Neagu nehezen élte meg, hogy nem segíthetett a román válogatottnak (Fotó: AFP)

 

Neagu a bronzmérkőzés után külön sajtótájékoztatót tartott, annyian szerettek volna beszélni vele a helyszínen levő újságírók közül.

Azért is döntöttem úgy, hogy a csapattal maradok, mert nekem is sok munkám volt abban, hogy bejutottunk a négy közé – kezdte a románok legnagyobb sztárja. – Másfelől tudtam, hogy így is sokat számít a csapatnak a jelenlétem és a támogatásom. A negyedik hely ellenére is büszke vagyok a csapatra, mert nem volt egyszerű a helyzetük a sérülésem után. És nemcsak a hiányzó gólokra gondolok, hanem arra az energiára is, amit mindig próbálok kivinni a pályára. Szerettem volna, ha ebből valamennyit így is át tudnék adni.”

Nagyon szerettem volna Párizsban pályára lépni a négy között, így nagyon szurkoltam a lányoknak, hogy sikerüljön nélkülem is érmet nyerniük. Szomorú vagyok, hogy ez nem sikerült, de büszke is a csapatra, ahogy az utolsó pillanatig küzdött. Erre voltunk képesek az utolsó három nap során.”

Nehéz volt kívülről, tehetetlenül szemlélni az utolsó két meccsünket. Biztos először sokkolta a csapatot, hogy nem vagyok ott velük. Más rendszerben játszottunk eddig, mert általában minden csapat külön készül belőlem. Aztán egyik napról a másikra már nem vagyok ott, nem egyszerű megváltoztatni a csapat játékát. Mentális szempontból sem volt egyszerű a többiek helyzete, amennyire bíztak bennem és számítottak rám, annyira hittem én is bennük. Tudom, hogy a legjobbra törekedtek, de több időre lett volna szükségük, hogy begyakorolják a nélkülem való játékot.”

A következő kérdések a közérzetére, és a jövőbeli terveire vonatkoztak.

Jelen pillanatban is szó szerint fájdalmaim vannak, de most hazamegyek, találok egy helyet, ahol megműtenek, aztán mindent elölről kezdek. Már sokszor megtettem, és most is ez fog következni. Biztos vagyok benne, hogy szeptembertől újra az a játékos leszek, akinek ismernek.”

„Ahogy a hollandok is mondták előttem, ez mindenki számára egy kemény torna volt, mindenki nagyon fáradt, az EHF-nek el kellene gondolkodnia azon, hogy módosítson a versenynaptáron. Nem normális, hogy ilyen fáradtak legyünk a szezon kellős közepén. És nemcsak én szenvedtem súlyos térdsérülést a tornán, szóval világosan látszik, hogy valami nincsen rendben.”

Arra a kérdésre, hogy van-e más eszközük, mint felemelni a hangjukat, így reagált:

Mi mást tehetnénk? Hagyjuk abba?” – tette fel a költői kérdést, majd így folytatta:

Mi, játékosok nem tehetünk mást, minthogy eljuttatjuk a panaszunkat az érintettekhez, az EHF-nek és az IHF-nek kell foglalkoznia a kérdéssel.”