A ZTE 10 éve mutatott be hasonló bravúrt, Rubus-gól 9 év után

A FORDULÓ MEGLEPETÉSE: DVSC–ZTE 0–3

A DVSC–ZTE mérkőzésen a hazaiak jóval agresszívabb felfogásban kezdtek, mint az előző fordulóban (a Kisvárda ellen), ám a vendégek jól megszervezték a játékukat, és kreatív labdarúgóiknak köszönhetően a támadásokról sem mondtak le. Mozgalmas volt az első fél óra, s a 30. percben megszerezte a vezetést a vendégcsapat. Nem tudni, milyen lett volna a meccs, ha nyolc perccel a vendégek első gólja után Tomás Kosicky nem követi el pályafutása talán legnagyobb hibáját, ami után Stieber Zoltán lecsapott a lehetőségre, a DVSC-t pedig érthetően megroggyantotta a kapus rontása.

Stieber a gólja mellett (amely a második találata volt, mióta tavaly nyáron hazatért) gólpasszt is adott (az ötödiket az idényben), gólt és gólpasszt egy bajnoki meccsen legutóbb két évvel ezelőtt, 2018 áprilisában jegyzett még a D.C. United játékosaként az amerikai profi ligában a Philadelphia Union ellen.

A ZTE december óta harmadszor nyert idegenben, összességében a zalaiaknak a mostani volt a negyedik sikerük vendégként, ráadásul egymás után a második, ugyanis február 29-én Mezőkövesden győztek 2–1-re. Arra, hogy az NB I-ben egymás után két meccset is megnyerjen az élvonalba tavaly visszajutott ZTE, majdnem tíz évvel ezelőtt volt legutóbb példa: 2010 októberében egymás után három meccset is megnyert a Zalaegerszeg a Győri ETO (1–0), a Siófok (4–0) és az MTK (4–3) vendégeként. Mint ismeretes, a zalaiak 2012-ben kiestek az első osztályból, 2019-ben hét év után jutottak fel. Jelenleg, az újabb győzelem ellenére is kieső helyen állnak, de pontszámban már beérték a 10. helyen álló Paksot, amely több győzelmének köszönhetően előzi meg a Zetét. A következő, immár biztosan elhalasztott 26. fordulóban ismét az a Kaposvár lesz az ellenfél, amelynek otthonában ősszel 4–0-ra győztek Radó Andrásék. Ha ismét nyernek, akkor újra meglesz sorozatban a három idegenbeli győzelem, ahogy 2010-ben.

A FORDULÓ FEJESE: RUBUS TAMÁS

Látva a honvédos szokásoknak megfelelően a Himnusz hangjaira kezdés előtt felsorakozó csapatokat, inkább arra fogadtunk volna, ha lesz fejes gól a mérkőzésen, akkor azt az Illovszky-stadionba bekéredzkedő kispestiek érik el. A Honvéd szemmel láthatóan magassági fölényben volt – mégsem tudott fejjel veszélyeztetni, a Kisvárda pedig az átlövés és a sakk-mattra kijátszott akciók mellett oldalszabadrúgásból is eredményesnek bizonyult.

„Igen, érezhető volt a Honvéd magassági fölénye, de a kispestiek kevés szöglethez és szabadrúgáshoz jutottak, illetve amikor a meccs elején Djordje Kamber egy ilyen szituációból helyzetbe került, akkor lábbal elrontotta a ziccert, szerencsénkre – mondta a találkozó hat góljából az egyedüli fejes gólt elérő kisvárdai védő, Rubus Tamás. – Claudiu Bumba remekül adott oldalszabadrúgásból középre, éreztem, hová jön a labda, a felvételekből pedig azt is láthattam, hogy lemaradtak rólam, és egész magasra sikerült felugranom. Nagyon örültem a gólnak, főleg, hogy a lehető legjobbkor jött, hiszen ezzel a góllal sikerült visszaállítanunk a kétgólos különbséget. Onnantól kezdve már nem volt kérdés, hogy mi nyerünk.”

Rubus Tamás az NB I-ben legutóbb 2011. február 26-án, az Újpest játékosaként a Kaposvár ellen 3–2-re megnyert mérkőzésen talált a kapuba – annak tehát már több mint kilenc éve (és az volt az a meccs, amelyen az újpesti Lázár Bence debütált az NB I-ben, s két gólt szerzett) –, persze közben az NB II-ben is játszott, ott és a Magyar Kupában azért betalált.

A FORDULÓ BALESETE – SZAKÁLY DÉNES

Alacsony színvonalú, közepes iramú mérkőzést játszott a zalaegerszegi albérletben futballozó Újpest a Paksi FC-vel. A Szakály testvérek jó ideig emlékezhetnek majd az 1–1-re végződő bajnokira: a Paksi FC-ben futballozó, 32 éves Dénes (aki a meccs másnapján, vasárnap töltötte be a 32. életévét) ugyanis balesetet szenvedett, amelyet a pálya mellett melegítő 33 esztendős báty, Péter döbbenten nézett végig.

