Dubei Debóra és soproni társai életük meccsére készülnek

Vágólapra másolva!

2018.04.22. 08:55

Címkék

Dubei Debóra csak azért nézte meg újra (és újra) edzéspárja, Jelena Milovanovics mindent eldöntő kosarát, hogy újra átélhesse a pályára rohanás felszabadult örömét.

Szomorkodnak amiatt, hogy nem a magyar játékosok voltak többségben a parketten a pénteki Sopron Basket–Yakin Dogu Üniversitesi (68–65) Euroliga-elődöntőben? Ne tegyék, inkább adják át magukat a történelmi léptékű siker ünneplésének, hiszen magyar csapat sohasem játszott döntőt a legrangosabb sorozatban. És azt az egyébként nagyszerű, esetenként világklasszis légiósok is tudják, hogy az edzéseken napról napra segítenek nekik azok, akik adott esetben nem lépnek pályára és a kispadon ülik végig a fontos mérkőzéseket. Igaz ez fordítva is: a tehetséges játékosok magukba szívhatnak annyi tudást, amennyivel könnyedén boldogulnak majd a jövőben.


Régi mánia – S. Tóth János jegyzete

Roberto Íniguez, a Sopron spanyol edzője ugyan nem küldte pályára a Yakin ellen Határ Bernadettet, de ha tudni akarják, milyen fejlődésen ment keresztül a hórihorgas center, csak nézzenek meg egy tetszőlegesen kiválasztott válogatott vagy bajnoki mérkőzést 2015 és 2017 között, aztán hasonlítsák össze a Magyarország–Litvánia Európa-bajnoki selejtezőn látottakkal.

A soproniak szűkebb rotációjának Fegyverneky Zsófia mellett Dubei Debóra is tagja. A magyar válogatott 21 éves bedobója szombati szabadidejéből kiszakított csaknem egy órányit a Nemzeti Sport számára. A játékosok kényelmi komfortját növeli, hogy mindannyian saját otthonukban laknak, nem volt szükség arra, hogy szállodába költözzenek a háromnapos esemény alatt, az esti edzés előtt így szabadon oszthatták be napjukat.

„AHOGY ROBERTO ÍNIGUEZ ELVÁRJA”
– A pénteki volt élete legjobban sikerült mérkőzése? – Talán igen, de az biztos, hogy a legfontosabb, emellett a legnehezebb is – mondta Ángela Salvadores,* a Sopron irányítója.* – Rendkívül bátran játszott, noha roppant kemény ellenfelekkel nézett szembe. – Csak azt csináltam, amit az edzéseken gyakorolunk és amit Roberto Íniguez folyamatosan kér tőlem. Néha jól sül el, néha kevésbé. A Yakin ellen szerencsére minden rendben ment, de mindezt tényleg naponta átvesszük. – Élvezi, hogy ilyen ragyogó csapatokkal mérkőzhetnek? – Természetesen. Az elmúlt idényben csak epizódszerep jutott nekem a Perfumerías Avenidánál, ezúttal jóval többet játszom, és jóval többször is nyerünk. Fantasztikus érzés a legjobb kosárlabdázókkal találkozni a pályán, és persze egy csapatban lenni velük. – Ismeri már a Jekatyerinburg gyenge pontjait? – Ha vannak neki, igen. Igyekszünk megállítani Maya Moore-t, Brittney Grinert és Alba Torrenst, vagyis a kulcsszereplőket a jó védekezésünkkel. – Mit várhatunk a döntőtől? – Keményen védekezünk, határozottan támadunk, ahogy Roberto Íniguez vezetőedző elvárja tőlünk. Ő pontosan tudja, mire vagyunk képesek – csak végre kell hajtanunk.

Dubeit egy váratlan kerékpárverseny sem akadályozta meg abban, hogy időben a megbeszélt helyszínre érjen. Mosolygósan és vidáman futott be, ahogy azt illik egy nappal a nagy finálé előtt.

„Szó szerint tiszta ideg voltam – felelte felvetésünkre Dubei Debóra, miszerint nem volt éppen izgalommentes a Yakin Dogu elleni elődöntő hajrája. – Nehéz lett volna elviselni, ha így bukunk el. Igazság szerint elfogytunk, nem volt meg a plusz erő a betörésekre. Végül a szerencse is mellénk állt, de nincs még vége, vasárnap is nyerünk, mert bennünk van! Egy másodpercig sem volt kérdéses, hogy legyőzzük-e a törököket."

A Jelena Milovanovics mindent eldöntő kosara előtti szituáció nem volt megtervezve, csak a figura, amolyan „megnézzük, ebből mi lesz" alapon.

„Én vagyok Jeca párja az edzéseken – folytatta Dubei. – Még örültem is, hogy szorosan kiléptek rá, mert így jobban meg kellett emelnie a dobást. Megnéztem azóta videón azt a szituációt – folyamatosan szembejött a közösségi oldalakon –, de nem is a kosár miatt, hanem inkább azért, hogy újra átéljem azt a felszabadult örömöt, amikor berohanunk a pályára."

