Muhamed Besic (kékben) egyelőre nem tudott magának állandó helyet kiharcolni az Everton kezdőcsapatában  (Fotó: AFP)

 

HOL JÁTSZANAK MOST AZ EXFRADISTÁK?

A Ferencváros korábbi játékosai közül Martin Klein jelenleg Kazahsztánban, André Schembri Cipruson, Marek Heinz pedig a cseh harmadosztályban játszik. A norvég-szomáliai Liban Abdi Portugáliában, Bulgáriában és Törökországban légióskodott, amióta elhagyta a Fradit, a legutóbbi fél évben – a transfermarkt.de adatbázisa szerint – nem volt csapata.

A szerb Alekszandar Alempijevics az ázsiai BL-ben is pályára léphetett az üzbég Bunyodkor színeiben, a finn Juha Hakola a hazája élvonalában szereplő KuPS alkalmazásában áll, Milan Perics pedig a kínai negyedosztályban találta meg a számításait. A Ricardo Moniz edzősége idején szerződtetett futballisták közül Mark Otten már visszavonult, Quenten Martinus a japán élvonalban játszik, Arsenio Valpoort az izraeli Beitar Jerusalem igazolt labdarúgója, Ulysse Diallo pedig a portugál első osztályú Marítimo mezét viseli. A holland második liga korábbi gólkirálya, Jack Tuijp a 2015–2016-os szezonban 24 bajnokin nyolc gólt szerzett az FC Volendamban, igaz, abból ötöt augusztusig bezárólag – azóta csak hármat. A román Andrei Ionescu annak az FC Eindhovennek a játékosa, amelynek irányítását július elsejétől éppen Moniz veszi át.

Az FTC-ben a 2014–2015-ös idényben alapembernek számító Mateo Pavlovicra nem számítanak Brémában, a mögöttünk hagyott évadban csak négy meccsen kapott lehetőséget a Werder második csapatában. A korábbi közönségkedvenc Leonardo távozott Ausztráliából, és tervei szerint visszatér Európába.

Kezdjük a sort Muhamed Besiccsel, a Ferencváros korábbi játékosával, aki a 2014-es világbajnokság után a Premier League-ben szereplő Evertonhoz szerződött. A bosnyák válogatott védőként is bevethető középpályása két éve futballozik Angliában, de egyelőre nem sikerült állandó helyet kiharcolnia magának a liverpooli együttes kezdőcsapatában.

A még mindig csak 23 esztendős futballista a legutóbbi két szezonban összesen 48 tétmérkőzésen lépett pályára, és bár gólt még nem szerzett (igaz, nem is az a feladata), kapott 12 sárga lapot.

„Azt hiszem, a szurkolók azért szeretnek engem, mert szeretek becsúszni. Természetes adottság, nem szoktam gyakorolni, ösztönösen jön. Amikor Angliában becsúszva szerel az ember, a közönség lázba jön, aminek személy szerint nagyon örülök” – mondta Besic a The Nationalnek adott áprilisi nyilatkozatában.

A nagy munkabírású labdarúgó a 2015–2016-os idényben mindössze 12 angol bajnoki mérkőzésen jutott szóhoz, amelyeken összesen 554 percet töltött a pályán, tehát valamivel több mint hat teljes meccsnyi időt futballozott – ez nem sok.

Az viszont jelzésértékű, hogy Besic 2019-ben lejáró szerződését az Everton vezetősége idén februárban 2021-ig meghosszabbította, ami arra enged következtetni, hogy hosszú távon számolnak vele. A kérdés, hogy Roberto Martínez menedzser távozása után változik-e a helyzet. A spanyol szakember személye ugyanis döntő tényező volt abban, hogy Besic két évvel ezelőtt az Evertont választotta.

„Roberto Martínez az egyik oka, amiért az Evertonhoz szerződtem. Rengeteget tanultam tőle. A világbajnokság után az Everton mellett több angol klub, valamint olasz és spanyol csapatok is érdeklődtek irántam, de elmondtam az ügynökömnek, hogy csak a liverpooli együttes jöhet szóba” – árulta el Besic.

A jövő zenéje, hogy mik a tervei vele az Everton majdani menedzserének…

David Mateos (balra) helye egyre biztosabb az Orlando City védelmében (Fotó: sltrib.com)

Ha már Besiccsel kezdtünk, akkor maradjunk is zöld-fehér vonulaton, és folytassuk a sort David Mateosszal, aki tavaly nyáron szerződött a Ferencvárostól az észak-amerikai profi ligában (MLS) szereplő, Kakát is foglalkoztató Orlando Cityhez, amely azóta már Júlio Baptistát is megszerezte.

