A női válogatott dán szövetségi kapitánya határozott és szigorú, de alapos pedagógus (Fotók: MKSZ/Kovács Anikó)

 

Ha valami van a női válogatottnál, hát rend az van. És ez nagyon jó dolog.

Apró epizódok következnek hétfő reggelről.

1. Játékos-újságíró beszélgetés az edzés előtt. Félig vicc, de hát minden vicc azért vicces, mert a fele igaz.

„Kicsit álmos vagyok.”

„Majd védekezésben alszol egy kicsit.”

„Normális vagy? Nem játszom a tűzzel...”


2. A szövetségi kapitány áll a kisasztalnál, a határidőnaplóját böngészi.


„Kim.”

Úgy néz fel, mint az orvos, akit a nyitott szívműtét közben, könyékig véresen szólítanak meg azzal, hogy volna itt egy fantasztikus befektetési ajánlat, csak annyi kellene hozzá, hogy befizessen hatmillió forintot, és beszervezzen maga alá tíz embert.

„Igen?”

Ja, bocs, semmi. Nyilván dolgozik.

„Igen.”

És bújik vissza a határidőnaplóba. Még van negyedóra az edzés kezdetéig egyébként.

Görbicz Anita figyel a fiatalokra is

3. Szövetségi kapitányi eligazítás az edzés elején.

„Kicsit csúszásban vagyunk. Szükségetek van tíz perc önálló bemelegítésre, úgyhogy kaptok ötöt.”
Hatásszünet. „Jó, hatot.” Nevetés.

Aztán saccra öt perc negyvennyolcnál véget ér a melegítés egyéni része.

4. Hársfalvi Júlia kihagy a bal szélről egy ziccert.

„Juli?”

A klasszikus „Tudom, hogy te jöttél be a szőnyegre sáros cipővel” nézés a kapitány arcán.

„Lőjük be!”

Hársfalvi bólint.

5. Kovacsics Anikó egy visszacselből bevarázsolja a labdát három ember közé Kisfaludy Anettnek, a beálló valahogy leszedi, kapura borul vele, lövés, védés.

„Ajjaj. Ezt nem szereti” – súgja valaki a tapasztaltabbja közül. Bingó. „Ezt ne csináljuk! Most összejött, de nekem ez nem passz: tízből nyolcszor nem sikerül, labdát veszítünk, gól a másik oldalon. Mondom: ne!”

6. A csapat igyekszik, de csak ennyi – épp nem megy úgy a támadás, mint kellene. Kapkodó, erőltetett. A kapitány megállítja az egészet.

„Már attól befeszülök, ahogy nézem ezt a támadójátékot! Ne erőlködjetek! Lépjetek vissza egyet, valaki táncoltassa meg a labdát, aztán utána váltsatok ritmust, és induljatok el! Ha így folytatjátok, kinyírtok! Ne öljetek meg – még ne!”

Nevetés. Legalábbis annál, aki érti a finoman önironikus, átvitt értelemben és szó szerint is angol humort.

*****

Triscsuk Krisztina különösen sok instrukciót kapott a kapitánytól (Fotó: MKSZ/Kovács Anikó)

Hát ilyen kapitányunk van.

Kim Rasmussenről, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányáról az októberi összetartás első edzésén is sugárzik… Hát, valami… Valami olyasmi, hogy ez láthatóan nagyon egyenes és nagyon határozott illető, akiről az ember nem tudná pontosan megmondani, hogy milyen lehet, amikor igazán haragszik, de hogy nem is szeretné megtudni, az teljesen bizonyos.

Két órán keresztül feszülten figyel, a vékonyra húzott szemek szélsebesen járnak jobbra-balra. A jelenléte betölti a siófoki tornatermet: nem is kell neki síp, előredőlve, koncentrálva, ugrásra készen követi az akciókat, mint aki tulajdonképpen bármikor készen állna faultolni egyet (és azonnal meg is ölné, aki elé kerül), aztán egyszer csak összeharapja az ajkát, és füttyent – a kora őszi legyek is vigyázzba állnak a csarnokban. Egyetlen felesleges mozdulat, mondat, gesztus nélkül, csak a munkára koncentrálva vezet egy olyan intenzív edzést, hogy öröm nézni. „Mennyi volt ez? Két óra? Fel sem tűnt” – jegyzi meg az átlövő Planéta Szimonetta a végén, pedig akár abból is észrevehetné, nem volt rövid a tréning, hogy azért igencsak fáradt mindenki.

FÁJ TOMORI TÉRDE
Az előzetesen kiadott keretből hiányzik Tomori Zsuzsanna: a Győri ETO átlövőjének továbbra is fájdalmai vannak a tavalyi világbajnokságon elszenvedett szalagszakadása után megoperált térdében, és kihagyja az összetartást. A játékosra a héten újabb orvosi vizsgálatok várnak.

