Hanga Ádám ütőképes Barcát szeretne jövőre

– Mikor volt a naptári év mélypontja?
– Egyértelműen az esztendő kezdete, a január. A csapat gödörbe került, sorra szenvedtük el a vereségeket, megbomlott a hierarchia, nem volt jó a hangulat az öltözőben. Aztán februárban Sito Alonso távozott, és megérkezett a szerb Szvetiszlav Pesics, az új edző. Aki alig néhány napnyi közös munka után a csúcsra vitte a gárdát, megnyertük a Spanyol Kupát Tenerifén. A győzelem mindent megváltoztatott, a sikerrel tulajdonképpen megmentettük az idényt. Ami személyesen engem illet, a térdem sokat fájt, így az idény végén elkerülhetetlenné vált a műtét. Nem örültem, de szükséges volt, mert az orvosok elmagyarázták, az operáció meghosszabbíthatja a karrieremet. A nyár így keszekuszává vált.

– Mennyire volt nehéz ezt lelkileg elviselnie?
– Nem volt könnyű, de mivel öt éve hasonló operáción estem át, tudtam, mi vár rám, ami könnyített a helyzeten. Dolgoztam keményen, így tulajdonképpen csak egy hónapot hagytam ki. Már játszom, a formám is egyre jobb.

– És hogy van a térde?
– Néha fáj, de jobb, mint a műtét előtt.

– És mit értékelne 2018 csúcspontjaként?
– A kupagyőzelmet! Ha az nem lett volna, alighanem a Barca elmúlt húsz évének legrosszabb idényét zárjuk.

– S egyénileg mikor érezte magát a legkutyábbul?
– Nem is kérdés, akkor, amikor kiderült, újra kés alá kell feküdnöm.

– A visszatérése előtti időszakban mennyire kellett erősnek lennie, feszegetnie a tűrőképessége határait?
– Nem volt annyira nehéz, összességében jól kezeltem a helyzetet, a műtétet, a rehabilitációt. Türelmes voltam, de persze voltak rosszabb napok és hetek, főleg amikor nem éreztem, hogy fejlődöm, hogy megfelelő ütemben haladok a visszatéréshez. A történtekhez képest gyorsan túlestem az egészen, és szerencsére mindez már távolinak tűnik.

– Hogyan érzi magát a családja Barcelonában?
– Tökéletesen. A feleségem és a lányok is remekül vannak. Szép környéken lakunk, nem is tudnék jobb helyet választani, mert az iskola egy perc sétára van a házunktól, ráadásul nagyon szeretnek odajárni a lányok. Brit tanintézet, angol és spanyol nyelven tanulnak. A nagyobbik lányom, Aylar most kezdett el lovagolni. Az ő ötlete volt, egy farmra járnak ki, ahol tesznek-vesznek az istállóban, megtanulják, hogyan kell bánni a lovakkal, hogyan és mit kell etetni velük. Nagyon autentikus, még azt is megtanítják nekik, mi a megfelelő formája az állat lecsutakolásának. Aylart a tenisz is elkezdte érdekelni. Itt, Barcelonában jobb az idő, kicsit melegebb az éghajlat, mint Vitoriában volt, nagyon szerethető a város. Nem sok jobb helyet tudok elképzelni, pedig több európai városban jártam már. A lányok úsznak is, tulajdonképpen minden napra jut valamilyen iskolán kívüli program.

– Milyen privilégiumokkal jár, hogy a világ egyik legnagyobb és legpatinásabb klubjának a játékosa?
– Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de nem olyan sokkal, mint egyesek feltételezik. Persze ha megkérdezik, hol kosarazom, és azt válaszolom, hogy a Barcelonában, a klubot mindenki ismeri, hiszen világmárkának számít. Amikor a Baskoniában játszottam, azért nem ez volt a helyzet. Nyilván többször megismernek az utcán, és ha étterembe megyünk, egyszerűbb az asztalfoglalás, ha mondom, ki vagyok – de így sem mindig sikerül helyhez jutni. Ami nagyon klassz, hogy ingyen mehetek a Barca futballmeccseire, de sajnálatos módon ezzel a lehetőséggel nem tudok sokszor élni, mert időben nehéz összeegyeztetni a saját mérkőzéseimmel. Voltam már Bajnokok Ligája-összecsapáson, amikor a Chelsea játszott itt, s idén is szeretnék eljutni néhány találkozóra. Furcsa, hogy nincs a szakágaknak közös programjuk, azaz a legtöbbször a marketingeseményeket külön rendezik a kosarasok és a labdarúgók.

– És mi az, amit kevésbé szeret Barcelonában?
– Kevés ilyen van, s a budapesti után még a közlekedés sem vészes. Valójában csak azt nem szeretem, ha katalánul beszélnek hozzám – ez tényleg idegesítő... Védekezésképpen spanyolul válaszolok. Talán a csarnokunk lehetne modernebb, én úgy gondolom, hogy egy ekkora klubnak jobb létesítmény dukálna.

– Van kedvenc spanyol étele, étterme?
– Akad néhány hely, amelyben már többször is voltunk, de nem részesítem előnyben a spanyolt a többi, más jellegű étteremmel szemben. Már nagyon figyelek az egészséges étkezésre, sok salátát eszem. Persze időnként jólesik egy tapasbárban jól belakni tengeri finomságokkal. A kedvenc helyem a Ciudad Condal étterem.

– Mik a céljai 2019-re?
– Azt szeretném, hogy a Barcelona ütőképes együttes legyen. Nem azt, hogy ebben vagy abban a sorozatban nyerjünk, először csak hogy harcban legyünk a trófeákért, minden fronton, azaz a bajnokságban, a Spanyol Kupában és az Euroligában is. Ami a családot illeti, ugyanazt kívánom, ami megadatott idén: egészséget, és hogy szeretetben, boldogságban éljünk, ahogy eddig. Most például egyedül vagyok, amit egy napig élvezek, aztán elkezdenek borzasztóan hiányozni a lányok. Szeretem, ha olyan lakásba jövök haza, amelyben pezseg az élet. Nyilván jó lenne, ha én is egészséges maradnék, negyedik műtétem már ne legyen...

– Milyen lesz a barcelonai karácsonyuk?
– Mivel a gyerekek egyre nagyobbak, az ajándékozás is egyre izgalmasabb. Most Szandival, a feleségemmel eldöntöttük, csak ők kapnak ajándékot, mi egymásnak szinte nem is adunk. Ahogy korábban is, szenteste én főzök, a kedvencünket, baconbe tekert csirkét. Szilveszterkor jön hozzánk néhány barát családostul, gyerekestül, így idén kicsit bulisabb, pörgősebb lesz az évzárónk, mint korábban volt, amikor a kicsikkel itthon pihentünk.

– Volt olyan karácsonya, amelyet valamilyen okból sohasem felejt el?
– Nem tudnék egyet kiemelni, általában kellemes emlékeim vannak az ünnepről. Addig szerettem otthon a karácsonyt, amíg a család maradéktalanul összegyűlt, több gyerekkel, s én még kicsi voltam. A feleségemmel mi is azon vagyunk, hogy sugalljuk a gyerekeinknek is: a családnak össze kell tartania.