A spanyol középhátvéd tengerentúli pályafutása ígéretesen indult, hiszen az első hat mérkőzését végigjátszotta új együttesében, utána azonban kiszorult a csapatból. Ebben közrejátszhatott az is, hogy az említett időszakban az Orlando tizennégy gólt kapott (meccsenként átlagosan több mint kettőt) és három sima vereséget is elszenvedett.

AZ NB I KORÁBBI GÓLKIRÁLYA CIPRUSON IS MESTERLÖVÉSZ LETT

A labdarúgó NB I korábbi gólkirálya, André Alves Cipruson is a legjobb gólszerző lett az aktuálisan véget érő bajnokságban, méghozzá az elmúlt évben még Pécsen futballozó bolgár Dimitar Makrievvel együtt.

A két játékos az egykor az argentin válogatott mezét is magára öltő Fernando Cavenaghival holtversenyben – aki olyan csapatoknál fordult meg korábban, mint a River Plate, a Girondins Bordeaux vagy a Villarreal – lett a ciprusi liga legjobb góllövője, 19-19 találattal zárták az évadot.

Érdekesség, hogy az utolsó fordulóban a két korábbi NB I-es játékos csapata, a Nea Szalamisz és az AEK Larnaca egymás ellen játszott, és az egyaránt 32 éves bolgár, illetve brazil játékos is betalált, utóbbi tizenegyesből. Makriev együttese, a Szalamisz 3–2-re nyert, de a meccsnek nem volt különösebb tétje, a vendéglátók a 6., Alvesék a 2. helyen végeztek volna az eredménytől függetlenül is.

Alvesnek egyébként volt esélye a 20. gól megszerzésére is, ám a meccs hajrájában lövés helyett passzt választott, abból alakult ki a 3–2-es végeredmény. „Külön ki kell emelnem Alvest, hiszen az első helyért küzdött a góllövőlistán, mégis amikor tiszta lövőhelyzetbe került, a jobb helyzetben lévő fiatal társának passzolt. Ez egy játékos nagyságát és jellemét is mutatja” – nyilatkozta a lefújás után Demetrisz Demetriu, a larnacaiak ideiglenes edzője.

Ebben az esztendőben viszont mindenki tiszta lappal indult Adrian Heath vezetőedzőnél. Az angol szakember a bajnokság elején sérülés miatt még nem számíthatott Mateosra, aki azonban a legutóbbi négy találkozót már végigjátszotta, és úgy tűnik, (most már) biztos a helye az Orlando védelmének tengelyében.

„Nagyon keményen dolgoztam annak érdekében, hogy visszakerüljek a kezdőcsapatba. A sérülésem idején végig keményen edzettem, és most boldog vagyok, hogy ismét a társakkal lehetek” – hangoztatta május elején Mateos, aki eddig összesen tíz meccsen játszott az MLS-ben, de ez a szám 2016-ban jócskán megemelkedhet.

Mateos mellett a közelmúltban a Budapest Honvéd, a Videoton és az MTK egy-egy játékosa is az MLS-be szerződött. Aníbal Godoy a kispestieknél eltöltött két szezont követően 2015 augusztusában igazolt a San Jose Earthquakes együtteséhez, amelyben rendszeresen játéklehetőséget kap, 18 mérkőzésen három gólnál jár, valamint állandó tagja a panamai válogatottnak is. A címeres mezt már több mint 60 alkalommal ölthette magára.

A salvadori Arturo Álvarez tavaly nyáron hagyta el a Videotont, ám sokáig nem talált magának új csapatot. Idén márciusban aztán eldőlt a sorsa, és az év végéig szóló szerződést kötött a Chicago Fire-rel. Az észak-amerikai profi ligában szereplő alakulat mezében az első kilenc meccsén kiosztott három asszisztot, majd a tizedik találkozóján győztes gólt szerzett. A transfermarkt.de feljegyzései szerint Álvarezt az eddigi tíz mérkőzésén hat poszton próbálta ki a Fire vezetőedzője, védekező középpályástól kezdve befejező csatárig már mindent játszott.

Csapattársa, az MTK-tól érkező Khaly Iyane Thiam május elején írt alá a Chicagóhoz, és két mérkőzésen már pályára is lépett a csapatban, ám túl sok pozitív élménnyel eddig nem gazdagodott, hiszen a Fire mindkét alkalommal kikapott.

A Budapest Honvédtól ezen a nyáron távozó Souleymane Youla is az Egyesült Államokban folytatja a pályafutását, de nem az MLS-ben, hanem a másodosztálynak megfelelő NASL-ben, az Indy Elevenben.

Somália (balra) már nem a zöld-fehér, hanem a lila-fehér színeként harcol (Fotó: AFP)

Jöjjön még egy korábbi fradista, mégpedig a brazil Somália, aki 2015 augusztusában egyik napról a másikra szerződött a francia élvonalbeli bajnokságban szereplő Toulouse-hoz – amely kis híján kiesett a Ligue 1-ből.

