Éppen ezért nem szokványos kérés fogalmazódott meg a Tungsram SE kézilabda klubja részéről.

„Talán hihetetlen, amilyen bejelentésre kényszerülünk, mint a házigazdák, de azt tapasztaljuk, olyan mértékű az érdeklődés, hogy akik erre az alkalomra nyomtatott emlékbilétával nem rendelkeznek, ne induljanak el a mérkőzésre ha szabad így fogalmazni, Nagykanizsán túlról – közölte Marczinka Csaba, a nagykanizsai egyesület szakmai vezetője. – Nem titok, utánpótláskorú fiataljaink számára készítettünk emlékként belépőjegyeket, és ők nagy részében már meg is fogják tölteni a csarnokot. A fennmaradó, korlátozott létszámú helyekre várjuk a kézilabda sportágának helyi szerelmeseit, és rajtuk kívül bizony már nehézkes, sőt, nem is lehetséges a résztvevő csapatok és a nézők kényelmes játékát, valamint elhelyezését biztosítani.”

Valahol sportberkekben természetesen igenis értékelendő, hogy ilyen horderejű meccset rendeznek Nagykanizsán, de az ésszerűség sem mellőzhető egy ily léptékű alkalom apropóján. Ezért is határozták úgy a dél-zalai klubnál, hogy a fentieket tudatják, lévén náluk is tisztában vannak vele, az ország legnépszerűbb klubjának, a Ferencvárosnak a szintén roppant népszerű női kézilabdacsapata látogat a Tungsram-csarnokba.

Egyébiránt az utóbbi másfél évtizedben ez a találkozó olyan „magasságokba” kerülhet Kanizsán – a teljesség igénye nélkül –, mint az itteni amerikai futballcsapat, a Demons bajnoki debütálása 2005-ben, egy megye kettes Kiskanizsa–Semjénháza labdarúgó-találkozó 2007-ből, vagy az UFC, később FC Nagykanizsa futballistáinak osztályozója 2017-ből, valamint 2018-ból, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatott Kanizsa VSE elleni edzőmeccsét se hagyjuk ki 2004-ből, de Bedő Krisztiánék vízipólóedzésére is kígyózott a sor a kanizsai uszodába 2014-ben…