Sitku Ernő (1972–2020) (Fotó: Nemzeti Sport, 2016)

A rossz hírre nem lehet felkészülni – márpedig péntek este borzasztóan fájdalmas információt közölt a szon.hu: 48 éves korában elhunyt Sitku Ernő, korábbi 149-szeres válogatott kosárlabdázó, a Nyíregyháza Blue Sharks NB I B-csoportjában szereplő csapat szakmai igazgatója, a szabolcsi megyeszékhely kosár-, kézi- és röplabdacsapatát üzemeltető Élsport Kft. ügyvezetője, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnökségi tagja.

Megállt a szív. A szív, amely 14 éves kora óta a kosárlabdáért dobogott. Egy pillanat műve volt az egész. Mi más lehetett volna a pénteki programja, mint a kosárlabda. Tárgyalás itt, taggyűlés ott – Sitku Ernő megkerülhetetlen tényezője volt a nyíregyházi kosárlabdázásnak. Éjt nappallá téve dolgozott, újabban azért, hogy a koronavírus-járvány után is legyen csapat ott, ahol nevelkedett, és ahol fia, a tehetséges Márton is játszik. Nagy álma volt, hogy őt is élvonalbeli meccsen lássa játszani abban a klubban, ahonnan ő is elindult.

Talán azokban a pillanatokban is ez lebegett a szeme előtt, amikor péntek este az autója volánjánál rosszul lett. A kiérkező mentősök több mint fél órán át küzdöttek az életéért, de már nem lehetett megmenteni. Két gyermeke mellett a kosárlabda-társadalom is gyászolja őt.

A 208 centis középjátékos Nyíregyházán született 1972. január 9-én, s hamar kiderült, istenáldotta tehetség. Zsoldos András, a Budapesti Honvéd akkori edzője egy anekdotában többször megemlítette, hogy a kilencvenes évek elején szóltak neki, van egy tehetséges, magas, vékony gyerek Nyíregyházán, le kellene menni megnézni.

Sitku a fővárosban félszeg vidéki srácként mozgott, de hamar befogadták, Boros Zoltán és Mészáros Zalán segített neki beilleszkedni és megszokni a fővárosi életet – néhány éven belül meghatározó játékos lett. Kisebb kitérőt tett Szolnokra és Debrecenbe, de igazán Pakson talált újra magára, az Atomerőművel négy aranyérmet is nyert. Közben természetesen bekerült a válogatottba, 1997-ben az Év játékosának választották, s tagja volt annak a gárdának, amely 1999-ben, 30 év után ismét Európa-bajnokságon szerepelhetett. Nyíregyházán, búcsúmeccs keretében, 41 évesen akasztotta szögre a magasszárút – legalábbis profi szinten.

Pályafutása során összesen 149-szer szerepelt a nemzeti együttesben, négyszer lett magyar bajnok (a Honvéddal 1995-ben és 1997-ben, a Pakssal 2002-ben és 2005-ben), kétszer nyert Magyar Kupát (2003-ban és 2005-ben az ASE-val), és beválasztották a Magyar Kosárlabdázás 100 halhatatlan játékosa közé.