Az univerzális dél-amerikai futballista 29 bajnoki meccsen lépett pályára csapatában, hat különböző poszton (!) kapott szerepet. Játszott jobb- és balhátvédként, védekező és jobb oldali középpályásként, valamint összesen három találkozón jobb és bal oldali támadóként is. A Francia Kupában szerzett egy gólja mellett a bajnokságban csak két gólpasszt jegyzett, tehát a kapu előtt nem remekelt, de egy hozzá hasonló, (szinte) minden poszton bevethető játékos nagy kincs egy Toulouse-kaliberű együttes számára.

Somáliáék az utolsó három fordulóban szerzett hét pontjuknak köszönhetően maradtak bent az első osztályban, megelőzve a Reims együttesét, amelynek 2012 óta tagja Diego, a Budapest Honvéd korábbi középpályása. A Magyarországon négy évet (2006–2010) eltöltő futballista az előző szezonban 23, míg összesen eddig 90 francia élvonalbeli bajnoki meccsen játszott, és a 13 három gólja mellett kiosztott ugyanennyi gólpasszt is – de ha nem vált klubot, akkor a következő idényben csak a második vonalban szerepelhet.

Zé Luís a Szpartak Moszkva mezében (Fotó: AFP)

Amióta elhagyta hazánkat, az egyik legszebb karriert Zé Luís futotta be, aki a 2013–2014-es idényben a Videoton játékosaként 26 NB I-es meccsen kilencszer talált be. A Zöld-foki-szigetekről származó csatár a székesfehérvári kölcsönjátékát követően visszatért anyaegyesületéhez, a portugál Bragához, amelyben a következő szezonban 25 tétmérkőzésen 11 gólt szerzett.

MI TÖRTÉNT A VIDEOTON VOLT LÉGIÓSAIVAL?

A Videotonban másfél szezont eltöltő Vítor Gomes útja 2014 augusztusában a portugál élvonalbeli Moreirenséhez vezetett, amely fél év után kölcsönadta a török Balikesirspornak. Tavaly nyáron visszatért Portugáliába, ahol ebben az idényben csak három bajnokit hagyott ki, csapatkapitányként alapembere volt a bennmaradást könnyedén kivívó Moreirensének.

Edson Paraiba pályafutása sem indult rosszul a Pacos Ferreiránál, hiszen az első hét fellépésén háromszor is bevette az ellenfelek kapuját. Ezt követően azonban hullámvölgybe került, és bár a lehetőséget a 2014–2015-ös és a 2015–2016-os idényben is rendszeresen megkapta, az előző 44 portugál bajnoki meccsén csak két gólt szerzett – ebben az évadban egyet sem.

A Videoton után a spanyol Deportivo La Corunát és a ciprusi APOEL-t is megjáró Kaká jelenleg szintén Portugáliában, a Tondelában játszik, amely az utolsó négy fordulóban tíz pontot szerzett, ezzel elkerülte a kiesést. Jucie Lupeta Magyarországot elhagyva először a Vitória Setúbalhoz szerződött, de manapság már Dél-Afrikában futballozik.

Vjacheslav nevű hozzászólónk joggal hívta fel a figyelmünket, hogy a felsorolásból kimaradt két minőségi futballista, akik az utóbbi időben szép sikereket értek el Európában. A brazil Renato Neto évek óta alapembere a Gentnek, amely tavaly, fennállása során először megnyerte a belga bajnokságot, és feljutott a Bajnokok Ligája főtáblájára. A szerb Nikola Mitrovics a Maccabi Tel-Aviv tagjaként kétszer is izraeli bajnok lett, mielőtt idén januárban a kínai Sanghaj Senhuához szerződött. Az észrevételt ezúton is köszönjük.

Tavaly nyáron 6.5 millió euróért megvásárolta a Szpartak Moszkva, és Oroszországban sem okozott csalódást, hiszen az első idényében 25 fellépésén tíz gól és öt gólpassz került a statisztikai lapjára. A fővárosi együttes a Premjer-Liga legutóbbi kiírásában az ötödik helyen zárt, ami azt jelenti, hogy a 2016–2017-es évadban az Európa-liga selejtezőjében indulhat.

Zé Luíshoz hasonlóan büszke lehet az eddig elért eredményeire Foxi Kéthévoama is, aki a Diósgyőrben, az Újpestben és a Kecskeméten eltöltött évek után a kazah Asztanához szerződött, melynek tagjaként 2014-ben és 2015-ben megnyerte a bajnokságot, az ősszel pedig megmutathatta magát a Bajnokok Ligája csoportkörében. A közép-afrikai támadó mind a hat BL-meccsen kezdőként kapott lehetőséget, és a Benfica elleni hazai döntetlen (2–2) alkalmával gólpasszt adott.

