TÖRÉSVONALAK KONTRA MEGOLDÁSKERESÉS – JÓ PÉLDA ÚJPESTRŐL

A magyar labdarúgás (ahogy amúgy az élet sok más területe is…) tele van feloldatlan és a szereplők részéről alighanem feloldhatatlannak is hitt ellentétekkel, sztereotípiákkal, az előrelépést meggátoló, a kölcsönös párbeszédet megbélyegző, ellehetetlenítő általánosításokkal.

Kezdve például a Magyar Labdarúgó-szövetség és a szurkolók népes csoportjának immár több évtizedes szembenállásával (a Csányi Sándor által is emlegetett „buziemelesz” „szlogen” már a kilencvenes években is népszerű volt), ami az utóbbi években már a klubvezetőség kontra drukkerek szintjén is egyre több helyen jelentkezett. Aztán említhetjük a külföldi és a magyar edzők kimondva-kimondatlanul is meglévő szembehelyezkedését, vagy éppen futballisták, edzők és a játékvezetők közti, manapság is nagyon éles véleménykülönbségeket. Az utánpótlás-nevelésben pedig ilyen törésvonalat találunk a szülők és az edzők viszonyrendszerében.

 
„Zoli bácsi miatt lőttem gólt!” – az akadémia, ahol még a szülőket is képzik!

A mélyen gyökerező ellentétek feloldását célzó kísérletekkel viszont ritkán találkozni. Az „állóháború” közben pedig a nézőszámok csökkentek; szakmailag, nemzetközi szinten, hosszú távon sem a magyar, sem a külföldi edzők nem tudnak sikereket elérni; az MLSZ többmilliós büntetésekkel sújtja a játékvezetőket élesen bíráló sportvezetőket, edzőket; a klubok pedig arra panaszkodnak, hogy kevés a gyerek, kevesen „adják” futballozni a fiaikat.

Ilyen meggyökeresedett viszonyrendszerek között kimondottan üdítő arról írni, hogy azért lehet ezt másképp is! Az ősszel már bemutattuk az Újpesti Torna Egylet (UTE) labdarúgó-akadémiájánál folyó munkát, amelynek kiemelt része a szülőkkel történő kapcsolatkezelés, a Szülők Akadémiája program keretében a szülők támogatása a gyerekek nevelésében, sportolói életre való felkészítésükben szakpszichológusok bevonásával. Hogy az elmélet után a gyakorlatról is szó essen, a Nemzeti Sport Online a napokban ellátogatott az egyik ilyen előadásra, amelynek aktuális témául az úgynevezett „Z” generáció, az internetfüggés és kommunikáció szerepe, veszélyei szolgáltak. Hogy ezt a generációt az emberi kapcsolataiban, a kompetenciái fejlesztésében, a motivációja alakításában hogyan tudja közösen, a sport által segíteni edző és szülő.

EDZŐK KONTRA SZÜLŐK


Kalamár Hajnalka, Kabarcz Zoltán: A Nyerő Hármas, 61. oldal
 

„Beszélgetek egy lelkes edzővel, aki kiskamaszokat edz, teljes hittel és erővel, és tudja, hogy bajnokok lesznek. Sorolja a rengeteg jó tapasztalatát a fiúkkal […] Aztán elborul az arca, úgy mondja: – csak a szülők ne lennének! Mert velük van baj bőven. Bekiabálnak a pálya széléről, kikérik maguknak, és megsértődnek, ha kispados a gyerek. A gyerekekre várva egymás között kiértékelik az edzőket, és persze mindig a negatív vélemények a hangosabbak. Én kitiltanám őket a pályáról – horror történeteket mesél.

Beszélgetek egy lelkes edzővel, aki kiskamaszokat edz, teljes hittel és erővel, és tudja, hogy bajnokok lesznek. Sorolja a korosztály kiválóságait, hogy mennyire jó a szakmai team és nyomatékosítja: a legfontosabbak a szülők. A szülők cipelik a gyereket az edzésekre, feláldozzák a délutánjaikat. Ácsorognak, míg edzenek a lurkók, kimossák a sáros mezeket, kórusban biztatják a csapatot, letörlik a könnyeket, ha kudarc van. A szülők viszik jó hírét az egyesületnek, az edzőnek. Meséli egyik jó történetet a másik után. Egy szó, mint száz: a szülő a kulcs.

Akkor, hát mi legyen? Tiltsuk ki, vagy vonjuk be?”





