Dárdai Pál odafigyel a csatárok edzőjére, Andreas Thomra – közösen dolgoznak a Hertha sikereiért (Fotó: berliner-zeitung.de)

 

AZ NFL-BEN 23 EDZŐJE IS LEHET EGY CSAPATNAK; DÁRDAI „MÁGIÁJA”

Az Oakland Raiders amerikaifutball-csapatnak 23 különböző, posztspecifikus edzője van, a védő- és támadókoordinátoroktól kezdve a falembereken át tulajdonképpen minden egyes posztnak külön edzője van. Nagyjából kétszer annyi edző dolgozik egy NFL-csapatnál, mint ahány játékos egyszerre pályán lehet.

 
SZEMLÉLETVÁLTÁS – NSO-SOROZAT
„Ezzel a terápiával még a magyar futballon is lehetne segíteni”
„A magyar futballista az extrát hajszolja, de alap dolgokban is sokat hibázik"
 Magyar futball, most figyelj, így is lehet! Szülők Akadémiája

A labdarúgás teljesen más sportág, nem annyira sokrétű, mint az amerikai futball, így alighanem sosem fogunk odáig eljutni, hogy külön trénere legyen a balhátvédeknek, külön a belső védőknek, külön a védekező középpályásoknak, és így tovább. Viszont a magas szintű profizmus mindenben – legyen szó bármilyen területről, nemcsak sportról – ott érhető a leginkább tetten, ahol a részterületeknek megvan a maga specialistája. Egyvalaki nem érthet mindenhez, viszont mindenki érthet egyvalamihez nagyon.

„A mágikus szó: Andy Thom" – nyilatkozta Dárdai Pál, a Hertha vezetőedzője még augusztusban, amikor csapata új szerzeménye, az ausztrál támadó, Matthew Leckie az első bajnoki meccsén rögtön két gólt is szerzett. A 61-szeres válogatott Andy Thomról tudni kell, hogy kimondottan a csatárok felkészítéséért felelős a Herthánál, méghozzá nemcsak az első csapatnál, hanem a klub utánpótlás-együtteseinél is. Dárdai szerint neki, az ő külön munkájának volt köszönhető, hogy az új szerzemény gyorsan beépült a csapatba és szerepe lehet abban is, hogy a Herthában a bajnokságban eddig pályára lépő hét támadóból öten szereztek már gólt.

A MAGYAR KAPUSOKRÓL PÉLDÁT LEHET VENNI

A téma kapcsán, illetve a posztspecifikus edzők hazai helyzetéről először Szalma Józseffel, az egyéni képzésekre építő holland Coerver-edzésmódszer magyarországi képviselőjével beszélgettünk.

MI AZ A COERVER COACHING?

A módszer Wiel Coerver nevéhez fűződik, aki 1974-ben UEFA-kupát nyert a Feyenoorddal. A holland szakember sokak szerint évtizedekkel megelőzte korát, lépésről lépésre elemezte a korszak legnagyobbjainak (Johan Cruyff vagy épp Franz Beckenbauer) játékstílusát. Azt vizsgálta, hogyan tudnak egy az egy elleni szituációkat sikerrel megoldani a legjobb futballisták. Mindezt a XXI. században alapvetőnek vélt technológiai vívmányok (internet, videó) segítsége nélkül. Coerver az egyéni képzésre fektette a hangsúlyt, s a mai napig ezen a filozófián alapszik a róla elnevezett rendszer.

A Coerver Coachingot 1984-ben Alf Galustian és Charlie Cooke, a Chelsea legendás játékosa alapította, miután megvásárolták a névhasználati jogot Wiel Coervertől. A páros az Egyesült Államokban kezdett dolgozni egyetlen fociközpontban. Harminc évvel később pedig mintegy negyven országban alkalmazzák sikeresen a világ egyetlen globális futballhálózatát.

 További részleteket itt olvashat a módszerrel kapcsolatban, korábbi cikkünkben!

