A casco után jött a Fradi – Varga Zoltán hazatérése

„Én úgy éltem, hogy nem voltam tekintettel semmire, mindig csak azt tettem, amit jónak láttam, se számításból, se tapintatból ezen nem változtattam. Ami jót tettem, azt természetesen tettem, így ha volnának is valami érdemeim, azokat nem tartom számon.”

(Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton)

Varga Zoltán Skóciába került – pedig nagyon úgy tűnt, a német bundaügyet végleg maga mögött tudva Franciaországba igazol. 1972 nyarán a Nimes kereste meg, volt szóbeli egyezség is, ám az Olympique Marseille öt évre szóló megállapodást kívánt kötni, a magyar játékos végül ezt írta alá.

Akkor még messze voltunk a Bosman-szabálytól, a szabad munkaerő-áramlástól: a helyi szabályok elismerték a szóbeli megállapodást, így a francia szövetség Varga Zoltánt kettős igazolás vádjával örökre kitiltotta a francia bajnokságból!

Korábban volt egy – utóbb két évre csökkentett – örökös eltiltása a disszidálás miatt, volt egy – szintén két évre csökkentett – örökös eltiltása a német bundaügy miatt, ezután jött az örökös eltiltás Franciaországon belül.

Ennyi büntetést bűnöző nem kap…

Nimes és Marseille helyett Skócia következett.

Az Újpesti Dózsa 1984 tavaszán a Kupagyőztesek Európa-kupájában az elődöntőért a címvédő Aberdeennel csatázott. Az itthoni 2--0 után a visszavágó hosszabbítás után dőlt el, Mark McGhee triplájával a skótok javára. Lapunk kiküldött tudósítója Szabó Illés volt, aki úgy emlékszik, hogy akivel csak találkozott Aberdeenben, és megtudta, hogy magyar, azt mondta, Varga Zoltánhoz mérhető tehetséget sem a városban, sem Skóciában, sőt, a Brit-szigeteken sem látott. Ezt erősíti, hogy Varga Zoltán halála után a skót lapok nagy terjedelemben emlékeztek rá, az Aberdeen hosszan méltatta egykori „legendáját”, valaha volt legjobb játékosának nevezve, sőt, amikor 2003-ban, a klub 100. születésnapján megszavazták az Aberdeen FC történetének legjobb csapatát, a magyar futballista helyet kapott benne. Annak ellenére, hogy csak egy évet töltött az együttesben. 31 mérkőzésen 15 gólt szerzett, s a Celtic elleni ollózós találatát máig emlegetik.

JOHAN CRUYFF PÓTLÁSÁRA SZEMELTE KI AZ AJAX

Varga Zoltán mégis továbbállt: elmondása szerint a skótoknál ugyan nagyszerűen érezte magát, de anyagilag nem volt előnyös ott játszani. Ráadásul 1973-ban Johan Cruyff az Ajaxtól Barcelonába költözött, pótlására az amszterdamiak Varga Zoltánt szemelték ki. Ez a szerződés már jól fizetett, ráadásul az Ajax 1971-ben, 1972-ben és 1973-ban megnyerte a BEK-et, vagyis a kontinens akkori legjobbja invitálta. Ám a holland kapitány, Rinus Michels arra kérte a kollégáit, az 1973–1974-es bajnokságban az NSZK-beli vb-re való tekintettel a kerettagságra esélyesek lehetőleg minél többször jussanak szóhoz. Márpedig az Ajax tele volt kerettaggal, és mert George Knobel nem mondott ellent a kapitánynak, Varga Zoltán csak 13 tétmérkőzésen lépett pályára. Noha a Sparta Rotterdam ellen olyan gólt lőtt, amelyet az év legszebb találatának választottak, jobbára a kispadon ücsörgött. Talán kissé türelmetlenül (végtére is 1975-ben nem volt vb) elköszönt az Ajaxtól, visszatért Németországba, az akkor másodosztályú Borussia Dortmundhoz.

A nagy múltú klub 1972-ben esett ki az élvonalból, majd két éven át nem tudott visszajutni, Varga Zoltántól azt várták, hogy segít. Az első évadban vele sem sikerült (25 meccsen négy gól volt a mérlege), de a negyedik kísérletre összejött az áhított siker: a BVB 1976-ban másodikként lett első osztályú – a futballista 24 meccsen szerzett hat góljának is köszönhetően.

Már úgy tűnt, itt végleg otthonra talál: a közönség imádta, jól ment neki a játék, a csapat elérte célját. Azt mondják, miatta bővítették a Westfalenstadiont, mert annyian akarták látni a trükkjeit…

ÉS AKKOR MEGÉRKEZETT OTTO REHHAGEL…

Ám egy fiatal, ambiciózus edzőt neveztek ki a csapat élére, Otto Rehhagelt, aki még a hetvenes évek elején, a Kaiserslautern játékosaként egy meccsen agyonrugdalta Varga Zoltánt, ő pedig feljelentette ezért az alattomos ellenfelet.