A mérkőzés 68. percében Szakály Dénes lépett ki az újpesti védők között a jobb oldalon, a tizenhatoson belül, s miután középre fejelte a labdát, továbbfutva ütközött a kapujából kimozduló Filip Pajoviccsal. A paksiak középpályása a gyepen maradt, és a közelében helyezkedők egyből jelezték, nagy a baj. Percekig állt a játék, s bár a vendégek orvosa megpróbált segíteni, a játékos képtelen volt talpra állni, így hordágyon vitték le a pályáról.

„Nagyon megijedtünk – mondta Szakály Péter, az Újpest FC labdarúgója. – Az üres stadionban felerősödtek testvérem fájdalmas hangjai, aztán a helyi kórházban megvizsgálták, s kiderült, eltört a bal járomcsontja. A vizsgálatok után elhagyhatta a kórházat, én hoztam haza. Most együtt a család, s nagy a szomorúság, azért is, mert így a testvérem születésnapja is rosszul sikerült. Az orvosok szerint stabil Dénes állapota, ám a műtétet nem kerülheti el, amelyre a tervek szerint jövő hét elején kerül sor, így egészen bizonyos, hogy többhetes kihagyás vár rá.”

A FORDULÓ CSERÉJE – VARGA ROLAND

Tíz perc alatt letette a névjegyét. Varga Roland3–0-s állásnál, a 81. percben állt be a sereghajtó Kaposvár ellen, és rövid idő alatt két góllal bizonyította Szerhij Rebrovnak, lehet rá számítani, a nehéz helyzetben sem adja fel a harcot, ha kell, csereként beállva próbál bizonyítani. A labdarúgó a jelek szerint a jelenlegi bajnokságban a duplákra specializálódott – hat gólját rendre kettesével rúgta.

„Hosszú idő után sikerült gólokat szereznem, hiszen legutóbb novemberben voltam eredményes, megdolgoztam érte – mondta a Fradi játékosa. – Minden gólnak örülök, hogy kettőt sikerült szereznem, még inkább boldoggá tesz. A Kaposvár védekező taktikát választott, mi pedig az elejétől támadtunk. Pontosan azt játszottuk, amit megbeszéltünk, a kapuja elé szegeztük az ellenfelet. Az elején csak helyzetekig jutottunk, ám később jöttek a gólok is, és ez a lényeg.”

A zöld-fehérek 23 gólszerzési kísérletet alakítottak ki, ez rendkívül magas szám. A védők közül Miha Blazic, a támadók közül Franck Boli és Isael talált még a kapuba – a szombaton látottak alapján osztálykülönbség volt a két együttes között.

A FORDULÓ KAPUSAI: BRANISZLAV DANILOVICS ÉS SZAPPANOS PÉTER

A DVTK a bajnokság első és második körében is vereséget szenvedett a Mol Fehérvár FC-től (előbb idegenben 5–1-re, majd hazai pályán 3–1-re), és közel járt ahhoz, hogy az idényben harmadszor is pont nélkül maradjon a riválisa ellen. A 25. forduló rangadóján egyértelműen a fehérvári együttes alakított ki több helyzetet, ennek ellenére egészen a hajráig úgy tűnt, nem születik gól a mérkőzésen. Ebben a vendégek kapusának, Braniszlav Danilovicsnak volt a legnagyobb szerepe, aki több alkalommal is bravúrral védett, és minden megmozdulásával magabiztosságot sugárzott.

Amikor arra volt szükség, kézzel hárított (mint Nego bal felső sarokba tartó lövésénél), ha a helyzet úgy kívánta, lábbal avatkozott játékba (Petrjak közeli lövésénél), de akkor sem jött zavarba, ha a földön ülve kellett megoldást találnia arra, hogy ne kerüljön a kapujába a labda. Az NB I háromszoros gólkirálya, Nikolics Nemanja is gólra éhesen „dobta be” magát, ám nem találkozott a labdával, mert Braniszlav Danilovics a földön ülve mindenkinél előbb reagált, és az egyetlen lehetséges megoldást választva kézzel elütötte előle. Parádés mozdulat volt, amely azt mutatta, a szerb kapus minden idegszálával a feladatára koncentrál.

Nem csak a szombati bajnoki mondatja velünk, a diósgyőri vezetők jó döntést hoztak, amikor tavaly nyáron átigazolták a szerb kapust – aki a 2016–2017-es idényben éppen a Mol Fehérvárt erősítette –, mert ebben a bajnoki esztendőben egyetlen percet sem hagyott ki, s minőségi teljesítményt nyújt.

A mezőkövesdi Szappanos Péter isfantasztikus bravúrokkal tartotta életben csapatát, öt esetben is gólnak látszó kísérletet hiúsított meg a Puskás Akadémia ellen 0–0-ra végződött találkozón.

„A mérkőzést megelőzően sohasem tűnődöm azon, mennyi dolgom lesz – tekintett vissza a történtekre a mezőkövesdi kapus.– Most alaposan megdolgoztattak, de tudtam, hogy nehéz feladat vár ránk, a Puskás idegenben különösen veszélyes. Nyerni akartunk, mert akkor jelentősen növelhettük volna az előnyünket. Ami fontos: nem kaptunk gólt! Az üres stadion lehangoló, vigasztalan képet nyújtott, nem volt egyszerű feladat feldolgozni, hogy zárt kapus a találkozó. Az öltözőben is téma volt ez, hiszen vannak külföldi játékosaink, akik ki tudja meddig nem mehetnek haza.”