Magyarországon a posztspecifikus edzésmunka nincs rendszerbe foglalva, nincs még kialakult gyakorlata – kezdte a korábbi 15-szörös válogatott hátvéd. – Viszont azért már vannak klubok, amelyek felismerték ennek a jelentőségét. Mint például az MTK, amely régóta nagy figyelmet fordít saját nevelésű játékosai egyéni képességfejlesztésére. Ugyanakkor azt tapasztalom, hogy egyre nagyobb az igény a gyerekek szülei részéről, hogy a csapatedzések mellett egyéni tréner is foglalkozzon a fiatalokkal. Így egyre több magánzóról hallani, akiket a szülők azért fizetnek, hogy egyéni edzések keretében fejlesszék a gyereküket."

„A Coervernél azt valljuk, hogy a szurkoló az élménydús szórakozás reményében megy ki a stadionba, ennek az igénynek pedig az a futballista tud megfelelni, aki az egy egy elleni játékban kiemelkedő – folytatta Szalma. – Ehhez pedig elengedhetetlen az egyéni képzés, az irányba való átvételek, cselek, a gyors passzok unalomig történő begyakorlása, mert az a játékos tud teret nyerni magának a pályán, aki technikailag képzett, és a lehető legkisebb területen, a lehető leggyorsabban tud megcsinálni egy adott mozgást. Mi az egyéni képzéstől közelítünk a csapatedzés felé. Az egyéni képzés azért kiemelt jelentőségű, mert sokkal több labdaérintésre ad lehetőséget. Gyerekek edzéseit nézve sokszor látni olyan mezőnyjátékost, aki egy-egy tréningen alig-alig ér labdába, amikor a hatékony fejlődés érdekében legalább ezerszer kellene. A Coerver Magyarországnak az MLSZ-szel együttműködve különböző, az edzőképzésbe illeszkedő, kreditpontos képzései is vannak, amelyek éppen az egyéni fejlesztésekre helyezik a hangsúlyt. Az egyik ilyen a sztárok mozgására épít, arról szól, hogyan lehet például megtanítani a gyerekeknek Cristiano Ronaldo cseleit.”

A Coerver Magyarország igazgatója kifejtette, az egyéni képzések, amelyek csak megfelelő alapokra építve lehetnek hatékonyak, jelentőségét éppen a magyar kapusok bizonyítják. Szalma szerint a magyar kapusképzés még mindig nagyon magas színvonalú, amit bizonyít, hogy százalékos arányban jóval több kapusunk tud külföldre kerülni és ott helytállni, mint mezőnyjátékos.

„A kapusokra ugyanis jóval több idő jut, jóval többet tudnak velük foglalkozni a kapusedzőnek köszönhetően, mint a mezőnyjátékosokkal. És a kapusainknál valahogy sokkal inkább érezhető az a fajta, »soha nem adom fel« mentalitás, ami a külföldi érvényesülés kulcsa lehet, mint a mezőnyjátékosoknál. De, hogy ez miért alakult így, azt már nem tudnám megmondani.”                 

„MÁR A GYEREKEK IS A PÉNZ FELŐL KÖZELÍTIK MEG A FUTBALLT”

Arról nem tudunk, hogy Magyarországon van-e olyan klub, amelynek az NB I-es első csapatánál lenne például kimondott csatáredző, de utánpótlásszinten azért már találkozni posztspecifikus edzőkkel. Ebbe a sorba tartozik a DVSC korábbi csatára, a jelenleg a klub akadémiáján dolgozó, 177 NB I-es meccsén 66 gólt szerző Kerekes Zsombor.

„Fontos, hogy minél többet gyakorolják a gyerekek az egyes posztokhoz kapcsolódó különböző mozgásokat, hogy minél jobban rögzüljenek náluk. A DVSC-nél az U16-osoknál vagyok segítő, és emellett a különböző korosztályokból hozzám irányított játékosoknak egyéni képzéseket tartok, de ezek sajnos nem rendszeresek, mert a gyerekek iskolai elfoglaltsága miatt nehéz mindenkinek megfelelő időpontot találni. Csak az utánpótláskorú játékosokkal foglalkozom, a felnőttekkel nem” – mondta saját szerepéről az NSO megkeresésére a korábbi csatár, aki kilencszer szerepelt a magyar válogatottban is.