Kalamár Hajnalka előadása

Minden csak nézőpont kérdése, és a nézőpontok váltásának képessége az, ami képessé tehet minket a „feloldhatatlan” ellentétek feloldására is. Röviden így is összefoglalhatjuk azt a szemléletet, amit a fenti idézetet tartalmazó könyv, illetve az újpesti Szülők Akadémiája program egyik vezetője, Kalamár Hajnalka pszichológus képvisel, aki immár másfél évtizede a sport területén is dolgozik. A futballban részt vesz az edzőképzésben, fiatal labdarúgóknak mentáltréningeket tart, és a szülőknek is segít abban, hogy fel tudják oldani azokat a mentális fékeket, a gyerekekben kialakuló szorongásokat, amelyek gátolhatják őket a legjobb teljesítmény elérésében.

Mint azt a szülőknek tartott legutóbbi nyilvános előadásában is hangsúlyozta, a szülők és az edzők között annak megértésére van szükség, hogyan tudják közösen, egymást támogatva elősegíteni a gyerekek fejlődését. Mert ha a szülő a gyerek előtt kétségbe vonja az edző hozzáértését, megkérdőjelezi a szakmai utasításait, akkor azzal lerombolja a tekintélyét, a gyerek nem fog bízni az edzőjében, és kétségek között képtelen lesz kihozni magából a legjobbat. A sportoló gyerek számára ugyanis az egyik legnagyobb tekintély az edző, ha benne kételkedni kezd, akkor nem tud tanulni, előrelépni.

 A Nyerő Hármas, 112. oldal

„A sportoló, edző, szülő háromszögben az edző mindenképpen kulcsfigura, mert Ő befolyásolja naponta a gyerek sportban való fejlődését, ráadásul általa kapcsolódik be a szülő is valamilyen formában, ebbe az együttműködésbe.”

 


A Z GENERÁCIÓ

Az alapvetően a Z generációról, vagyis a mai tinédzserekről szóló előadást csaknem félszáz szülő hallgatta.

SZÜLŐK AKADÉMIÁJA FEHÉRVÁRON IS

 Az UTE-hoz hasonlóan a Videoton utánpótlásában is elindult a szülők képzéséért felelős program (korábban indult ilyen Debrecenben is, amikor az UTE jelenlegi szakmai igazgatója, Fórián Zsolt ott dolgozott, valamint a Vasas Kubala Akadémiánál is működik hasonló projekt, és nem kizárt, hogy más műhelyeknél is működik ilyen vagy ehhez hasonló program). Kenyeres Imre, a fehérváriak utánpótlás-sportigazgatója a Nemzeti Sport Online-nak elmondta, a szülők náluk is pozitívan fogadták a kezdeményezést.
„Az ősszel a pálya szélén állva, a szülői reakciókat hallgatva vetődött fel bennünk az ötlet – kezdte Kenyeres Imre, aki korábban a magyar válogatottnál Egervári Sándor segítőjeként is dolgozott. – Az egyik célunk az volt, hogy az érzékeny témákban több információt adjunk a szülőknek, akik így jobb döntéseket tudnak hozni. A másik az, hogy még hatékonyabbá tegyük a gyermekek fejlődését, hiszen a képzés nem akkor ér véget, amikor az edzés befejeződik. Közösen kell foglalkoznunk a gyerekekkel, hogy minden segítséget megkapjanak a fejlődéshez. Hallottam, hogy az UTE-nál elindult a program, ez megerősített abban, hogy nekünk is bele kell vágnunk. Egyeztettem Fórián Zsolttal, az újpesti akadémia szakmai vezetőjével is. Van egy harminc-harmincöt fős taktikai szobánk, ez ad otthont az előadásoknak. Sajnos egyelőre a helyiség mérete miatt meg kellett húznunk egy határt a létszámmal kapcsolatban, de ha befejeződnek a stadionban a munkálatok, reményeink szerint sokkal több hallgató befogadására alkalmas terembe költözhetünk.

A szülők örömmel fogadták, nyitottak voltak az újításra, a visszajelzések pozitívak. Inkább gyakorlati jellegű foglalkozásokat tartunk, várhatóan négy-hat hetente lesznek az alkalmak. A tavasz során lesz szó sportpszichológiáról, táplálkozási tanácsadásról, játékos-megfigyelői rendszerekről, átigazolási információkról, illetve a közösségi médiáról és annak veszélyeiről is.”

R. B.

Szó esett például arról, hogy Magyarországon már a hétéves korosztályban kilencven százalékos az okostelefonok lefedettsége, miközben egy európai kimutatás szerint nálunk a legrosszabb a készülékek kihasználtsági köre. Többnyire játékra, fényképezésre és a közösségi, internetes térben való kapcsolattartásra korlátozódik, mert nincs, aki megtanítsa a gyerekeket a sokrétű, tudatos használatra, miután ők sokkal jobban értenek a „kütyükhöz”, mint a szüleik.

