Női kézi: Igazi kihívást jelent az itteni erős bajnokság – Penezic

– A délszláv évek után hogy érzi magát Magyarországon?
– Nagyon boldog vagyok, hogy Magyarországra és Siófokra igazoltam, igazi kihívást jelent az itteni erős bajnokságban játszani – válaszolta a világklasszis horvát balátlövő Andrea Kobatic, leánykori nevén Penezic, aki a Bajnokok Ligája-döntős macedón Vardar Szkopjétól igazolt a magyar női NB I-ben legutóbb 5. Siófokhoz. – Minden más is nagyon kellemes itt, a klubvezetőség remek munkát végez, lenyűgözőek a körülmények. Az edzések kiválóak, minden a rendelkezésünkre áll, szóval elégedett vagyok.

– Miért épp Magyarországot és Siófokot választotta?
– Ki akartam próbálni, milyen a magyar bajnokságban játszani. Sokat beszélgettünk a klub munkatársaival, és nem véletlenül mondom, hogy mekkora kalandot és kihívást jelent ilyen erős ligában pályára lépni. Ráadásul közel vagyok Zágrábhoz is, ami szintén fontos szempont, mivel nemsokára befejezem az egyetemen a közgazdasági tanulmányaimat, ezért most a felkészülés és az edzések mellett tanulok is. Kemény időszak, de túl fogom élni.

– Valamilyen közgazdasági munka a jövőbeli terve?
– Talán, még az is lehet, vagy inkább olyan munka, amellyel nem szakadok el a sporttól. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Egy biztos, jelenleg kézilabdázó vagyok.

– Edzősködhetne is...
– Most még nem érdekel a kispad. Szeretem a sportot, szeretnék később is ezen a területen maradni, de úgy, hogy része lenne benne a közgazdaságnak is.

– Maradjunk a jelennél: mit vár a szeptember elsején rajtoló idénytől?
– A klubnál nagy az elvárás és merészek a célok az új idényben, ami teljesen természetes, főleg ha azt nézzük, milyen jó játékosok érkeztek a nyáron, azaz a feltételek megvannak a megvalósításhoz. A Győrrel, a Ferencvárossal és az Érddel lehetünk harcban az érmekért, aztán kiderül, tényleg így lesz-e.

– Képes lehet a Siófok legyőzni a Ferencvárost vagy a Győrt?
– Majd elválik, de bármi megtörténhet.

– Hogy haladnak az összecsiszolódással?
– Őszintén szólva a felkészülés kezdete óta még nem játszottunk sokat együtt, javában benne vagyunk a munkában. Ilyenkor még nehezen mozognak a lábak, egy kis fáradtság érezhető rajtunk, ami teljesen normális, hiszen naponta kétszer keményen edzünk, de a bajnoki rajtig még van idő, több edzőmeccsünk is lesz addig.

– Az előző héten kétszer is megmérkőztek a norvég bajnok, a Bajnokok Ligája őszi csoportkörében a Ferencvárossal is összecsapó Vipers Kristiansanddal.
– A Vipers nagyon jó csapat, tipikus skandináv kézilabdát játszik, roppant gyors együttes, ezért nekünk is sokat kellett futnunk. Az első mérkőzés második félidejében például több lövést és helyzetet is elhibáztunk, ezért is maradtunk alul egy góllal, de aztán sikerült visszavágnunk.

– Tapasztalt és sikeres játékos. Elgondolkozott már azon, hogy mit adott önnek a kézilabda?
– Nem is tudom... Kiskorom óta szeretem ezt a sportágat, az általános iskola ötödik osztálya óta járok edzésekre, ez a szerelmem, segít megőrizni az egészségemet. A mai napig élvezem, és addig folytatom a karrierem, amíg örömömet lelem benne. Nagyon sok emberrel és jó baráttal találkoztam és ismerkedtem meg a kézilabdának köszönhetően.

– Miből merít motivációt?
– A nagy meccsek, a Bajnokok Ligája-csaták, főleg ha elveszíted őket, és javítani akarsz utána... – ez mind-mind motivál. De ahogy mondtam, továbbra is élvezem a játékot, ez bőven ellát munícióval. És még valami: a Győr és a Ferencváros elleni mérkőzések is kellő motivációt nyújtanak.

– És milyen a friss házasok élete?
– Két hónapja volt az esküvőnk, és egyelőre érdekesen alakul, mivel nekem csatlakoznom kellett új csapatomhoz, labdarúgó férjem viszont Macedóniában maradt. Nehéz, hogy távol vagyunk egymástól, de idővel minden elrendeződik.