Női kosár Eb: Nem érzem, hogy elégedettek lennének a lányok – Székely

Van olyan, amikor egy vereség után is lehet mosolygósan ébredni.

A magyar lányok nagyon jókedvűen, tele önbizalommal indultak el hétfő reggel Nisből, ahol csodát tettek, és a szlovénok, valamint az olaszok legyőzésével már két forduló után megszerezték a C-csoport első helyét. Ebben a kivételezett helyzetben meg lehetett azt tenni, hogy a vasárnapi utolsó fordulóban, törökök ellen egyetlen ponttal elveszített meccs után se fájjon nagyon a fejük, főleg mert mindenki tisztában volt vele, ez a találkozó tényleg csak egy erős edzés volt, szépen elosztott játékidőkkel. És még úgy is sikerült majdnem nyerni, hogy a kulcsemberek közül sokan nem, vagy éppen egyáltalán nem játszottak, mint a csapatkapitány Raksányi Krisztina.

A mieink hangulatán még azok az apróságok sem tudtak rontani, hogy a szerb fővárosban, megérkezésükkor a szállodában még nem voltak fogadásra kész állapotban a szobák, így aztán nem lepakolni, hanem ebédelni indult a társaság.

A délutáni pihenőt este már edzés követte, de nem a 18 ezer fő befogadóképességű Kombank Arénában, hanem mellette, az edzőcsarnokban, amelynek parkettje annyira koszos volt, hogy a tréning előtt Cziczás László edző és Burdi Szabolcs masszőr kupacba törölték fel a koszt.

A „centerpályán” közben az általunk nyitónapon legyőzött Szlovénia gyakorolt, mondjuk nekik gyorsabban kellett megszokniuk a hatalmas monstrum tereit, távolságait, mert velünk ellentétben kedden középdöntőt játszanak a belgák ellen. Ebből a szempontból nekünk nem kell elkeseredni, hogy még nem ismerkedhettek meg a magyar lányok a következő két, remélhetőleg inkább három mérkőzésünk pontos helyszínével.

A szakmai stáb – ha teheti – még egyetlen dolgon változtatna, elég szerencsétlen időpontokba osztották be a csapatunkat edzeni, csütörtökön – amikor 12.30-kor kezdjük a negyeddöntőt – például a reggeli gyakorlást 7.30-kor kellene kezdeni, ami élettani szempontból sem túl szerencsés.

Székely Norbert szövetségi kapitány viszont hangsúlyozza, nem szabad az apró bosszúságokon fennakadni, az ilyen volumenű eseményeken ezek törvényszerűek, egyébként minden rendben, a Nistől Belgrádig tartó út könnyű volt, a társaság nyugodt és motivált.

„Nem érzem, hogy elégedettek lennének a lányok azzal, amit elértek, sőt... Alaposan fel kell térképeznünk az ellenfelet, és a következő két napban pörgős edzéseket vezénylünk. Hétfőn a támadójátékunkat vettük át, ez még mindig elsősorban Turner Yvonne miatt fontos, aki időnként bizony keresi a játékkapcsolatokat, de persze a többiekre is ráfért” – mondta a tréning befejeztével Székely Norbert.

Turner persze a torna első két meccsén így is megmutatta, hogy extraklasszis mindkétszer oroszlánrészt vállalt a győzelemből, a törökök ellen pedig többet pihenhetett és kevesebbet is vállalt, mint szokott, talán tudja, hogy sok múlik rajta (is) a negyeddöntőben.

„Nagyon örültem, hogy a fiatalok ilyen bátrak és ügyesek voltak, tetszett, ahogy harcoltak és játszottak” – lelkendezett a honosított hátvéd, akinek egyébként is a legtöbb szituációban mindenkihez van egy-két jó szava, legyen az edző, orvos, csapattárs, vagy éppen újságíró.

A nap talán legfontosabb programja aztán este következett, a játékosok a szállodában kivetítőn együtt nézték azt a rigai negyeddöntőt, amely számunkra a legfontosabb volt, a Nagy-Britannia–Montenegró összecsapást (amelyet végül a britek magabiztosan, 92–71-re megnyertek). Ahogy eddig ezt a csapatot megismertük, a legtöbben szinte felpattantak volna a találkozó végén, hogy azonnal megvívják a négy közé jutásért zajló meccset, de még két napot várni kell rá.

Sebaj, addig azért edzhet majd a nagyteremben is a magyar csapat, az ellenfél meg utazik kedden Lettországból Szerbiába. Kedvezőnek tűnik a helyzet, amivel élni kellene.

Az eseményről a Nemzeti Sportot tudósítják: Bobory Balázs (riport), Koncz György (fotó)