Ez azonban számos veszélyt rejt magában. A fiatalok bezárhatják magukat egy internetes világba, amelyben – ahogy Kalamár Hajnalka fogalmazott – olyanok lesznek, mint egy két lábon járó telefonfülke. Egymással személyesen minimálisan érintkeznek, mindenki el van a maga okostelefonjával, azon keresztül lavírozik egy virtuális közösségi térben. A „bedrótozott nemzedék” figyelemmegosztási és problémamegoldó képessége kiemelkedő. Tagjai az internet segítségével pillanatok alatt képesek bárkinek az állítását megcáfolni, kérdőre vonni, adott esetben pellengérre állítani. A tekintélytisztelet eltűnik, és az által, hogy egy állandó információs sztrádán élnek, soha nincsenek csöndben, úgy, hogy ne érje őket valamilyen információ (ha a telefont bekapcsolva hagyják, még éjjel, álmukban is „pittyeg”, jönnek az értesítések), ebből adódóan relaxálni sem tudnak. Ez függőséghez, a túlzott nyitottság kiszolgáltatottsághoz vezethet. Az internetes kommunikációban eltűnhet az őszinte érzelemkifejezés, nincs nonverbális kommunikáció (hangulatjelekre, „szmájlikra” korlátozódik).

A pszichológus szerint a Z generáció tagjai nagyon nehezen tudnak beszélni az érzelmeikről. A fiatal futballisták jó része például nem tudja elmondani, hogy mit érez, amikor megnyer egy meccset, hogy miért jó győzni. Márpedig ha nem tudják megélni a sikert, akkor az a motiváció rovására is mehet.      

És itt jön be a képbe szülő, valamint a sport és az edző szerepe. A szülő az, aki segíteni tud az érzelmek átélésében, kibeszélésében. Ha akar, akkor részévé válhat a gyermek virtuális világának, közösen, egymást segítve is kihasználhatják a világháló jó oldalát, megelőzheti gyereke elszigetelődését. A sport pedig segít az értékrendszer kialakításában. Ha a pályán megtanulják, mit jelent a sportszerűség, mit jelent a másik tisztelete, megtanulják kezelni a konfliktusaikat, akkor nagyobb eséllyel az internetet sem mások kárára, gonoszkodásra használják. A sport belső kontrollá tudja alakítani a kívülről jövő ingereket – fejtette ki Kalamár Hajnalka.

 A Nyerő Hármas, 7. oldal

„A sportoló gyermek programja megváltoztatja az egész családja az életét. Feladatok, áldozatvállalások, örömkönnyek és csalódások. Minden eredmény mögött többen vannak. Vannak látható szereplők, és vannak láthatatlanok. Látható szereplő az edző, a sportoló, esetleg a pálya szélén izguló szülők. Láthatatlanokból egész sereg van: családtagok, pedagógusok, biztató és vigasztaló barátok. Őrangyalok. Sportoló – edző – szülő. Minden e hármas együttműködésén múlik.”


 

                                 

,FELISMERJÜK, HOGY MI AZ, AMIT LEHET JOBBAN CSINÁLNI” – SZEMLÉLET ÉS ATTITŰDVÁLTÁS

 
 A Nemzeti Sport Online-on tavaly decemberben indítottunk egy sorozatot, amelyben külföldön élő szülők mesélik el, hogy milyen utánpótlás-neveléssel találkoztak a labdarúgásban ott, ahol élnek. És kiderült, mennyivel másabb a szülők viszonya a gyerekek meccseihez, az edzőkhöz, mint nálunk. Dániában és Ausztriában is szigorú szabályok vonatkoznak a szülőkre, teljesen mások a normák.
Így nevelnek Ausztriában orosz, szír, pakisztáni és magyar futballistákat!
 Megtiltották a szülőknek, hogy ordítozzanak – magyar tehetség a dán BL-csapatnál

Ha önnek is vannak külföldön szerzett tapasztalatai, és szívesen beszámolna a helyi utánpótlásrendszerről, várjuk beszámolóját az nsonline@nemzetisport.hu címre „külföldi tapasztalatok” tárgymegjelöléssel.

„A futball tele van érzelmekkel” – ezt a ferencvárosi Varga Zoltántól vett idézetet már az előadásra vendégként meghívott, 33-szoros válogatott Kiss László fűzte hozzá, a Bozsik-program korábbi vezetője, aki személyes történeteivel színesítette az elhangzottakat.   

