– Harmadszor igazolsz a Honvédhoz. Mondhatjuk, hogy ide már hazatérsz?
– Valóban így érzek, sőt nagyon remélem, hogy a Honvéd lesz az utolsó csapat a karrieremben. Nagyon szeretnék segíteni a klubnak abban, hogy sikereket érjen el, és tovább növekedjen, fejlődjön.

– Egy évet voltál távol tőlünk, s már a bemutatkozó videó készítésekor megjegyezted, nagy örömmel viseled a piros-fekete színkombinációt. Milyen érzéseket ébreszt benned a visszatérés?
– Olyan helyre térek vissza, ahol nagyon jól éreztem magam, amely a második otthonom, s mindenki tudja, milyen sokat jelent olyan helyen lenni, ahol jól érzi magát az ember. Szeretnék ugyanolyan jó dolgokat elérni, mint a múltban, noha tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz egyszerű.

– Nem bántad meg, hogy tavaly távoztál a Honvédtól?
– Minden ember életében vannak különböző döntések és történetek, de ezeken utólag már nincs értelme rágódni. Bajnoki és gólkirályi címet szereztem a Honvéddal, amely után jött egy újabb fejezet az életemben, nem szabad megbánni a tetteidet, mindig előre kell nézni.

– Nagy vihart kavart a távozásod. Milyen fogadtatásra számítasz a szurkolók részéről?
– Egy szakítás akkor igazán hangos, amikor a felek szeretik egymást, amikor mély érzelmek vannak mindkét részről, a tavaly nyári távozásom is egy ilyen szituáció volt. Úgy vélem azonban, ezt írta meg a sors, és nem is szeretnék sokat beszélni a múltról, a jövőbe akarok tekinteni. Az biztos, hogy szeretnék újra valami szép dolgot elérni, amellyel a szurkolókat is boldoggá tehetem. Ezért vagyok itt.

– A Bozsik Stadionból távoztál, és az új utánpótlásközpontba érkezel vissza. Hogy tetszenek a körülmények?
– Az új komplexum gyönyörű, de az egy dolog, hogy szép az épület, modern körülmények között készülhetünk, sokkal fontosabb, hogy milyen tartalommal tudjuk ezt megtölteni. Nekem inkább az érzés számít, a hazatérés érzése.

– Milyen eredménnyel lennél elégedett az előttünk álló szezonban?
– Nem szeretnék semmit sem ígérni. A Honvédnál mindig akkor voltunk sikeresek, amikor ígérgetés helyett lépésről lépésre haladtunk előre, és csendben dolgoztunk. Szeretnék én is két lábbal a földön maradni, segíteni a klubot. S természetesen még mindig imádok gólt lőni!

– Az elmúlt három idényben – sorrendben Eppel Márton, Davide Lanzafame és Holender Filip révén – a Honvéd adta az NB I gólkirályát. Folytatódhat ez a sorozat?
– Annak ellenére, hogy szeretek gólt lőni, nem a gólkirályi cím a legfontosabb. Sokkal inkább az, hogy minél több győzelemhez segítsem a csapatot. Szeretném jól érezni magam a pályán, de leginkább azt szeretném, ha a játékommal boldoggá tudnám tenni a szurkolókat.

– Említetted, hogy a tervek szerint a Honvéd lesz az utolsó klubod. Harminckét éves vagy, reméljük, még sokáig itt leszel – de mégis, meddig tervezed a pályafutásodat?
– Szívem szerint addig futballoznék, amíg csak engedik, amíg a testem bírja, s amíg segíteni tudom a klubot. Remélem, ez még hosszú éveken keresztül így lesz.