Szűcs Lajos (1943–2020)

 

Szűcs Lajos Újpesten kezdett futballozni, majd első profi csapata a Dorogi Bányász volt. 1966 és 1969 között a Ferencváros, 1971 és 1977 között a Budapest Honvéd színeiben játszott.

SZŰCS LAJOS – NÉVJEGY
Született: 1943. december 10., Apatin
Sportága: labdarúgás
Posztja: balfedezet, beállós, középpályás
Egyesületei: Újpesti Dózsa (1957–1962), Dorog (1963–1965), FTC (1966–1969), Bp. Honvéd (1971–1977), Bp. Vasas Izzó (1977–1980), Hévíz FC (1982)
Válogatottság/gól: 37/2 (1967–1973)
Eredményei, elismerései: olimpiai bajnok (1968), olimpiai ezüstérmes (1972), Eb-4. (1972), magyar bajnok (1967, 1968), VVK-döntős (1968), az Év labdarúgója (1968, 1971), világválogatott (1968), az FTC és a Bp. Honvéd örökös bajnoka, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1995) 

Kétszer nyert bajnokságot a Ferencvárossal (1967, 1968), amelynek tagjaként 1968-ban bejutott a Vásárvárosok Kupájának (korábbi UEFA-kupa, most Európa-liga) döntőjébe.

A magyar válogatottban összesen 37 alkalommal szerepelt, 1968-ban Mexikóvárosban – a torna legjobb játékosaként – olimpiai aranyérmet ünnepelhetett, négy évvel később Münchenben ezüstérmes lett a nemzeti csapattal.

A mexikói olimpia után Novák Dezsővel, Farkas Jánossal és Albert Flóriánnal együtt meghívták a világválogatottba.

Profi pályafutása után 1995-ig a Ferencváros utánpótlásában dolgozott. Felesége Pécsi Ildikó, Kossuth-díjas színművésznő.

Az egykori hátvéd 1992-ben érdemelte ki az FTC aranydiplomáját, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban Gödöllő díszpolgára lett, és élete végéig irodája volt a ferencvárosi klub népligeti sportközpontjában.

Emberfeletti munkabírás, hatalmas lövőerő jellemezte, s azután sem vált közellenséggé, hogy eligazolt az FTC-ből, bár a szurkolók nehezen emésztették meg a távozását. Thury Gábor kollégánk másfél évvel ezelőtt készített terjedelmes interjút Szűcs Lajos 75. születésnapja alkalmából – ezt itt olvashatják el!

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) honlapján kiemelte: Szűcs Lajos az elmúlt években gyengélkedett, a MOB és a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának eseményeire azonban, amíg egészsége engedte, rendszeresen eljárt.

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) honlapján emlékeztetett: Szűcs Lajos a futball világától sosem szakadt el, alapítása óta a Válogatottak Klubja oszlopos és aktív tagja volt, minden eseményen részt vett.

A MOB és az MLSZ – az FTC-hez hasonlóan – Szűcs Lajost a saját halottjának tekinti.

ÍGY BÚCSÚZNAK A TÁRSAK
GYIMESI László, a Honvéd korábbi 12-szeres válogatott labdarúgója: Amikor tizenévesen bekerültem a Honvéd öltözőjébe, Szűcs Lajos és Páncsics Miklós között foglalhattam helyet. Hatalmas megtisztelés volt, hogy mellettük ülhettem, lányos zavaromban először csókolommal köszöntem nekik. Lajos igazi mókamester volt, meghatározta az öltözői hangulatot. Amellett, hogy nagyon jó embernek ismertem meg, kiválóan futballozott. Igazi őserőként tudnám jellemezni, aki zakatolt, irányított, kiabált a pályán – nem véletlenül került be a világválogatottba.
KOZMA Mihály, a Honvéd korábbi 17-szeres válogatott labdarúgója: A tudásával mindenki tisztában volt, mindent kiadott magából a mérkőzéseken, az utolsó csepp erejéig küzdött. Kiváló labdarúgó volt, ám az talán még fontosabb, mennyire jó ember. Amikor a Ferencvárostól a Honvédhoz került, rögtön remek kapcsolat alakult ki közöttünk. Rendkívül sokat hülyéskedtünk, a pályán és azon kívül is megtaláltuk a közös hangot. Sokat jártunk össze, családi jó barátok voltunk. Nagyon fáj, hogy már nincs köztünk.
LIPCSEI Péter, a Ferencváros korábbi 58-szoros válogatott labdarúgója: Miután felkerültem Budapestre, nap mint nap találkoztam Lajos bácsival és elválaszthatatlan jó barátaival, Albert Flóriánnal, valamint Rákosi Gyulával. Gyakran jártam fel a régi stadionba hozzájuk, hogy hallgassam a történeteiket. Miután felhagytam a labdarúgással, megengedték, hogy tegezzem őket, ám erre nem voltam képes. Amikor magázva köszöntem, Lajos bá kizavart a szobából, s arra kért, jöjjek be újból, és megmondta, ha még egyszer jó napot kívánokkal köszönök, vigyek a társaságnak egy-egy üveg bort is.
MUCHA József , a Ferencváros korábbi hatszoros válogatott labdarúgója: Amikor a Fradiba kerültem, Szűcs Lajos éppen akkor szerződött a Honvédhoz, később azonban a Ferencváros és a válogatott öregfiúkcsapatában is együtt szerepeltünk, mi több, szobatársak voltunk, később pedig edzőként dolgoztunk együtt. Nemcsak mi, hanem a családjaink is közel álltak egymáshoz, amikor Belgiumban futballoztam, volt, hogy napokat töltött nálunk. Felejthetetlen élményeim vannak vele kapcsolatban, szíven ütött a halálának híre.
SZŐKE István,  a Ferencváros korábbi 13-szoros válogatott labdarúgója: Csodálatos ember volt, aki a futballnak, a csapatának élt. Nagyon csíptem, szerettem vele játszani. Amikor elkezdődött a mérkőzés, mintha egy motor ment volna benne, úgy cikázott fel és alá. Ha nem rúgtam gólt egy-két meccsen, rögtön megkérdezte, beteg vagyok-e. Három évet töltött a Ferencvárosnál, mindent megnyert a klubbal, valamint a válogatottal is egy olimpiai bajnoki címet. Igazi barát és csupa szív játékos, sportember volt – meg kell hagyni, ritka az ilyen ember. Remek játékosként és csapattársként gondolok rá, már most nagyon hiányzik.
SZŰCS Mihály, a Ferencváros korábbi négyszeres bajnok labdarúgója:   Az első szó, ami eszembe jut róla: szenvedély. Egészen fiatalon, ifistaként az edzőm lett, s már akkor nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Mondhatni, végigkísérte a pályafutásomat a Ferencvárosnál, s rengeteget tanultam tőle. Sosem szakadt el a Fraditól, Albert Flóri bácsival és Rákosi Gyula bácsival elválaszthatatlanok voltak. Együtt lélegeztek a Ferencvárossal, a serdülő meccseitől az első csapat mérkőzésein át mindenre kijártak. Számomra ők testesítik meg a mindenkori fradizmust.