Elmesélte például, mekkora élmény volt számára, hogy gyerekkori példaképe, Bene Ferenc utolsó válogatott meccsén ő végezhette el a kezdőrúgást 1979 szeptemberében a csehszlovákok ellen (nyertünk 2–1-re, ez volt egyébként az akkor a Vasasban futballozó Kiss László első fellépése az A válogatottban), és 12 percet együtt is játszhatott az újpesti ikonnal.

Majd Verebes József mesteredzőt emlegette, de a múlt nagyjai kapcsán azért kissé bizonytalan hangon hozzátette: „nem biztos, hogy mindenki tudja, kikről beszélek…”

De ezért is jók az ilyen programok, mert a legendák felelevenednek, akkor is köztünk maradnak, ha már nincsenek is velünk. A szülő hazaérve, egyrészt meg tudja mutatni a gyereknek Kiss László „káprázatos”, átemelős gólját (ahogy idősebb Knézy Jenő jellemezte), amit a norvégok ellen szerzett 1981-ben (a ’82-es vb selejtezői során két meccsen négy gólt jegyzett az északiak ellen), másrészt el tudja mesélni, hogyan adott határtalan önbizalmat a Mágus Kiss Lacinak azzal, hogy tulajdonképpen maga fölé helyezte: „Én nem tudok futballozni, hozzád képest nem értek a futballhoz. Te elfelejtheted a taktikát, valósítsd meg önmagad a pályán.”

A csillogó szemű hallgatóság gyakran elmosolyodott a pszichológus és a korábbi kiváló labdarúgó előadását, történeteit hallva. A tekintetekben ott volt a helyeslés („igen, a mi fiunk is a telefonjával kel és fekszik”), a problémák felismerése és az aggódás („erről otthon nekünk is beszélgetnünk kell, nem szabad, hogy bezárkózzon a gyerek”). A kivetítőn egy-egy korosztályos csapat feltűnésekor, a saját csemete megpillantásakor pedig a büszkeség („ott van a mi szemünk fénye” – Kalamár Hajnalka az egyik képnél meg is jegyezte, olyan jó rájuk nézni, sugárzik róluk az öröm, a futball iránti elköteleződés) és ami a program egyik legfontosabb célja: az edző tekintélyének elfogadása, az együttműködés készségének kialakítása.

„Nagyon jók ezek az előadások, mert sok kétség van bennünk, szülőkben, amikre válaszokat kapunk – ezt már Nagy Mónika, az UTE U10 labdarúgó-palántájának, Bencének az édesanyja mondta a Nemzeti Sport Online-nak. – Segítenek megérteni, hogy mi hogyan tudjuk támogatni az edző munkáját. A saját érdekünk és a gyerek érdeke is az, hogy az elhangzottakat fontolóra vegyük, felismerjük, hogy mi az, amit lehet jobban csinálni.”

 ÚJPESTEN MÁS TÉREN IS LEHETNE PÉLDÁT MUTATNI

 Az UTE-nél indult Szülők Akadémiája program több szempontból példaértékű kezdeményezés. Példát mutat abban, hogyan lehet minél szélesebb körben hozzájárulni a gyerekek fejlődéséhez, hogyan lehet ebben partneri viszonyt kialakítani a szülővel, és példaként szolgálhat általános problémamegoldás, konszenzusteremtés, szemléletváltás terén is.

Éppen Újpesten…
Ott, ahol az UTE és az Újpest FC képtelen egymással zöld ágra vergődni. Évek óta megvan a szembenállás az önkormányzati kézben lévő, az újpesti utánpótlás-labdarúgást kézben tartó UTE Labdarúgó Akadémia és az Újpest FC között. Pedig az UTE-nél a közelmúltban már vezetőségcsere is történt, de a nézetkülönbségek megmaradtak. Most éppen stadionkérdésben. Mint ismeretes, az UTE a felújított Megyeri úti Szusza Ferenc Stadion új üzemeltetője, vele kellene megegyeznie a Roderick Duchatelet tulajdonos vezette profi csapatnak, az Újpest FC-nek. Az egyezkedés jó ideje tart, de a legfrissebb hír, hogy az Újpest FC engedélyt kért és kapott az MLSZ-től, hogy egész tavasszal Kecskeméten rendezze a tétmeccseit, ha továbbra sem születik megállapodás.

