Golomán György bizonytalanságban él Jamagatában

 

– Három hét után lejátszottak két meccset és itt az újabb szünet, miért?
– Öt-hat meccset elhalasztottak a vírus miatt, aztán az elmúlt hétvégén nézők nélkül játszottunk – mondta a magyar válogatott erőcsatára, Golomán György, aki a japán másodosztály Keleti csoportjában sereghajtó Jamagata Wyvernsben szerepel. – Káosz uralkodott az első és a második divízióban is, néhányan lázas betegséggel küzdöttek, őket tesztelték a koronavírusra, de negatívak lettek az eredmények. A légiósok közül többen sztrájkoltak, és nem léptek pályára. A héten ismét összeült a liga és úgy döntött, újabb két hét szünetet tart.

NEM TŰNIK REÁLISNAK
Ha valaki, Golomán György testközelből érezheti, mennyi esély mutatkozik arra, hogy a kijelölt idejében, vagyis július 24. és augusztus 9. között megrendezzék a tokiói olimpiát.
„A japán kormány azt mondja, ugyanúgy tervez, mint eddig – felelte honfitársunk. – A jelenlegi helyzet alapján azonban nem tartom reálisnak, hogy a megadott időpontban lebonyolíthatják, gyanítom, elhalasztják majd. Persze a japán emberek felfogása sokat segít, nagyon komolyan veszik az intézkedéseket, mindenki maszkban jár-kel. Nagyon tiszta ország, ezért képesek többé-kevésbé kordában tartani a betegséget.” 

– Mindenképp be akarják fejezni az idényt?
– Nem tudom, de szerintem érdemes lenne itt befejezni, ahol tart. A csapatok csaknem ötven mérkőzést lejátszottak, nincs értelme erőltetni, nem maradt hátra sok meccs.

– Önöknél milyen a hangulat?
– Próbálnak motiválni minket az edzők, tartani bennünk a lelket, amennyire lehet. Nálam sem a legjobban mennek a dolgok, messze vagyok a családomtól, a világ veszélyes, az országok lezárják a határaikat, nem egyszerű ilyen bizonytalanságban élni.

– Vannak most edzéseik?
– Amikor ment a bajnokság, folyamatosan edzettünk, most a szünet miatt nem, de igyekszünk jó kondiban maradni.

– Mihez kezd, ha befejezettnek nyilvánítják az idényt?
– Nem tudom, mi lenne a legjobb... Ha hazajönnék, a családommal lehetnék, de nem rossz a hely, ahol most lakom. Jamagata kis város, nem olyan, mint Tokió, itt talán kisebb eséllyel kapom el a vírust, mert egyedül vagyok. A nehéz időkben viszont jobb együtt lenni a szeretteinkkel.

– Japánban milyen intézkedéseket tettek, hogy megállítsák a vírus terjedését?
– A hónap elején bezárták az iskolákat, és otthoni munkára küldték a dolgozókat, akiket lehetett. Vészhelyzet nincs kihirdetve, a kérés, hogy mindenki maradjon otthon és ne menjen közösségbe – ezek az irányelvek. A boltok és az éttermek nyitva vannak.

– Mennyit mozdul ki otthonról?
– Amennyit szükséges, elmegyek a boltba élelmiszert venni, és amikor kell mennem, akkor edzésre. Túl sok mindent nem csinálok.

– Volt egy ijesztő sérülése is a közelmúltban: hogyan alakult ki a légmelle, és teljesen meggyógyult-e már?
– Azt nem lehet tudni, pontosan mi okozta, de a hozzám hasonló felépítésű, magas és vékonyabb alkatú emberekre jellemző. Amikor kialakult, nem volt könnyű időszak, jelentkeztek a tünetek, fájt a mellkasom – arra a néhány órára, amíg eljutottam a kórházba, nem szívesen emlékszem vissza... Szerencsére nagyon jók az orvosok, jól bántak velem, meggyógyultam, minden rendben.

– Repülhet már? Hiszen a válogatott két Európa-bajnoki selejtezőjéről emiatt maradt le.
– Igen, már repülhetek. Természetesen szerettem volna részt venni a meccseken, sajnáltam, hogy nem lehetek ott, ám így is felkeltem és megnéztem a csapatot. Nagyon büszke voltam a fiúkra, jól játszottak!

– Beszélget a szintén Japánban légióskodó Allen Roscóval?
– Hogyne, majdnem napi kapcsolatban vagyunk. Megbeszéljük, mi a helyzet a csapatunknál, mire várunk, milyen a hangulat. Bár nem ugyanabban a városban élünk, összetartunk és segítünk egymásnak.