– Hogy van?
– A körülményekhez képest egész jól – válaszolta Hanga Ádám, a spanyol FC Barcelona magyar hátvédje. – Azt csináljuk, amit szinte minden más spanyol állampolgár: házi karanténban vagyunk.

– Mikor találkozott legutóbb a csapattársaival?
– Múlt héten pénteken lett volna a litván Zalgiris Kaunas elleni Euroliga-meccs, szerdán még edzettünk is, de akkor már a koronavírussal kapcsolatos aggasztó hírek jöttek egész Európából, s valószínűsíthető volt, hogy vagy zárt kapus lesz a találkozó, vagy elmarad. Csütörtökön volt egy megbeszélésünk, amelyen bejelentették, határozatlan ideig felfüggesztik a sorozatot és a spanyol bajnokságot is. Azóta nem volt edzés. Ekkor még egy ötnapos kényszerkarantént is vállalni kellett…

(Fotó: Getty Images)

– Hogyan telnek a napjai?
– Ahhoz képest remekül, hogy nincs kosárlabda. Van egy kis edzőterem a házunkban, ott tréningezek.

– Mit gondol a járványról?
– Nem az életemet féltem, mármint nem attól, hogy ha elkapnám, akkor meghalok. Úgy látom, Spanyolországban is egyre nehezebben boldogulnak az egészségügyben. Azt szeretném én is, hogy az emberek mindent tegyenek meg azért, hogy elkerüljék a fertőzést, hogy a betegség ne terjedjen olyan gyorsan, ahogyan az elmúlt napokban. Mert ha az elkövetkező hat-nyolc napban sokan megfertőződnek, akkor baj lehet.

– Milyen intézkedéseket hozott a lassítás érdekében a spanyol kormány?
– Minden iskolát, óvodát és bevásárlóközpontot bezártak, csak a gyógyszertárak és az élelmiszerboltok tartanak nyitva. A feleségemmel és a gyerekekkel itthon vagyunk, itthoni oktatásra rendezkedtünk be, de már felkészültünk erre, van elég élelmiszerünk és fejben is treníroztuk magunkat a szituációra. Persze ez nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik, mert nem tudjuk, milyen lesz a következő néhány nap, hét vagy hónap.

– Hogy bírja mindezt?
– Pozitívan állok a történtekhez, bár azért az én rohanós mindennapjaimhoz képest nehezen kezelhető a nagy változás, hiszen még sétálni sem mehetek le az utcára… A legjobb része, ha lehet ilyet mondani ebben a szörnyű helyzetben, hogy minőségi időt töltök el a gyerekekkel. Szezon közben akadt olyan nap, hogy két óra alvás után keltem fel reggel, hogy velük lehessek és elvigyem őket az iskolába, óvodába.

– A spanyol nép hogyan kezeli a karantént?
– Komolyan veszi és komolyan is kell vennie, mert mindenki szeretne minél hamarabb visszamenni dolgozni, arról nem is beszélve, hogy gazdaságilag mit okoz és okozhat ez az időszak. Felelősségteljesen kell élni, otthon kell maradni, a határozatok szerint csak gyógyszerért vagy ételért mehetnek utcára az emberek, s kutyát is csak egyszer sétáltathatnak, nyilván a kevesebb érintkezés miatt.  

– Múlt csütörtök óta akkor senkivel sem találkozott a klubból?
– De, eljött hozzám az erőnléti edző látogatóba, s megbeszéltük, milyen munkát végezzek. Ám ez nagyon nehéz, hiszen nem tudjuk, milyen legyen az intenzitás, hiszen fogalmunk sincs, mikor folytatódik a szezon, már ha egyáltalán folytatódik. Borzalmas ez a bizonytalanság, de nem elsősorban a kosárlabda vagy a sport miatt.

– Hallott-e újabb játékos megfertőződéséről az országban?
– Játékoséról nem hallottam, s reméljük, ez így is marad. Amúgy nagy az összefogás, mindenki azt üzeni, hirdeti, hogy fogadjanak szót az emberek, maradjanak otthon, mi is azt tesszük.

– Mit mondanak a klubnál?
– Csak annyit kértek, próbáljunk formában maradni, ennél többet a vezetők sem tudnak. Óráról órára változik a helyzet a sportesemények megrendezésével kapcsolatban. Én az a típus vagyok, aki a legrosszabbra szokott felkészülni, vagyis azzal számolok, hogy minimum két hónapig marad ez a helyzet. Ez nagyon nehéz, mert gyakorlatilag el sem hagyhatom a házat, ha bármire szükség van, mi, játékosok telefonon elérhetünk bárkit, és kapunk segítséget. Azt hallottam, hogy a napokban az Euroliga és a spanyol bajnokságot szervező ACB tárgyal a lehetőségekről.  

– Jelen állás szerint akár bajnok is lehet, hiszen amikor leállt a bajnokság, a Barca állt az élen.
– Elfogadom, de nem ez lenne a legszebb módja, hogy megszerezzem életem első spanyol bajnoki aranyérmét.  

– Mi a helyzet a városban?
– Csak a tévéből tudom, mi történik. Soha életünkben nem feledjük el ezt az időszakot, bármeddig is tartson, hiszen rendkívüli a szituáció. Mivel nem tudjuk, mikor lesz vége, bizonytalanság van bennünk is, de pánikra nincs ok. Jó katonaként be kell tartani a szabályokat. Vasárnap este tíz órakor Barcelona ezen részében mindenki kiment az erkélyére, és tíz percen keresztül tapsolt, elismerve az egészségügyi dolgozókat.

– Van úgy, hogy nem tud napközben mit kezdeni magával?
– Á, dehogy. A minap füvet nyírtam, kertet ástam, növényt ültettem, megmetszettem a fákat, felfúrtam a falakra azokat a képeket, amiket már régen szerettem volna… Nagyon rohanó lett a világ, most érzem én is igazán, jó oldala is van a lelassulásnak.

– Hanga Ádám kikért aggódik?
– Nagymamámért, aki nyolcvankét éves, tehát veszélyeztetett korban van. Hétfőn érkezett volna hozzánk, de nyilván nem jött. Zuglóban él és betartja a szabályokat, otthon marad.