Azt is tudakoltuk, hogy vajon mi változott meg az ő idejéhez képest – amikor például Tököli Attilától kezdve Bajzát Péteren, Kabát Péteren és Rajczi Péteren át Waltner Róbertig (hogy csak néhány nevet említsünk) majd minden csapatnak volt egy házi gólzsákja –, miért találni jóval kevesebb olyan csatárt manapság az NB I-ben, aki stabilan, szezonról szezonra tíz gól fölött tud termelni.

 „Én sem tudom, mi az oka annak, hogy már nincsenek olyan csatáregyéniségek a csapatoknál, mint korábban. Csak azt veszem észre időnként az NB I-es meccseken, hogy olyan érthetetlen helyezkedéseket, mozgásokat látok, amelyeket ha a saját játékosunk csinálna az U16-ban, akkor leesnék a padról. Sajnos a mai fiatalok már ritkán maradnak kint a tréningek után is játszani, miközben a gyerekkoromban a vajdasági Adán, ahol futballozni kezdtem, az edzések után is a pályán voltunk, és sokszor sötétedésig gyakoroltuk a beadásokat, kapura lövéseket, mert imádtunk futballozni. Persze, lehet mondani, hogy most a számítógépek kötik le a gyerekeket, de azért nem értek ezzel egyet, mert számítógép már mindenhol van, külföldön mégis ugyanúgy megvannak az egyéniségek, mint korábban" – hangsúlyozta Kerekes, aki ehhez kapcsolódva a mentalitásról is beszélt.

A mai csatároktól, itt Magyarországon azt hiányolom, hogy nincs meg bennük a »gyilkos« ösztön. Az, hogy a tizenhatoson belül én vagyok az úr, ott annak kell történnie, amit én akarok. A mozgásokat lehet tanítani, de ha nincs meg az a mentalitás, hogy bármi áron gólt akarok szerezni, ha nincs a csatárban egy bizonyos szintű önzőség és felelősségvállalás, hogy márpedig ő fogja befejezni az akciót, méghozzá góllal, akkor azt már nehéz nevelni, csak befolyásolni lehet több-kevesebb sikerrel. Sokszor hallom azt is, már az utánpótlásban is, hogy a gyerekek a pénz felől közelítik meg a futballt. Erre pedig csak azt tudom mondani, nézze meg mindenki a múlt heti Ferencváros–Debrecen mérkőzést – az a legjobb példa, hogy a labdarúgás bizony nem csak a pénzről szól. Remélem, a munkámmal, a személetemmel tudok segíteni a fiataloknak.”

Kerekes Zsombor bízik benne, a szemléletével tud segíteni a debreceni fiataloknak (Fotó: dvsc.hu)

 

KENESEI MÉG MA IS KINT MARAD EDZÉS UTÁN, A GYEREKEK NEM IGAZÁN…

Kerekessel szinte mindenben egyetért az MTK Budapest utánpótlásában kimondottan támadókkal dolgozó, az ő felkészítésükért felelős, 29-szeres válogatott, NB I-es gólkirály Kenesei Krisztián is.

Én is azt tapasztalom, hogy ma már nem maradnak kint úgy a gyerekek edzés után, ahogy én régen – mondta megkeresésünkre a specialista. – Amikor vége volt egy edzésnek, ott maradtam szabadrúgást lőni, és vagy ötvenszer is elrúgtam még a labdát a tréning után. Sőt, a mai napig kint maradok az edzések után, hiszen a III. Kerületben, az NB III-ban még futballozom, és a mai napig motivál a gól, legutóbb is lőttem egyet a Csepelnek, s már négynél járok a szezonban. Minden idényemet úgy kezdtem, amióta futballozom, hogy szeretnék legalább tíz gólt lőni, és ezért mindent meg is tettem. A gyerekeknek is ezt a mentalitást szeretném átadni, hogy ne elégedjenek meg egy góllal, hanem küzdjenek a következőért és ne nagyolják el a helyzeteket, gondolják végig, hogy hova szeretnék lőni a labdát, majd határozottan döntsenek."

