Kovács Zoltán: Egyelőre a régió topgárdáit kell utolérnünk

BABJÁK BENCEBABJÁK BENCE
Vágólapra másolva!
2020.02.29. 11:34
null
A Mol Fehérvár sportigazgatója, Kovács Zoltán még nem adta fel a reményt, hogy megelőzzék az éllovas Ferencvárost, de elismerte, csak magukat okolhatják azért, hogy a tavasszal több értékes pontot vesztettek el (Fotó: Földi Imre)
Az edzőcseréről, az igazolásokról, a Ferencváros elleni rangadóról, futballunk lemaradásáról, a nemzetközi kupareményekről és a magyar fiatalokról is beszélt lapunknak a Mol Fehérvár FC sportigazgatója, Kovács Zoltán.

 


– Lát esélyt a bajnoki cím megszerzésére?
– Mindenképpen, ám ehhez a hátralévő fordulókban már nem hibázhatunk, a Ferencvárosnak pedig botlania kell – felelte lapunknak Kovács Zoltán, a Mol Fehérvár sportigazgatója. – Csak magunkat okolhatjuk, amiért a tavasszal több bajnokin értékes pontokat veszítettünk el, elég csak a Debrecen vagy a Honvéd elleni meccsre gondolni. A Ferencváros elleni rangadón megérdemelten nyert a vetélytárs, jobban futballozott

– A klub fejlődése szempontjából eddig mi az idény legnagyobb tanulsága?
– Az előrelépés szempontjából az egyik legfontosabb tényező, hogy az ősszel vezetőedzőt váltottunk. Joan Carrillo más elképzelésekkel dolgozik, az elmúlt évekhez képest rövidebb téli felkészülési időszak után folytattuk a bajnokságot, ami azt jelenti, a tétmeccseken kell biztosítani az átmenetet. A játékosok vevők a spanyol szakember elképzeléseire, ám az új játékrendszer és a taktikai elemek begyakorlásához idő kell.

ÚGYIS BE KELL FIZETNI A SZÁMLÁKAT

– Az ősszel menesztett Marko Nikolics rosszabb edzővé vált, mint az Európa-liga-csoportkör idején volt, vagy megbomlott az összhang közte és a csapat között?
– Két és fél év alatt fantasztikus sikereket ért el Fehérváron, remek szakembernek tartom, de történt néhány esemény, amely miatt elváltak útjaink. A Vaduz elleni Európa-liga-kiesés után senki sem lepődött volna meg, ha edzőt váltunk, ennek ellenére további bizalmat szavaztunk neki, ám a pályán nyújtott teljesítmény nem azt tükrözte, hogy jó irányba tartunk. A jelek alapján ez nem is változott volna, ezért reagálnunk kellett.

– Mikorra várja, hogy Joan Carrillo elképzelései megmutatkozzanak a csapat játékában?
– Néhány elem már most visszaköszön, azzal ugyanakkor mindenkinek tisztában kell lennie, a profi futballban minden rendelkezésre áll, kivéve a türelmet és az időt. Vezetőként nem lehetünk türelmetlenek, de napról napra úgy kell dolgoznunk, hogy minél előbb megfeleljünk szurkolóink igényeinek.

– Akad bármi, amit rosszul mért fel az idény előtt? A keret mélységére, minőségére, életkorára célzok.
– A kollégáimmal természetesen a saját munkánkat is értékeljük. A sérülést sohasem láthatjuk előre, abba pedig kevesen gondolnak bele, hogy az előző nyarat leszámítva rendre a Vidi menetelt a legtovább a nemzetközi porondon, a különböző nemzeti csapatokban futballozó válogatott játékosaink száma évek óta öt és tíz között mozog, ami szintén rövidíti az egyébként sem hosszú nyári szünetet. A számlákat előbb-utóbb be kell fizetni, és ezzel nem kifogásokat mondok, hanem tényeket. Ami az életkort illeti, Juhász Roland nyári visszavonulása miatt igazoltunk két fiatalabb belső hátvédet, Viszar Muszliu máris alapemberré vált, míg Adrian Rus sajnos megsérült, műteni kellett.

– Mondhatjuk, hogy Nikolics Nemanja szerződtetésével az utóbbi tíz év legnagyobb üzletét ütötte nyélbe a Fehérvár?
– A klub erejét jelzi, hogy haza tudtuk hozni az ötszörös gólkirály labdarúgót, ám fontos kiemelni, Nemanja is itt akarta folytatni. Az igények találkoztak, de ha nem tartana ott a klubunk, ahol tart, könnyen talált volna magának más csapatot. Mindennap látni, nem levezetni érkezett, szerencsére az utóbbi években Huszti Szabolcs is minket választott, és Danko Lazovics is minőségi erősítést jelentett. Sorolhatnék még rajtuk kívül másokat is, az viszont könnyen lehet, ha a szurkolóinkat kérdezik, nekik Niko visszatérése a csúcs az elmúlt tíz évből.