A német edző sohasem állította be a csapatba az akkor már 31 éves Varga Zoltánt. Aki az őszi szezonban még próbálkozott, tavasszal az Augsburgba, majd a belga KAA Gentbe ment kölcsönbe – így ért véget a pályafutása.

1978-tól az alacsonyabb osztályú BV Brambauer játékos-edzője volt, 1981-ben a Preussen Münster, 1983-ban az MTV Ingolstadt csapatában töltötte be ezt a pozíciót. Technikai tudása még mindig lenyűgözte az embereket, de fokozatosan eltávolodott a futballtól.

Ezek a csapatok nem a német élvonalat képviselik…

Varga Zoltán elmondta: nem szégyellte, hogy csak az amatőr futballban maradt számára hely, mert ott is rengeteg tapasztalatra tett szert. Önéletrajzi könyvében (Valahogy mindig félúton) többször is utal arra, miként csalódott abban, akit a legjobban szeretett, aki a „disszidálás” éveiben az egyetlen támasza volt: a feleségében. A család széthullott, egyik lánya, Kati 17 évesen önállóvá vált, a másik lánya, Enikő az édesanyjával, Attila fia vele maradt.

A válás anyagilag is érzékenyen érintette, ráadásul „meg kellett teremtenem a futballon túli egzisztenciámat, amivel borzasztóan nehezen birkóztam meg”. Varga Zoltán a nyolcvanas évek elején elvégezte a kölni főiskolát, az akkor legmagasabb szintű edzői végzettséget szerezte meg, de nagyon úgy tűnt, trénerként már sehol sem számítanak rá.

A másfél éves kereskedelmi iskola elvégzése után 44 évesen kellett új életet kezdenie – egy müncheni biztosítótársaságnál. Amit sohasem tudott elképzelni magáról, ha kellett, aktákat tologatott az irodában. Tanult, dolgozott, próbált ezen a számára idegennek tűnő területen is érvényesülni, egyre feljebb került a szakmai ranglétrán, a cascorészlegen.

Közben időnként hazalátogatott

HAZATÉRT FUTBALLOZNI A CSÁSZÁR HÍVÁSÁRA

Varga Zoltán önéletrajzi írásából kiderül, 1983-ban jött először haza. Azt gyanította, az akkori bonni tudósítónak, Szepesi Györgynek is szerepe lehetett ebben. Megkerestük a legendás riportert, aki elmondta, 1978-ig volt Bonnban, utána lett az MLSZ elnöke, s ebben a minőségében segített. „Sima ügy volt, mert Puskás Ferenc két évvel korábbi visszatéréséből valóságos népünnepély lett, tehát Varga Zoltán esetében már senki sem tartott feszültségtől, a hazatérése kapcsán már nem volt akadály” -- mondta Szepesi György.

A korábbi Fradi-kedvenc annyira titokban jött, hogy még a játékostársait – Orosz Pált, Mátrai Sándort, Rákosi Gyulát – is meglepte. Az igazi visszatérést az Albert Flórián 50. születésnapjára rendezett jubileumi mérkőzés jelentette. A Császár hívta telefonon az 1991-ben rendezett gálára. Eljött, de úgy érezte, nem illik bele a közegbe -- akkor sem –, a mérkőzés után rövid ideig maradt a banketten, majd autóba vágta magát, s visszament Németországba, amivel csak megerősítette a róla kialakult képet: különc. Pedig a szurkolók istenítették, szinte őrjöngve fogadták, rajta pedig látszott, tudása nem kopott meg.

Ami a lényeg, hogy az 1983-as visszatérést követően egyre többször jött Magyarországra.

A futballtól odakint sem szakadt el: a Bayern München öregfiúkcsapatába hívták játszani. A találkozó után az öltözőben Franz Beckenbauer ült a negyvenéves magyar mellé, és annyit mondott: „Zoltán, neked még ma is a Bundesligában kellene futballoznod, olyan jól játszol…”

Nem mindennapi dicséret, ugye?

Közben itthon a Fradi 1995-ben bejutott a Bajnokok Ligájába, de egy évvel később, 1996 augusztusában a Göteborg megakadályozta a bravúr megismétlését. A közönség ezt nem bocsátotta meg az akkori edzőnek, Varga Zoltán korábbi csapattársának, Novák Dezsőnek, és valósággal elüldözte a kispadról. Sokan Nyilasi Tibort szerették volna ismét az Üllői úton látni, de az FTC vezetői nem akarták őt, mert túl erősnek tartották.

Olyanra gondoltak, akit – szerintük – irányítani lehetett.

Valaki kitalálta: a biztosítási ügynök biztos hálás lesz, ha a Ferencváros edzője lehet. Nem tudták, hogy egy makacs, irányíthatatlan embert találták meg.

Furulyás János szakosztályelnök pedig felhívta: „Zoli, akarsz a Fradi edzője lenni?”

(A 6. RÉSZBEN: VIHAR AZ ÜLLŐI ÚTON)