Görbicz Anita szerint a fegyelmezettség az egyik legfontosabb a vírus elleni harcban (Fotó: Török Attila)

 

„Az futott át az agyamon, hogy nem volt hiábavaló az a sok küzdés, a sok edzés, meg minden, ami a kézilabdával jár – mondta a megyei lapnak a csapattal együtt helyben korábban már kitüntetett Görbicz Anita, mire gondolt, amikor értesült az újabb elismeréséről. – Persze sosem az foglalkoztatott, hogy egyszer majd így is elismerik a munkámat, sokkal inkább a kézilabdás címekre hajtottam. Szerencsére azt csinálhattam és csinálhatom most is, amit igazán szeretek, talán ez a titka a sikereknek.”

A kérdésre, hogy valaha megfordult-e a fejében, hogy más klubba igazoljon, a következőt válaszolta:

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Voltak csábító ajánlatok, voltak kísértések, de akármilyen nagy szónak is tűnik, nekem az volt az álmom, hogy itt, Győrben, az ETO-val érjem el a legnagyobb sikereimet. Sokáig nem sikerült az áttörés, a kupadöntőkben rendre alulmaradtunk, akkor megfordult néha a fejemben, hogy lehet, mégis váltanom kellene. Aztán hamar elhessegettem ezeket a gondolatokat, maradtam az ETO-ban, s végül a gyerekkori álmom valóra vált: Győrben, nevelőegyesületemben tudtam kiteljesedni.”

Görbicznek egy éve még van a szerződéséből, és bár jövőre már edző is lesz, még játszani is szeretne – most például alig várja, hogy kisebb műtéte után visszatérhessen.

„Erőben már nagyjából utolértem magam, a játék, inkább már csak a kézilabda hiányzott. Most úgy fest, ez egy darabig nem is változik, de ez van, ezzel kell együtt élni – utalt a klasszis kézilabdázó a bajnokságok koronavírus-járvány miatti felfüggesztésére. – Napjainkban nem a sport, a kézilabda a legfontosabb, hanem az, hogy a világ kilábaljon ebből a járványból. Ha ez megtörténik, akkor megint lehet beszélni meccsekről, esélyekről, de ebben az időszakban mindenki figyeljen a másikra, mert ha fegyelmezetten állunk hozzá ehhez az egészhez, akkor annál előbb helyreáll a megszokott rend.”