Hogy ki a hibás a megállapodás elmaradásáért, azt tudjuk – mindig a másik. De, ha az UTE a Szülők Akadémiája program keretében példát tud mutatni attitűdváltás, konfliktusfeloldás terén, akkor itt egy másik terület is, ahol lehetne bizonyítani…

„Évek óta járjuk az országot, megyünk a fiunk meccseire, és sajnos nagyon sok rossz tapasztalatot is szereztünk. Láttunk szülőt, aki a saját gyerekét ugyanúgy szidta, mint a csapatát, az edzőjét vagy a bírót. A nyáron egy debreceni tornán úgy kellett lefogni két apukát, hogy a csúnya szabálytalanságból kialakuló vita hevében ne rohanjanak be a pályára elégtételt venni. Aztán volt olyan is, hogy a szülő rászólt az edzőre, ugyan álljon már arrébb, mert nem látja tőle a meccset… Az előadások, és a beszélgetések – mert külön egyéni beszélgetésre is van lehetőség a pszichológusokkal – éppen az ilyen helyzetek megelőzésében, kezelésében is segítenek. Az a jó itt az UTE-nél, hogy a lehető legszélesebb körben segíti az egyesület a gyerekek fejlődését, nemcsak szakmai, hanem mentális téren is” – mondta az anyuka.

A prezentációját követően Kalamár Hajnalka kérdésünkre arról beszélt, hogy átütő eredményt, legyen szó akár az edzői munkáról, az edzők és a szülők kapcsolatáról vagy tulajdonképpen bármilyen feladatról, csak lépésről lépésre, pozitív szemlélettel és széles körű együttműködéssel lehet elérni.

„Mindig is azt gondoltam, hogy a magyar sportban a fejekben van a legtöbb kiaknázatlan lehetőség. Amikor Újpesten elkezdtünk dolgozni, a kezdetektől fontosnak tartottuk, hogy a szülők és az edzők között kialakítsunk egy közös szemléletet. Ezt figyelembe véve tartjuk a különböző foglalkozásokat mindkét csoport számára. Az a tapasztalat, hogy azoknál az egyesületeknél, amelyeknél tudatos, széles körű építkezés folyik, ott lehet igazi változást elérni több területen is. Felismerjük, hogy mi az, amit lehet jobban csinálni. Ez pedig a gondolkodástól függ, attól, hogy mit tartunk számon, azt, amiben jók és eredményesek vagyunk, vagy csak azt, amiben hiányunk van. Ebben, vagyis a pozitív gondolkodásban, az énkép javításában tudunk segíteni edzőknek, szülőknek, futballistáknak egyaránt. Valakinek az attitűdjét nehéz megváltoztatni, de meg lehet találni annak az útját, hogy a különböző szereplők együtt tudjanak sírni, örülni.”

TANULSÁG

Mert a sport alapvetően örömforrás kell, hogy legyen, és az a legfontosabb, hogy ezt az örömöt adott közeg szereplői közösen át tudják élni (erről szólt itthon a nyári Európa-bajnokság, ezért okozott eufóriát). Legyen szó futballistákról, szurkolókról, a szövetségről, magyar és külföldi szakemberekről, játékvezetőkről, szülőkről és nevelőedzőkről – vonhatjuk meg a fentiek tanulságát.   

A közös megéléshez közös nevező, egymás nézőpontjának megértése, tiszteletben tartása és pozitív szemlélet, lépésről lépésre haladó építkezés kell. Meg olyan jó példák, mint a Szülők Akadémiája program, amely megfelelő szakemberek segítségével képes áthidalni a törésvonalakat.


 A Nyerő Hármas, 8. oldal

„Amikor csatakosan, fáradtan az öltözőbe mész, lerúgod a cipőd, ledobod az átizzadt mezt, és lerogysz a padra, úgy érzed, ér valamit az életed, különleges napot éltél meg.

Volt olyan, hogy esélyünk sem volt, annyira erős volt az ellenfél. Megjelent a brazil csoda a pályán, és tarolt. De mi helytálltunk, és büszkén, emelt fővel veszítettünk. Mert megtettük a magunkét. Láttuk magunk előtt a példát, a győztest, és hittük, lehetünk jobbak, nagyobbak, erősebbek, bátrabbak mi is. És azok is lettünk némiképp.

Csapatban lenni valami különleges dolog. Egy levegőt szívsz a többiekkel, még ha nem is friss mindig az a levegő. Együtt sírtok, együtt nevettek. […] A csapatban mindig van valami közös.”

Ők a főszereplők (www.utelabdarugas.hu)

 

Ha környezetében ön is lát hasonló, újszerű kezdeményezést, amely példaértékű lehet a magyar labdarúgásban, új szemléletet képvisel, akkor írjon nekünk az nsonline@nemzetisport.hu címre „szemléletváltás” tárgymegjelöléssel.