GALÉRIÁNKAT A KÉPRE KATTINTVA TEKINTHETIK MEG!

 

A nagyon szép fekvésű Oroszlány neve az elmúlt hatvan évben leginkább azzal épült be a köztudatba, hogy a városban húzták a csillét és fejtették a szenet, akárcsak a tőle kőhajításnyira található Tatabányán. A bánya néhány éve bezárt, a kosárlabdacsapat viszont él és virul, márpedig Oroszlány harminc évvel ezelőtt a sportágnak köszönhetően is nagy teret kapott az országos híradásokban. Az NB I-ben először 1967-ben szereplő Oroszlányi Bányász az 1987–1988-as idényben a címvédő Körmend búcsúztatása után a harmadik helyen végzett, miközben a Magyar Népköztársasági Kupában ezüstérmet szerzett. A lengyel edzővel és válogatott lengyel légiósokkal – egyikük, Dariusz Szczubial 2000 és 2003 között hazája szövetségi kapitánya volt, ám a 2001-es és a 2003-as Európa-bajnokságról is lemaradt csapatával –, Bognár Tibor későbbi kiváló játékvezetővel és Vojvoda Györggyel (Vojvoda Dávid édesapja) fémjelzett gárda egy évaddal később (az ismét elbukott kupafinálé mellett) bajnoki döntőt játszhatott, amelyet elveszített a Csepel ellen, aztán az 1989–1990-es idényben jött a hideg zuhany: alapszakasz-második hely után visszalépés.

VÉLEMÉNYEK
KISS Kornél, az OSE csapatkapitánya: „Megérdemelte a klub, a szurkolók, a vezetőség és a város a bajnoki címet. Öt éve vagyok itt, még sosem sikerült feljutni a csúcsra, tavaly sajnos elcsúsztunk, bár szerintem akkor is mi voltunk a legjobbak. Egész idényben A-csoportos edzésmunkát végeztünk, ez kijött a végén. Magyarországon csaknem egyedülálló, amekkora támogatást kapunk a várostól és a drukkereinktől.”
MOHÁCSI Máté, az OSE bedobója: „Furán hangzana, ha azt mondanám, nem számítottam a feljutásra, mert ezért igazoltam ide. Egytől egyig szenzációsak ezek a srácok, a vezetők, a szurkolók, minden klappolt most. Örülünk egy-két napig, aztán dolgozunk, hogy az A-csoportban is helyt tudjunk állni.”

„A régi csarnok mérete jelentette a problémát – emlékezett vissza Beck Ferenc, az OSE Lions jelenlegi elnöke, aki Matajsz Gábor ügyvezetővel kalauzolt minket el a régi, ám még működő és a vele egybeépült, 2016 nyarán átadott új „arénában”. – A szövetség elvárása az volt, hogy a rájátszás mérkőzéseit Székesfehérváron rendezze a csapat, ám ebbe nem ment bele a klub és a mögötte álló bányavállalat. Azt vállalták volna, hogy a következő idénytől már új csarnokban játsszák a hazai meccseket, de ez meg a szövetségnek nem volt megfelelő.”

A következmény az lett, hogy az Oroszlányt visszaléptették a bajnokságtól, a csapatot szélnek eresztették és azóta nem is játszott az NB I A-csoportjában. A tűzvédelmi szakemberek haja égnek állna, ha elolvasnák, hogy az 1989-es fináléban a 301 fő befogadására alkalmas teremben 1200-an zsúfolódtak össze úgy, hogy az emberek a csilláron és a bordásfalon is lógtak. Azóta főként az NB II-ben, 2014 óta folyamatosan az NB I B-ben szerepelt az együttes, 2016-ban elveszítette a döntőt a Vasas Akadémia ellen. A 2016–2017-es idénytől vehette birtokba az OSE a Krajnyik „Akác” András Sportcsarnokot, amelyben 1200-an már kényelmesen elférnek – a fantasztikus fizikumáról híres helyi legenda pechjére éppen az igazi sikerkorszak előtt, 1987-ben vonult vissza, és már nincs köztünk.

A csapatot és a sportágat most is kedvelik Oroszlányban, remek hangulat fogadta a feljutásra törő házigazdát, és a hazai veresége után nehéz helyzetbe kerülő, a pályaelőnyét elveszítő alapszakaszgyőztes Veszprémet (csak a Queen Don't stop me now! című dalára rímelő indulót tudnánk feledni). A szpíker beleadott mindent, és a „Jó szerencsét!” köszöntés igazán autentikusra sikerült, hiába, a bányászváros bányászváros marad…

A Himnuszt a „Jaj, szegény Veszprém!” felkiáltással tekintette befejezettnek az egyik szurkoló, aztán kezdetét vette az igazi buli, vagyis az NB I B döntőjének második felvonása, amely sok izgalmat nem hozott. Az alapszakasz óta folyamatosan javuló formát mutató, az elődöntőben a MAFC-ot búcsúztató oroszlányi Oroszlánok néhány pillanat alatt elsüllyesztett négy triplával adták meg az alaphangot, az amerikai légiós, Remy Abell, ahogy kell, magára vállalta a vezér szerepét. A félidei 55–33-as eredmény egyértelművé tette, hogy nem születhet más kimenetel, a szlovén Sebastjan Krasovec edzette OSE megnyeri a második vonalat, és felkerül az élvonalba (a vége „combos” 103–74). A klubnak az 1958–1959-es idény volt az alapítása utáni első a megyei bajnokságban, aztán az 1978–1979-es idény a visszajutás utáni első az NB I-ben, míg az említett 1988–1989-es bajnokság végén ünnepelhettek ezüstérmet. A hármas jubileum tehát négyessé bővül a jövőben.

NB I B, FÉRFIAK, DÖNTŐ
2. mérkőzés

OSE Lions–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 103–74 (31–20, 24–13, 29–16, 19–25).
Legjobb dobók: Abell 21/9, Bán 13/12, ill. Madár 24/18, Pavlovic 15/6.
Az egyik fél második győzelméig tartó párharc végeredménye: 2–0 az Oroszlány javára