És ez nem kis részben a tempó miatt van. Kim Rasmussen és Psota Irén között annyi hasonlóság mindenképp található ugyanis, hogy elaludni egyik mellett sem lehet: a dán szakember támadásban két teljes sort cserél (ezért a huszonegyes keret), úgyhogy egy pillanatnyi megállás sincs – kivéve, ha a cseréknek közben egyfolytában magyarázó Rasmussen észrevesz egy-egy nagyobb formátumú elvi hibát. A védekezésből túl fegyelmezetlenül kilépkedő Triscsuk Krisztinának például hosszasan magyaráz, szigorúan, de pontosan, rövid szavakkal, lényegre törően. (És nem izgatja magát különösebben, hogy a játékosai minden szavát megértették-e: velük egy elég egyszerű angolt használ, akinek valami nem világos, oldja meg – van kit megkérdezni a társak közül. Láss csodát: mindenki megoldja.)

Ráadásul ez a komolyság ragályos. Görbicz Anitát sosem lehetett kimondottan kajlának nevezni edzés közben, de most végig olyan határozott arccal magyaráz átlövőnek, beállónak, boldognak, boldogtalannak mozgásról, figurákról, zárásról („Nem futás, zárás!” – közli Mészáros Reával tömören, mint egy szövetségi kapitány), a Nemzeti Kézilabda-akadémiáról érkező újonc, a 17 éves Pásztor Noémi úgy áll előtte és hallgatja, mint a kiskatona, akit valamiért a tábornok hívatott, és aztán olyan mosollyal baktat vissza a támadófalba, mint akit meglepetésére előléptettek őrvezetővé.

A legszebb ugyanis ebben az egész Kim Rasmussen-kísérletben az, hogy a szigor ellenére elszánt, de könnyed mindenki, megvannak a mosolyok, viccek, sóhajok, sehol az a kellemetlen feszültség, ami egy-egy korbácsos edző csapatait körüllengi. Kim Rasmussen ugyanis nem korbácsos edző. Oké, elmondja, mit csinálsz rosszul, méghozzá olyan arccal, mint aki tényleg dühös, de közben nem tudsz rá haragudni, mert nem szid, nem bánt meg – csak közli, mit kellene csinálnod, sőt még meg is érti, hogy miért nem tetted: „Tudom, hogy ez neked nehéz, mert mást szoktál meg” – mondja például az újfajta védekezést még tanulgató Szucsánszki Zitának. És nem azt állítja, hogy ez vagy az a megoldás rossz, ez vagy az a játékos ügyetlen, csak rögzíti, hogy neki ez vagy az nem tetszik. Közben süt róla, hogy neki személy szerint rosszulesik, hogy ezt kell mondania, de az is, hogy ha legközelebb is hasonlót lát, esetleg kicsit dühös lesz, és azt mindannyian el akarjuk kerülni. Csak a viselkedésével eléri, hogy szinte ösztönösen, ki sem mondva mindenki meg akarjon neki felelni.

És ezek a lányok most láthatóan nagyon meg akarnak neki felelni. A következő egy hétben, az összetartás vasárnapi végéig lesz rá épp elég alkalmuk.

A NŐI KÉZILABDA VÁLOGATOTT KERETE
Kapus:
Bíró Blanka (FTC-Rail Cargo Hungaria), Kiss Éva (Győri Audi ETO), Oguntoye Viktória (Dunaújvárosi KKA)
Jobbszélső: Faluvégi Dorottya (FTC-Rail Cargo Hungaria), Lukács Viktória (FTC-Rail Cargo Hungaria), Orbán Adrienn (Győri Audi ETO)
Jobbátlövő: Kovács Anna (Dunaújvárosi KKA), Planéta Szimonetta (Thüringer HC/német)
Irányító: Görbicz Anita (Győri Audi ETO), Kovacsics Anikó (FTC-Rail Cargo Hungaria), Szucsánszki Zita (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Beálló: Kisfaludy Anett (Érd), Mészáros Rea (FTC-Rail Cargo Hungaria), Pásztor Noémi (NEKA)
Balátlövő: Hornyák Dóra (FTC-Rail Cargo Hungaria), Klivinyi Kinga (Érd),  Szekeres Klára (FTC-Rail Cargo Hungaria), Triscsuk Krisztina (Siófok KC)
Balszélső: Erdősi Ildikó (Siófok KC), Hársfalvi Júlia (Győri Audi ETO), Schatzl Nadine (FTC-Rail Cargo Hungaria)
Szövetségi kapitány: Kim Rasmussen
Edző: Siti Beáta
Kapusedző: Bakos István

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
Október 8., 18.00, Siófok: MAGYARORSZÁG–SZLOVÉNIA (Tv: M4 Sport)