Mocsai Lajos dühös a csarnok miatt (Fotó: Czagány Balázs - archív)

„Elképesztő, és nem is tudom, meg lehet-e magyarázni, hogy a huszonegyedik században ebben az életveszélyes, profi kézilabdára alkalmatlan teremben kell vasárnap játszanunk a szlovénokkal" – zsörtölődött Mocsai Lajos már a szombati tréning előtt, aztán a jogosnak látszó mérgelődést a gyakorlás után, az öltözőfolyosón is folytatta, miközben játékosai csapzottan, a trópusi hőségben végzett gyakorlástól legalább két-három kilóval könnyebben zuhanyoztak.

GORAZD SKOF LEFOGYOTT, DE MÁR EGÉSZSÉGES

Zágrábi csapattársával, Gál Gyulával külön és hosszan beszélgetett a Kodeljevo-csarnok előterében Gorazd Skof, a szlovénok zágrábi kapusa, aki az utóbbi napokban lázas beteg volt, ezért le is fogyott néhány kilót, de szombaton már egészségesen tudott edzeni.

 

„Tudja, sokat vagyunk együtt, mégsem tudtunk mindent megbeszélni Zágrábban, és különben is jó barátok vagyunk, mindig akad új és új témánk, újságunk egymás számára – mondta a Nemzeti Sportnak a szlovén kapus, amikor arról kérdeztük, miről váltottak szót ilyen hosszan és barátságosan. – A meccs ilyenkor már nem jön elő, sokkal fontosabb, hogy miként áll a nyaralás előkészítése meg hogy van a barátom családja. Tisztelem őt, mert mindennél jobban imádja a gyermekeit és a feleségét. Ugyanakkor mókamester, tele van viccel meg szurkálós tréfákkal, miközben a pályán nem ismer tréfát."

 

A magyar együttes szombaton 21.30 órakor vacsorázott, 23 órakor pedig takaródót rendelt el Mocsai Lajos. Vasárnap 9 órakor reggeliznek a fiúk, aztán taktikai videózás, könnyű ebéd és csendespihenő következik. A 18 órai meccsre 16.30-kor indul a gárda, amelynek néhány szurkolója már szombaton este megérkezett Ljubljanába.

A szervezők szerint a jegyek elfogytak az 1500 szurkolót befogadó csarnokba, ahova 150 magyart várnak.

„Az hagyján, hogy Ljubljanában közel negyven fok van, és szaunára emlékeztető meleg és pára lesz az ősrégi Kodeljevo-csarnokban is, amelyre mint a Slovan termére emlékezhetünk, de ez mindkét gárdát sújtja majd – folytatta a mieink mestere. – Az viszont nagyon nincs rendben, hogy egyik kapu mögött sincs meg az európai szövetség által előírt szabványnak megfelelő, vagyis három méter úgynevezett kifutó távolság a kapu és a fal, illetve a lelátó között. Az egyik kapunál ez hetven centi, a másiknál talán két méter."

Hogy ez miért jelent gondot? Mocsai Lajos idegesen ugyan, de készséggel elmagyarázta.

„Ahol csak hetven centi ez a távolság, ott még a gólba jutó labda is visszapattan a közeli falról, akárcsak a mellé ment lövés. Amikor erre a kapura fogunk támadni és gólt vagy mellé lövünk, akkor a mezőnybe úgy pattan vissza a labda, mint egy gyorsindítás. Márpedig a szlovénoknak ez a legveszélyesebb fegyvere, hiszen mindkét szélsőjük, Luka Zvizej és Vid Kavticnik is iszonyatosan gyors. A házigazdák ebben a teremben edzettek, ehhez hozzászoktak, miközben hasonló körülmények között már bajnoki meccset se szabad rendezni, nem is beszélve az európai kupatalálkozókról."

A bosszúságait soroló tréner azt is megemlítette, hogy a kapuk mögé elhelyezett labdafogó hálót alaposan kifeszítették, s erről szintén gyorsan visszapattan a labda a mezőnybe.

„Hiba továbbá, hogy a kapuk csíkozása, pontosabban a csíkok színe is nagyon szokatlan – folytatta Mocsai. – A fehér csíkok itt világító neonzöldek, mint a rendőrök láthatósági mellénye. Szélsőink panaszkodnak, ezek vakítják őket, nem érzik a teret lövéskor a kapu előterében."

Ugyanakkor az edzésüket éppen befejező szlovén játékosok és a horvát Zvonimir „Noka" Serdarusic kapitány barátként üdvözölte a magyarokat, akik szombaton megtartották a vasárnapi, sorsdöntő vb-selejtező előtti utolsó taktikai edzésüket.

„Megizzadtunk, de inkább az őrült hőség miatt, mert a taktikai gyakorlás nem volt túlzottan megerőltető – mosolygott a homlokáról ömlő izzadtságot törölgetve Gál Gyula, a CO Zagreb beállósa. – Csak Császár Gábor hiányzik a keretből, mert fájó dereka miatt otthon kellett maradnia."

A tréning befejeztével Törő Szabolcs is sántikálva érkezett az öltözőbe, s panaszkodott egy kicsit a térdére.

„Fáj, fáj, de mit csináljak? Majd vasárnapra csökken a fájdalom, a meccs közben meg úgyis minden mást elfelejt az ember" – igyekezett elhessegetni a bajt a szegedi balszélső, aki – miként minden társa és a csapat vezetősége – optimista, és nagy reményekkel várja a vasárnapi csatát.