Igaz András a Groupama Arénában (Fotók: Földi Imre)

 

– Hogyan telt az elmúlt két éve és nyolc hónapja?
– Fantasztikusan! Hosszú időről beszélünk, mégis úgy érzem, mintha tegnap neveztek volna ki ügyvezetővé. Bár talán helyesebb úgy fogalmazni: mintha tegnap tértem volna haza, hiszen korábban dolgoztam a Ferencvárosnál. Gyors, tempós, pörgős hetek, hónapok, sőt immár évek vannak mögöttem. Új világba csöppenten, mivel a munkám nem csupán annyiból áll, hogy a Fradi meccsein minden zökkenőmentes legyen. A Groupama Aréna a válogatott otthona is, mint ahogyan 2015 óta a Magyar Kupa döntőjének is. És akkor még nem beszéltem arról, hogy évente száznyolcvan-százkilencven rendezvényünk is van – apropó, ha minden eddigi eseményt összeadunk, közeledünk az ezredikhez. Van tehát teendőnk bőven, ám ezt egyáltalán nem tekintjük tehernek! Ami engem illet, úgy érzem magam, mint egy futballista: azzal foglalkozhatok, ami a hobbim. A különbség annyi, hogy nem a pályán, hanem azon kívül teszek meg mindent a sikerért.

– A helyzetét bizonyára könnyebbé teszi, hogy a futball világából érkezett.
– Igaz, korábban megfelelő helyeken megfelelő tapasztalatot szereztem. A Magyar Labdarúgó-szövetség alkalmazásában két részletben töltöttem el tizenegy évet, a kettő között pedig a Ferencváros technikai, illetve sportigazgatójaként ténykedtem. Ha nem is mindent, de sok mindent láttam az NB I-ben, a nemzetközi meccseken, mi több, az NB II-ben is, hiszen abban az évben kerültem a Fradihoz, amelyikben a csapat visszajutott az élvonalba. Dolgoztam az UEFA helyszínigazgatójaként is, számos európai stadion szemlézésében, továbbá Bajnokok Ligája- és Európa-liga-mérkőzés szervezésében vettem részt. Mindeközben az MLSZ pályázati igazgatójaként volt szerepem abban is, hogy az U19-es férfi és az U19-es női, valamint a futsal Európa-bajnokságnak Magyarország lehessen a házigazdája, a háromból kettőnek én voltam a tornaigazgatója. De ennyi elég is rólam, nem szeretném, ha úgy tűnne, tömjénezem magam. Mondom ezt azért is, mert vallom, az embernek folyamatosan tanulnia kell. Nincs ez másként az ügyvezetői pozícióban sem. Amikor a Robbie Williams-koncert után egy hetünk van arra, hogy kicseréljük a gyepszőnyeget, mert a válogatott világbajnoki selejtezőt játszik, az azért nem egyszerű. Jóllehet nem is lehetetlen – ha szüntelen munkával is, de megoldottuk, rá­adásul úgy, hogy a „végeredménnyel” szembesülve az addig meglehetősen szkeptikus UEFA-illetékesek is elismerően bólogattak.

 

– Kétezertizenhét januárja óta akadt olyan pillanat, amikor felsóhajtott, hogy ez nem hiányzott önnek?
– Nem. Amikor Kubatov Gábor felvetette, hogy mi lenne, ha, nem kértem gondolkodási időt, azonnal igennel feleltem. Más kérdés, hogy ugyan jól ismertük egymást az elnök úrral, nem volt előzménye a felkérésnek, legalábbis nem volt napirenden, hogy az FTC engem delegál az elődöm távozásával megüresedő helyre. Mindazonáltal egy másodpercig sem volt kérdés, hogy hazajövök. A legnagyobb örömmel végzem a munkámat. A Dinamo Zagreb elleni BL-visszavágó napján már hajnali háromkor fel kellett kelnem, hogy mindennel idejében elkészüljek, de óriási lelkesedéssel vágtam bele. Szerencsés vagyok abból a szempontból is, hogy élvezem a családom támogatását. A feleségem húsz éve van mellettem, már azt is elnézi nekem, hogy minden idény elején azzal állok elé, remélem, nem tudunk elutazni nyaralni... Ez ugyanis azt jelenti, hogy a selejtezősorozatban egyik meccs éri a másikat – hála az égnek, ez most így volt. Noha nem én jutottam be az Európa-liga csoportkörébe, a kollégáimmal együtt valamelyest a magunkénak érezzük mi is a sikert. A Suduva elleni győzelem után felemelő volt látni, hogy csaknem húszezren indultak haza boldogan.

– Augusztus tizedikén volt öt éve, hogy átadták a létesítményt. Már öt éve...
– Elszaladt ez a fél évtized. A válogatott először 2014. szeptember hetedikén játszott a Groupama Arénában, az Észak-Írország elleni találkozó napján én még az MLSZ szervezési osztályának igazgatója voltam. Azóta egyik meccs követi a másikat, egyik rendezvény váltja a másikat, mi pedig azon kapjuk magunkat, hogy megint új idény jön. Ennek megfelelően már tervezzük a következőt – abban a megnyugtató tudatban, hogy sok jó rendezvény van a hátunk mögött. Az MLSZ és az UEFA éppúgy elégedett velünk, mint a többi partnerünk. Évnyitót ugyanúgy tartottunk, mint évzárót, kiállítás, konferencia, születésnapi parti is volt nálunk. Van, amikor néhány fős tanfolyamnak adunk otthont, máskor ezernégyszázan vesznek részt egy-egy rendezvényen. Legénybúcsút is rendeztünk már, esküvőt nem is egyet. Ezzel voltaképpen oda szerettem volna kilyukadni, hogy széles a paletta.

