Tokmac Nguen nyolc gólt szerzett az idényben (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Kitört a szünidő. Merre jár éppen?
– Idehaza vagyok, Norvégiában – felelte lapunk megkeresésére Tokmac Nguen, aki a bajnok zöld-fehérek idénybeli utolsó bajnokiján, a Mezőkövesd Zsóry ellen (1–0) győztes gólt szerzett.

– Családja egy része Afrikában él. Oda nem is utazik?
– A szüleim és a testvéreim is itt laknak Norvégiában. Arra sajnos már nem lesz időm, hogy Kenyába is elutazzak. A közelmúltban a nagymamám is Norvégiába költözött, ez egyszerűbbé tette a dolgokat. Ha ő dönthetett volna, marad odahaza, de édesapám ragaszkodott hozzá, hogy költözzön, s legyen a közelükben. Idős már, nem árt, ha naponta látják. Amúgy már csak néhány távoli rokonom és barátom él Afrikában.

 
Cseri, Gazdag és kilenc fradista – az NSO-olvasók álomcsapata 

– Norvégiában merre laknak a szülei?
– Drammen városában, harminc kilométerre Oslótól. Kedves kisváros, gyönyörű részei vannak. A folyópart olykor Budapestre emlékeztet, ha ott sétálok, gyakran érzem úgy, mintha a magyar fővárosban lennék. Szeretek itthon lenni, eszembe sem jutott, hogy máshol töltsem a nyári szünetet, itt tudok a legjobban feltöltődni. Budapestről szerencsére naponta kétszer közvetlen járat van Oslóba, így könnyen hazajuthatok. A barátaim közül is a legtöbben itt laknak, jó velük ilyenkor leülni beszélgetni.

– Mi a program odahaza? Családlátogatás? Barátokkal esténként elmegy vacsorázni?
– A legtöbbször odahaza eszem, nagyon hiányzott édesanyám főztje. Legutóbb decemberben jártam idehaza, sok idő eltelt azóta.

– És többek között megszerezte második bajnoki címét is a Ferencvárossal...
– Igen, többek között. Két év alatt két bajnoki címet nyertem Magyarországon, azt hiszem, ez nem rossz mutató. A kettő közül ez utóbbit éreztem inkább magaménak, hiszen egy esztendővel ezelőtt télen érkeztem a csapathoz, idő kellett, mire felvettem a ritmust, megszoktam az új környezetet. Ezúttal azonban az egész idényt végigjátszottam. Elejétől a végéig itt voltam, és közben az Európa-ligában is helyt kellett állni. A mostani bajnoki címet sokkal felszabadultabban ünnepeltem, mint az azelőttit.

– Nehezebb is volt elhódítani az elsőséget?
– Szerintem igen. Hosszú, zaklatott idényen vagyunk túl. Rengeteg minden történt velünk az elmúlt hónapokban, itt volt a koronavírus-járvány, nem volt könnyű labdarúgás és tétmérkőzések nélkül átvészelni az időszakot.

– A Fradi kitett magáért, a csapat még tűzijátékot is kapott az aranyérem átvétele után. Volt már hasonlóban része?
– Sosem. Norvégiában voltam már bajnok, ám akkor túlságosan fiatal voltam, keveset játszottam. A városháza előtti téren persze ott is megünnepeltek bennünket, de ilyen körítésről álmodni sem mertem. Egyszerűen hihetetlen este volt!

– Már csak azért is, mert az idény utolsó bajnokiján, a Mezőkövesd ellen ön szerezte a győztes gólt?
– Az sem rontott a hangulatomon, az biztos. Nyögvenyelős mérkőzés volt, szinte végig mi irányítottuk a játékot, nagyon meg kellett küzdenünk a gólért. Éreztem, hogy egygólos mérkőzés lesz, és örülök, hogy végül mi szereztük meg. Sok lehetőségünk volt, de egyáltalán nem voltam elkeseredve, hogy végül csak egy nullára győztünk. A lényeg az újabb diadal volt.

– Nyolc gólt szerzett az idényben. Elégedett?
– Nem élek számok bűvöletében. Lehetett volna több is, kevesebb is. Egy a lényeg, hogy élvezzem a labdarúgást, hogy bátran megcsináljam a cseleket! Egy gólpassznak ugyanúgy tudok örülni, mint egy gólnak. Az ősszel nagyon jó formában futballoztam, akkor közel jártam életem legjobbjához, az idény végén azonban – el kell ismerni – kevésbé ment a játék. De remélem, így sem okoztam csalódást.