Fernando Fernández csak a szépre emlékezik Diósgyőrből

 

– Menesztése után kért egy kis időt, mielőtt beszél a DVTK-nál töltött időszakáról és a távozásáról. Mostanra megemésztette a történteket?
– Miután Diósgyőrben közölték, hogy nem velem képzelik el a folytatást, szerettem volna összeszedni a gondolataimat, és külső szemlélőként átgondolni a klubnál töltött időszakomat – felelte a Nemzeti Sportnak málagai otthonából a DVTK kispadjáról a Ferencvárostól elszenvedett 1–0-s vereség után menesztett Fernando Fernández. – Miután ez megtörtént, azt mondom, szép időszakot töltöttem Miskolcon, és elégedett vagyok az eredményeinkkel, mert amit a klubvezetőség kért tőlem, teljesítettük. Mind a két idényben bent maradtunk az élvonalban úgy, hogy a kisebb költségvetésű klubok közé tartoztunk, de bátran támaszkodtunk az akadémiára, és sok fiatal magyar játékost építettünk be az első csapatba.

– A Ferencvárostól elszenvedett vereség után érezte, hogy megköszönik önnek a munkát?
– Nem hiszem, hogy egyetlen mérkőzés alapján határoztak a váltásról. A Fradi elleni meccset megelőző két hétben a vezetőség tagjai közül többen külföldön tartózkodtak, kevesebbet beszélgettünk, ezért nem tudtam, mi jár a fejükben. Inkább egy folyamat következménye volt az edzőváltás. Az idény előtt arról beszéltünk, továbbra sem tudunk kész játékosokat szerződtetni, majd az átigazolási időszak utolsó napján változott a koncepció, és idősebb, tapasztaltabb labdarúgók érkeztek, például Rui Pedro. Ehhez a kerethez más típusú vezetőedzőt képzelt el a vezetőség, ezért elváltak az útjaink. Hozzáteszem, Feczkó Tamást remek szakembernek tartom, neki és a Diósgyőrnek is a legjobbakat kívánom.

– Öt forduló után négy vereség szerepelt a csapat neve mellett, amikor menesztették. Megérti a vezetőket?
– Végső soron az eredmények számítanak, azt is tudom, hogy az edzőt könnyebben cserélik le, mint a játékosokat. Ugyanakkor az előző idényben is gyengén kezdtünk, akkor mégis élt a bizalom. Azt viszont elismerem, a bajnokság elején nem köszönt vissza a játék, amelyet az előző idény második felében mutattunk. A játékosok csak keresték a helyüket, többen sérüléssel bajlódtak, néhányan későn csatlakoztak a kerethez, és voltak, akik másik klubtól érkezett ajánlaton gondolkodtak.

– Sosem tudjuk meg, hogy a mostani idényben mire ment volna a csapattal, de az elmúlt másfél évből érzése szerint kihozta a legtöbbet?
– Igen. Amikor kétezertizennyolc tavaszán átvettem a csapatot, a vezetők az egyik oldalon álltak, a pénzbüntetésekkel sújtott, besokallt játékosok a másikon. Hat fordulóm volt arra, hogy ezt a megosztott csapatot az élvonalban tartsam, többek között az Újpesttel, a Ferencvárossal és a Videotonnal játszottunk, de megőriztük NB I-es tagságunkat. Az előző idényben a korábban említett lehetőségek mellett teljesítettem az elvárást. Büszke vagyok arra, hogy a DVTK-nál fejeztem be a pályafutásomat, és kis idő múlva itt kezdhettem el az edzői pályámat, s két egymást követő idényben is az első osztályban tartottam a csapatot.

– A korábbi interjúk során többször pedzegettük, hogy NB I-es viszonylatban is gyenge a keret, ám ön mindig kiállt együttese mellett. Valóban hitt a játékosai képességében, vagy ezt kellett mondania?
– Hittem bennünk, mert a bentmaradás kiharcolására alkalmasnak tartottam a keretet. Ha a klub az Európa-liga-indulást jelentő helyek elérését kérte volna tőlem, nyilván mást mondok.

– A távozása előtti két meccs egyaránt emlékezetes maradt. A Mezőkövesd elleni találkozó előtt kémkedéssel vádolta meg az ellenfél szakmai stábját…
– …amiért azóta már elnézést kértem. Kuttor Attilát és a Mezőkövesdet sem akartam megbántani. Félreértés történt, hibáztam, de elnézést kértem, vállaltam a felelősséget. Ennél többet nem akarok beszélni az ügyről.

– Rendben. A másik a Ferencváros elleni meccs volt, amelyen nyolcvan percig emberelőnyben futballoztak, mégsem mertek támadni, s végül kikaptak.
– Elismerem, azon a meccsen rosszul futballoztunk. De korábban, a kiesés ellen harcolva hét támadó szellemű játékossal léptünk pályára, s próbáltunk támadófutballt játszani. Akkor senki sem dicsért meg bennünket, a Fradi-meccs után viszont mindenki kritizált. Egyetlen edző munkásságát sem szabad egyetlen meccs alapján megítélni.