Persze, mondani könnyű, de Kenesei gyakran be is áll az MTK-s fiatalok közé, és 191 NB I-es góllal a lábában nem esik nehezére bemutatni, hogy mit is szeretne viszontlátni. Igaz, több mint húszéves első osztályú pályafutása alatt volt kitől tanulnia.

„Manapság tényleg hiányoznak a csatáregyéniségek vagy például a szabadrúgás-specialisták, akiknél a közeli szabadrúgás szinte tizenegyessel ért fel. Nekem szerencsém volt, mert a pályafutásom elején még Détári Lajos ellen is játszhattam – volt kitől tanulnom. Ma az NB I-ben a légiósok között ott van a bajnok Honvédban Davide Lanzafame, a Videotonban Danko Lazovics, a Fradiban Böde Dániel és Varga Roland. Korábban viszont nem csak a topcsapatokban játszottak egyéniségek.

Az MTK-nál arra törekszünk, hogy minél több egyéniséget neveljünk. Ezért 13-tól 19 éves korig mindegyik korosztállyal foglalkozunk, illetve az NB III-as második csapatból is irányítanak hozzánk játékosokat. A 13–15 éveseknek a Csömöri úton, az akadémistáknak Agárdon tartunk heti rendszerességgel foglalkozásokat, amelyeken kimondottan a támadásokhoz, a gólszerzéshez kapcsolódó gyakorlatokat végzünk középpályásokkal, csatárokkal egyénileg és csapatrészenként egyaránt. Ziccerezések, kapura lövések, beadások, és még sorolhatnám a különböző feladattípusokat. Teodoru Vaszilisz ennek a munkának a koordinátora, én az ő munkáját segítem. Ugyanakkor nem csak a csatároknak vannak külön foglalkozások, mert Dragan Vukmir a védőkkel foglalkozik, hiszen a védekezésnek is megvannak a maga specialitásai, mind a helyezkedésekben, mind a szerelésekben, becsúszásokban, ezek ugyanolyan fontosak, mint a csatár esetében a góllövés.”     

Kenesei elmondta, ő maga sosem gondolt arra, hogy egy napon edző lesz, de ezt a szerepkört testhezállónak érzi.

Úgy gondolom, Magyarországon még gyerekcipőben jár az a fajta munka, amit végzünk, arról nem is tudok, hogy felnőttcsapatnál lennének heti rendszerességgel ilyen tréningek, de a legtöbb klubnál az utánpótlásban sem bevett szokás. Sok edző talán úgy veszi, hogy a posztspecialisták beleszólnak a munkájába, pedig erről szó sincs. Épp ellenkezőleg, az ő tevékenységét támogathatjuk. Sok fejlődési területet látok a gyerekek előtt, és jó érzés, ha egy-egy meccsen látom, hogy alkalmazzák is azt, amire próbálom tanítani őket. Leginkább azt a tüzet szeretném viszontlátni bennük, ami engem is jellemzett – ezért dolgozom.”           

 
Bicskanyitogatóa Nemzeti Sport mai publicisztikájában is előkerül a futballisták mentalitásának kérdésköre

Az elmondottak alapján attól még messze vagyunk, ami a Herthánál már megvalósult, vagyis hogy egy csatár jó teljesítménye nyomán az első csapat vezetőedzője köszönetet mondjon a klub csatáredzőjének – tekintve, hogy az NB I-es felnőttcsapatoknál egyelőre nem is bevett szokás a posztspecifikus felkészítés. Az mindenesetre már jó jel, hogy vannak olyan rutinos, egykori gólvágók, akik szeretnék átadni a fiataloknak a tapasztalataikat, azt a mentalitást, ami egykor őket is jellemezte.

Más kérdés, hogyha a gyerekek valóban úgy várják az edzés végét, mint az iskolában a kicsöngetést és a futballra elsősorban jó pénzkereseti lehetőségként tekintenek, akkor nagy a baj. Akkor hiába is járatják őket egyéni edzőkhöz a szülők – ide a specialista is kevés lesz...

Ha környezetében ön is lát hasonló, újszerű kezdeményezést, amely példaértékű lehet a magyar labdarúgásban, új szemléletet képvisel, akkor írjon nekünk az nsonline@nemzetisport.hu címre „szemléletváltás” tárgymegjelöléssel.