– Előfordult már, hogy egy megkeresésre nemet kellett mondaniuk?
– Sajnos igen. Különösen a téli időszak felkapott, az idő tájt akkor sem tudnánk minden igényt kielégíteni, ha egy hétvége négy napból állna. Ha fájó szívvel is, de van, amikor azt kell válaszolnunk az érdeklődésre, hogy nincs hely. Ez ugyanakkor arról tanúskodik, hogy jó a kihasználtság, bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága egy ilyen létesítménynek. Fogalmazhatok úgy is: meg lehet tölteni tartalommal. Az üzleti és a társasági élet központjává vált, már társadalmi eseménynek számítanak a különböző rendezvények. Sokatmondó, hogy mind a harmincnégy Sky-boxunk­nak van bérlője. Mindannyian megkapják, amit elvárnak, nem véletlen, hogy számtalan üzlet köttetett már ebben a körben. Kijelenthető, a Groupama Aréna több mint egy stadion. Akik az elején talán ódzkodtak attól, hogy stadionban tartsanak rendezvényeket, már visszatérő vendégnek számítanak. Feltehetőleg azért is, mert minőségi kiszolgálásban részesülnek.

 

– Van előrelépési lehetőség?
– Mindig van. Hozzáteszem, igyekszünk ezen a téren is az élen járni. Nálunk működött először a digitális parkolójegyrendszer, büszkélkedhetünk saját fejlesztésű vállalatirányítási rendszerrel, marketingautomatizációs rendszerrel és új internetes jegyértékesítő felülettel. Fontos, hogy a szurkolókat elérjük, akár azért, hogy boldog születés- vagy névnapot kívánjunk nekik, akár azért, hogy értesítsük őket minden lényeges tudnivalóról. Kiemelt projekt nekünk a digitalizáció, hiszen ez gyakorlatilag már nemcsak a jövőt jelenti, hanem a jelent. Ha már Fradi, igyekszünk az arénát zöld stadionná alakítani, ennek egyik módja, hogy a büfében repoharakba töltik ki az italokat. Hogy minél kevesebbet kelljen sorba állni, szeptembertől banki átutalással is fel lehet tölteni azokat a szurkolói kártyákat, amelyekkel az egyébként készpénzmentes létesítményen belül fizetni lehet. A félidei játékot is minden évben megújítjuk, és nyitottunk egy, a „Séf asztala” néven futó tematizált büfét is, arról nem szólva, hogy a Dinamo Zagreb elleni meccs óta egyedi megoldással rukkolunk ki: a játékvezető vagy az őt kísérő kisgyerek az úgynevezett magic labdatartóról emeli le a szerkezet felett lebegő labdát. Apróságok ezek, de úgy tartják, apróságokból lesznek a nagy tettek. Szóval, a magunk módján próbálunk fejlődni, járjuk a külföldi stadionokat, hátha látunk olyasmit, amit idehaza „átültethetünk”. Tesszük mindezt azért, hogy a lehető legjobb körülményeket garantáljuk. Hogy Kubatov Gábort idézzem, nem az a célunk, hogy Magyarország topstadionja legyen a Groupama Aréna, sokkal inkább az, hogy Európában is a legjobbak között emlegessék. Az irány mindenesetre jó, azt gondolom.

– Novemberben átadják a Puskás Arénát. Konkurencia lesz?
– Miért lenne? Egy újabb csodálatos létesítménnyel gazdagodik Budapest, aminek csak örülni lehet. Az tény, hogy immár öt éve a Groupama Aréna a magyar labdarúgó-válogatott otthona, de az is tény, hogy a Magyar Labda­rúgó-szövetséggel kötött szerződésünk november harmincadikán lejár. A válogatott november tizenötödikén a Puskás Arénában fogadja Uruguayt, de ebben megegyeztünk az MLSZ-szel, rendben is van ez így. Hogy a jövő mit hoz, arról még korai beszélni, ám ha valaki engem kérdez, azt felelem, az együttműködésünk szerintem folytatódik.

– Visszatérve a Fradira: mennyire más egy Ferencváros–Suduva Európa-liga-rájátszás lebonyolítása, mint egy Ferencváros–Diósgyőr bajnoki mérkőzésé?
– A mi szempontunkból semennyire. Ugyanolyan fontosnak tartjuk az összes meccset, ugyanazt a protokollt követjük, nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy milliméterrel is a léc alá menjünk. Szerencsére kiváló stáb vesz körül, mindenki tisztában van azzal, mi a feladata – nem is szokott gond lenni.

– A Lagardere ügyvezetője honnan nézi a mérkőzéseket?
– Ha tehetem, a Fradi-páholyból, de meccs előtt és után, sőt olykor közben sok vendéggel illik találkozni, ezért többnyire jövök-megyek. Azt persze nem bánom, ha időnként bele tudok nézni a mérkőzésbe. Már arra is volt példa, hogy a pálya széléről követtem az eseményeket, ám leggyakrabban fönt ülök. S olyankor mindig arra jutok, hogy csodás a kilátás.