– Sportigazgatóként ön szabja meg a csapat stílusát?
– Akadnak olyan sikeres európai klubok, amelyeknél ez a modell, ám mi más utat választottunk. Ha a taktikát vagy a kezdő tizenegyet én állítanám össze, nem lenne szükség vezetőedzőre. Sohasem akartam edző lenni, tudom, mi a felelősségem. Több trénerrel dolgoztam együtt, egyikük sem mondhatná, hogy a tulajdonos vagy a sportigazgató állította össze a kezdőcsapatot. Vannak ellenpéldák, néhány hazai klubnál összemosódnak a feladatkörök, ám az utóbbi évek azt bizonyították, hogy akkor lehetünk sikeresek, ha mindenki a saját feladatára figyel. Ami a szakvezetőt illeti, az egyesület tradícióit minden szakembernek tisztelnie kell, de azt is látni kell, hogy az elmúlt évtizedben három bajnoki címet szerzett a Vidi, míg korábban egyet sem. Emellett Magyar Kupát nyertünk, kétszer bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe, az elvárás továbbra is az a mindenkori vezetőedzőtől, hogy sikeresen szerepeljen az együttessel. Lehet dobálózni a mostanában divatos kifejezésekkel, mint például filozófia és vízió, én viszont azt mondom, sikerorientált klub vagyunk, minden évben címekért kell harcolnunk, ennek kell megfelelni. A tulajdonossal egyeztetve határozzuk meg a stratégiát, amelyhez igazodva igyekszünk haladni.

CSOPORTKÖR? SOK MÚLIK A SORSOLÁSON

– Hol látja ebben a projektben a magyar fiatalokat?
– A körülményeinkhez képest a lehető legjobb futballistákkal igyekszünk eredményeket elérni, ugyanakkor magyar klubként szeretnénk a hazai tehetségeket is beépíteni, valamint idővel a saját utánpótlásunkból akarunk játékosokat adni az első csapatnak. Ezért örömteli látni, amikor a fiatal Nyári Patrik vagy Szabó Levente nem lóg ki a csapatból, és bízom benne, idővel Zsóri Dániel is olyan teljesítményt nyújt, amilyenre a tehetsége predesztinálja. A magyar futball alapvető érdeke, hogy a fiatalok minél előbb bemutatkozzanak a csapatukban. Lehet, hogy ennek hangsúlyosabban kellene megjelennie a többi együttesben, mint az FTC-nél vagy nálunk, ahol nehezebb kiharcolni a játékperceket. Ám az is igaz, ha valaki a Vidiben pályára lép, az nagyobb érdem. Mint a példák mutatják, a lehetőség adva van.

– Ha már a tavaly nyáron Debrecenből szerződtetett támadót említette, eddig mindössze öt bajnokin kapott lehetőséget a Fehérvárban. Ezek szerint még nem tudja tartósan segíteni az első csapatot?
– Az első csapattal készül, az NB II-es Budaörsben hétről hétre pályára lép, a potenciál megvan benne, de nem lehetünk türelmetlenek vele, csak azért, mert ő a Puskás-díjas labdarúgó. Amikor idekerült, nehezen vette fel az edzések iramát, ami elsősorban nem az ő hibája. Kétezerben született, tudom, hogy Nyugat-Európában az ilyen életkorú játékosok már meghatározó labdarúgók, Magyarországon viszont más a helyzet, erről az U21-es válogatottat irányító Gera Zoltán is sokat tudna mesélni.

– Hol tart most a Mol Fehérvára fejlődésben? A nyugat-európai klubokkal nem lehet összevetni a magyar egyesületeket, de mondhatjuk-e, hogy belga vagy éppen holland élcsapatokkal infrastruktúra és körülmények terén már azonos szintre került?
– Önámítás lenne, ha ezekhez a klubokhoz hasonlítanánk magunkat. Fehérváron nem panaszkodhatunk a lehetőségeinkre, de a felnőttcsapatnak például nincs önálló edzőközpontja. Remek körülmények között készül az első együttes, de osztozik rajta az utánpótláscsapatokkal. Szeretnénk előrelépni, megvannak a terveink, de egyelőre a régió topgárdáit kell utolérnünk, tőlük is sokat tanulhatunk.