A soproniaknak a hazai pálya a rendezésben, az ismerős környezetben, a saját palánkban és a saját ágyban testesült meg. A játékvezetői döntések ugyanis elég rosszul érintették őket, a sporik nem fújták meg a „hazai pályát", amivel semmi baj sincs, de egy játékos lehet annyira gyarló, hogy ha meglátja a kedvezőtlen faultarányt, kicsit elszontyolodik. Azt Dubei Debóra sem tagadta, hogy keményen védekeztek, de ha három ember is négy faulttal közlekedik a pályán, akkor már óvatosabban teszi oda tenyerét a szemben lévő derekára.

„Nehogy már felülkerekedjenek! Ez az egész csak erősebbé tett minket" – utalt arra Dubei, hogy lényegében mindegy volt, milyen játékvezetést kapnak. Egyelőre a világsztárokkal felálló törököket tisztelték jobban, de az ilyen diadalok hamar változtathatnak a trenden.

A Fenebahce kiejtésével valami megváltozott a Dubei és társai életében (Fotó: Földi Imre)

A korábban a DVTK-t erősítő játékos a bő két perc játékidővel sem elégedetlen, hiszen fogalma sincs, mikor lesz lehetősége legközelebb final fourban játszani. Remélhetőleg jövőre, aminek biztos alapot kölcsönöz, hogy az Euroliga véghajrájára nevezett 12 játékosból tíznek érvényes szerződése van a következő idényre, nemkülönben Roberto Ínigueznek. Centert így is kell igazolni, hiszen Crystal Langhorne és Alaina Coates nem ölt már soproni mezt, de ha egy ilyen eredményes csapat együtt marad, az megalapozhatja a magasra tűzött mérce elérését.

Dubei kontraktusa két évig érvényes még, 23 évesen már tisztán látni lehet, mire viheti a sportágban, milyen játékos vált belőle. Szó se róla, remek és ezt bizonyíthatja a Jekatyerinburg ellen, ha megkapja a lehetőséget. A jövőben aztán szépen feljebb srófolhatja a játékperceket, amelyek a honi élvonalban így is meghatározónak számítanak.

„Carpe diem!" – vagyis Élj a mának!, ez Íniguez mottója, ezt tolmácsolta játékosai felé az elődöntő előtt, s ők maximálisan meg is fogadták. Mást nem is tehetnének, csütörtökön már kezdődik a magyar bajnokság Szekszárd elleni döntője, egy perc sincs tehát leülni, megpihenni, kikapcsolni az agyat, mert akkor leengedés következik és a koncentráció hiányával kell szélmalomharcot vívni.

Dubei Debóra családja Miskolcon él, ő egyedül lakik Sopronban, és nyilván van szabadideje is a meccsek között.

„Hogy felismernek-e az utcán? A Fenerbahce elleni Euroliga-negyeddöntő második mérkőzése után, amikor nyertünk Isztambulban, megváltozott valami. A helyi és az országos média kereszttüzébe kerültünk, azóta integetnek az utcasarokról, a szomszédok meg várják, hogy kijöjjek a lakásból és üdvözölhessenek. Nem vagyok otthon ülős. Ha lehetőségem adódik, szívesen eljárok vásárolni. Vagy lemegyek a csarnokba dobni kétszázat, az a típus vagyok."

Íniguez pedig az a típus, aki álmában is a kosárlabdának él és mivel messze van a valódi családja, a soproni csapat tagjait tartja annak, értük tűzbe menne, emellett mindig tudja a helyes választ a felvetődő problémákra. Török Zoltán ügyvezető az a típus, aki éjt nappallá téve a legjobbat akarja a Sopron Basket tagjainak és ezért ők végtelenül hálásak is. Ángela Salvadores az a típus, akinek kellett fél év, hogy megszokja pályafutása első külföldi proficsapatát, ahová húsz évesen csöppent, továbbá lecsillapítsa hirtelen haragját. Alekszandra Crvendakics az a típus, aki Sopronban 18 éves kora óta négyes poszton játszott, mert Nagy-Bujdosó Nóra annak idején szülési szabadságra ment, aztán ott ragadt magasbedobónak, de Íniguez beváltotta az álmát és kipróbálta hármasként, azóta kivirult.

Tényleg egy igazi család a zöld-sárga együttes, amelyre vasárnap élete legfontosabb mérkőzése vár az orosz UGMK Jekatyerinburg ellen. Turner Yvonne és társai ismét megmutathatják, mi is az a „Sopron basketball". Mert olyan típusok.

NŐI KOSÁRLABDA EUROLIGA, NÉGYES DÖNTŐ, SOPRON
A harmadik helyért
17.00: Dinamo Kurszk–Yakin Dogu Üniversitesi
Döntő
20.00: SOPRON BASKET–UGMK Jekatyerinburg (Tv: M4 Sport, élőben az NSO-n)