A télen klubot váltott, a török másodosztályban – mint később kiderült – a középmezőnyben végző Gaziantep Büyüksehir Belediyespor együtteséhez szerződött, amelyben az első kilenc mérkőzésén két gólt szerzett, majd a bajnokság utolsó fordulójában, a Denizlispor vendégeként 5–2-re megnyert találkozón mesterhármast jegyzett, egy gólt pedig előkészített.

Nem lehet vitatni, hogy a 2013 tavaszán a Budapest Honvédot erősítő Davide Lanzafame a magyar bajnokság egyik legképzettebb játékosának számított. Nem véletlen, hogy a kispestieknél ismét szóba került a szerződtetése. Ugyanakkor az is tény, hogy a 29 esztendős támadó formán kívül futballozott az elmúlt másfél évben, hiszen a Perugia és a Novara színeiben 53 olasz másodosztályú mérkőzésen csak egy gólt szerzett. A Honvédnál ennél biztosan többet várnának tőle.

Davide Lanzafame (kékben) „elfelejtette”, hogyan kell gólt lőni (Fotó: novaracalcio.com)

A 2014 nyarán nagy reményekkel Újpestre érkező Kim Ojo a legutóbbi szezonban a belga első osztályból kieső Oud-Heverlee Leuven együttesében szerepelt, ám 12 mérkőzésen csak egyszer talált be. A Győr korábbi magyar bajnok játékosa, a hazánkban két időszakban is megforduló Tarmo Kink már túl van pályafutása csúcsán, jelenleg a finn élvonalbeli SJK alkalmazásában áll. Szebb napokat él meg Linas Pilibaitis, aki a legutóbbi három évben a litván bajnokságot kétszer, míg a Litván Kupát háromszor nyerte meg a Zalniris Vilgius játékosaként.

Az NB I-ben összesen hét gólt szerző Rok Kronaveternek jót tett a környezetváltozás, hiszen az Olimpija Ljubljanával bajnok lett Szlovéniában, és elnyerte a gólkirályi címet is. A Diósgyőr, a DVSC és a Nyíregyháza korábbi csatára, L’Imam Seydi az elmúlt egy évben Azerbajdzsánban és Máltán játszott, jelenleg nincs csapata.

AZ EXÚJPESTIEK SZÁMÁRA ELMARADT AZ ÁTTÖRÉS

A közelmúltban Újpesten megforduló légiósok közül Pierre-Yves Ngawa (OH Leuven) és Darwin Andrade (Standard Liege) vitte a legtöbbre, hiszen mindketten a belga élvonalban futballoznak. Alessandro Iandoli is, de ő a Sint-Truiden színeiben ebben a szezonban egy percet sem játszott a Jupiler League-ben. Juanan az amerikai másodosztályban szereplő Rayo OKC játékosa, Henri Eninful Cipruson játszik, Nikon „El Maestro” Jevtics pedig osztrák alacsonyabb osztályban.

Chema Antón a spanyol harmadik ligában keresi a kenyerét, míg Marko Dmitrovics a Charlton Athletic kölcsönjátékosaként a 2015–2016-os évadban a spanyol másodosztályú Alcorcónban védett rendszeresen, de a nyáron visszatér Angliába. Nikolas Proesmansról és Jarmo Ahjuperáról keveset tudni, előbbi játékos legutóbb Örményországban, utóbbi pedig hazájában, Észtországban szerepelt.

Eugene Salami és Francis Litsingi útja Kecskemét után a Teplicénél is keresztezte egymást, de már egyikük sincs az együttes kötelékében. Előbbi futballistáról keveset tudni, az biztos, hogy tavaly nyáron távozott a cseh csapattól, míg Litsingi a legutóbbi idény tavaszi szakaszát – Foxival és a KTE-ben szintén megforduló Bebetóval együtt – a török másodosztályú Gaziantepnél töltötte kölcsönben, a nyáron pedig visszatér a Sparta Prahához. A KTE és a Győri ETO volt támadója, Rafael Burgos megjárta Norvégiát és Salvadort is, az előző fél évben Guatemalában kereste a kenyerét.

A Budapest Honvéd volt csatára, Abraham Gneki Guié jelenleg a ciprusi Apollon Limassol játékosa, Hervé Tchami a legutóbbi szezonban a török másodosztályú Giresunsport erősítette, míg Raffaele Alcibiade az olasz harmadik vonalban, a Leccében futballozik. Selim Bouadla a szezon végén kiesett a portugál bajnokságból az Académicával, Ji-Paraná Irakban szerepel, Solomon Okoronkwo pedig a német negyedosztályban érdekelt 1. FC Saarbrücken kötelekébe tartozik – de lehet, hogy már nem sokáig.