– A Fehérvár jelenlegi költségvetése és helyzete alapot teremt a bajnoki címre és az El-csoportkörre, vagy elvárássá teszi ezeket?
– Az elmúlt évek európai kupaszereplései miatt a magyar csapatok még mindig ott tartanak, hogy nagyon sok függ a sorsolásuktól. Az Európa-liga-selejtezőből indulva bravúr nélkül lehetetlen elérni a csoportkört, a Bajnokok Ligája-selejtezőből a bajnoknak némileg könnyebb eljutnia az El-főtáblára.

CSAPNIVALÓ VOLT AZ ÚJPEST ELLENI BAJNOKI

– Az utóbbi két idényben a Mol Fehérvár és a Ferencváros versengett a bajnoki címért, a jelenlegiben szintén. A tavalyi Ivan Petrjak-ügy után milyen a viszony a két egyesület vezetői között?

– Ha a közelmúltat nézem, a legutóbbi egymás elleni bajnoki előtt mindenki részt vett a vezetőségi vacsorán, jó hangulatú összejövetel volt, nem éreztem, hogy feszültség lenne a két egyesület között. Ezzel mindent elmondtam.

– A Fehérvár nem játszhatta az új stadionban az El-selejtezőket, a Groupama Aréna építésekor a konnektorról feledkeztek meg a sajtóhelyen, míg az Újpest jelenleg körbeutazza az országot, mert nem játszhat a saját pályáján, pedig az ősszel újították fel
a gyepszőnyeget. Ön szerint miért csak a magyar futballban történnek ilyenek?

– Nyilván nagy hátrányt jelentett, hogy nemzetközi meccsen még nem avattuk fel az új arénát, de a vizesblokkban történtek miatt minket senki sem hibáztathat. Talán annyit mondhatok, hogy a magyar futball nagyon gyorsan és jó irányba fejlődik, de akadnak olyan szegmensek, amelyekben még nem követtük elég gyorsan a változásokat. Beszélhetünk itt a szakemberekről, a pályamunkásokról, az utánpótlásedzőkről és a sportigazgatókról is. Minden téren előrelépett a hazai futball, de ahogy a játéknak és a játékvezetésnek fejlődnie kell, a labdarúgás többi szereplőinek is.

– A csapatról kialakított összképnek, az egyesület arculatának mennyit árt, ha a Fehérvár három alacsony színvonalú meccset játszik az Újpesttel, amelyeken aztán az egész internet napokig élcelődik?
– A bajnoki valóban csapnivaló játékot hozott, ám a futballmeccsnek van olyan sajátossága, hogy kell hozzá futballpálya. Na most, azon a pályán nem lehetett játszani, idővel ki is derült, miért. Egyedül annak örülhetünk, hogy senki sem sérült meg. A két Magyar Kupa-meccs kapcsán lehetett bírálni a játékot, de – elismerem, alacsonyan volt a mérce – azok már élvezhetőbb találkozók voltak. Sokat kritizálták az összecsapások színvonalát, de csak elvétve láttam olyan cikket, amelyben megemlítették volna, hogy két kétezeregyben született játékos, Nyári Patrik és Tamás Olivér egyaránt pályára lépett az eredménykényszerben futballozó együttesben. Erről sokkal kevesebbet írtak, amit kicsit furcsának tartok. Ugyanakkor a saját portánkon söprögetve elismerem, futballozhatnánk jobban, de azt senki sem veheti el tőlünk, hogy próbálunk támadó felfogásban játszani, és ez többnyire hétről hétre visszaköszön a pályán. Hadd tartsuk meg belügyként, ha mégsem így történik.

– Például a Ferencváros elleni legutóbbi bajnokin?
– A zöld-fehérek elleni meccs előtti taktikai értekezleten és videózáson egyaránt részt vettem, finoman fogalmazva nem azt láttam a pályán, amit a vezetőedző gyakoroltatott és kért a labdarúgóktól. Sokat rágódtunk azon, miért alakult így, ám a megfejtést megtartjuk magunknak.

NB I, 2019–2020, 23. FORDULÓ
FEBRUÁR 29., SZOMBAT
HELYSZÍN
17.00: Kisvárda–Paksi FC
Kisvárda,Várkerti Stadion
17.00: Mol Fehérvár FC–KaposvárSzékesfehérvár, Mol Aréna Sóstó
17.00: Bp. Honvéd–Diósgyőri VTK (Tv: M4 Sport)Budapest,Új Hidegkuti Nándor Stadion
17.00: Újpest FC–Puskás AkadémiaZalaegerszeg, ZTE Aréna
17.00: Mezőkövesd–ZTE FCMezőkövesd, Városi Stadion
19.30: Ferencváros–Debreceni VSC (Tv: M4 Sport)Budapest, Groupama Aréna
TABELLA •GÓLLÖVŐLISTA
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik