dolgoztunk ki, nem is egyet vagy kettőt. Azt kértem a csapattól, hogy próbáljon ne szélességben, hanem mélységben játszani, és minél gyorsan odaérni a kapu elé. Ráadásul egy Tischler Patrikkal jobbak voltunk.
– Őt azzal az utasítással küldte a pályára, hogy döntse el a meccset?
– Nyilván, ha tudom, hogy három gólt szerez, a kezdő tizenegyben kap helyet... Azért cserélünk ilyenkor csatárt, mert abban bízik az ember, hogy tud változtatni és gólt szerez a pályára küldött játékos. Az öt gól nagyon szép, a védelemben voltak hiányosságok, de ez természetes is, egyet edzettünk, és a letámadó védekezést, amit kérek, nem egyszerű megvalósítani.

DISZTL László, a Kaposvári Rákóczi vezetőedzője:
– Szerzett gólra gólt kaptak, kétszer is. Ez döntött?
– Sokgólos meccs volt, ez tény, rengeteg izgalommal. Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, próbáltuk egymás gyengéit kipuhatolni. Ebből egy-egy gól jött ki mindkét oldalon. Azt gondoltuk, a második játékrészben sikerül az ellenfél fölé kerekedni, másodjára is megszereztük a vezetést, de valóban, mindig hamar jött a válasz. Az döntött, hogy a Kisvárda támadókat mozgósítva gólokat szerzett, a beadásait nem tudtuk hatástalanítani.
– Dicséretes a Kaposvártól, hogy az utóbbi meccseken vállalja a támadófutballt. Van más választásuk?
– Nincs. Megpróbáltunk mindent, úgy is terveztük, hogy bátran, felszabadultan játszunk, ez meg is valósult. Előre jól játszottunk, de a saját kapunk előtt bizonytalanok voltunk.
– Nagy a szomorúság az öltözőben. Eldőlt a Kaposvár sorsa?
– Nem foglalkozunk azzal, hogyan áll a tabella, próbálunk mindig a következő feladatra összpontosítani. Hét közben kupameccset játszunk, aztán újra bajnoki következik, ezeken a mérkőzéseken is megpróbáljuk élvezni a játékot, és a lehető legtöbbet kihozni a párharcokból.