A szegedi Jonas Källman (balra) és Alen Blazevic vagy a veszprémi Momir Ilics a minőségi légiósok közé tartozik – nem is velük van a baj (Fotó: Szabó Miklós)

 

Kezdjük azzal a tételmondattal, hogy a magyar kézilabdában sok a légiós. Nem úgy sok, hogy lehetne kevesebb, hanem nyomasztóan, ijesztően, méltatlanul sok. Pedig elvileg nem lehetne olyan sok: a Magyar Kézilabda-szövetség tavaly bevezetett szabályozása értelmében a nőknél 4, a férfiaknál 5 külföldi játékost lehet térítésmentesen szerződtetni, a többiek játékengedélyét fejenként hárommillió forintért lehetett kiváltani. (A Bajnokok Ligájában szereplő klubokra ez a korlátozás nem vonatkozik, egyébként.) Ez elvileg arra szorította volna a csapatokat, hogy a hazai kézilabdázókat favorizálják. Hát, majdnem bejött. Ezt figyeljék, aztán döntsék el, mennyire.

ANNYI A LÉGIÓS, MINT ÉGEN A CSILLAG

A magyar női kézilabda-bajnokság góllövőlistájának első 50 helyezettje közül 27 nem játszhatna holnap a magyar válogatottban. Az első 50 helyezett közé két 21 éven aluli (jóindulattal fogjuk rá, hogy fiatal) játékos fért be.

A magyar férfi kézilabda-bajnokság góllövőlistájának első 50 helyezettje közül pont szintén 27 nem játszhatna holnap a magyar válogatottban. Az első 50 helyezett közé öt 23 éven aluli (jóindulattal fogjuk rá, hogy fiatal) játékos fért be. A női bajnokságban a Kisvárda eddig 12 idegenlégióst küldött a pályára (a legutóbbi meccsén 10 szerepelt), amivel a 13., utolsó előtti helyen áll.

A férfibajnokságban a Balmazújváros eddig 12 idegenlégióst küldött pályára (a legutóbbi meccsén 8 szerepelt), amivel a 13., utolsó előtti helyen áll.

JOBB A KÖZEPES KÜLFÖLDI, MINT A HASONLÓ MAGYAR

Bármeddig tudnánk folytatni. De hát ez van: a csapatok (vezetői) gyors sikert akarnak, és nincs annyi jó magyar kézilabdázó, hogy ehhez hozzásegítse őket, a fiatalokban meg nem bíznak, mert nem lehet belőlük azonnali eredményt kitaposni, úgyhogy inkább bevállalják a plusz hárommilliókat. (Már csak azért is, mert egy közepes légiós olykor olcsóbb, mint egy közepes magyar, és a fizetésén megspórolt havi néhány ezer euróból hamar ki lehet gazdálkodni a hárommillió forintos büntetést.) Ezt mostanra a szövetség is felismerte, és kidolgozott egy újabb, szigorúbb koncepciót. Ez még nem konkrét intézkedéssorozat, csak javaslat, de annak elég érdekes, és ha tippelnünk kellene, a végleges változat sem fog sokban különbözni tőle.

HÁROM ÉV MÚLVA HÁROM LÉGIÓS A LIMIT

A 2017–2018-as bajnokságra már nehéz lett volna nagy változásokat bevezetni, elvégre a csapatok nagy része kialakította a keretét a következő idényre. Úgyhogy annyi szigorítás várható nagy hirtelen, hogy az 5, illetve 4 légiósba ezentúl a vezetőedző is beleszámít, és a hárommilliós (nevezzük így) büntetés ötmillióra emelkedik – ez legalább hajszálnyival jobban rászorítja majd a klubokat a magyar játékosok pályára küldésére. A 2018–2019-es évadra már csak 4, illetve 3 légióst foglalkoztathatnak a csapatok (és közülük legalább kettőnek válogatottnak kell lennie), a limit felettiek játékengedélyéért pedig tízmillió forintot kell fizetniük, a 2019–2020-as bajnokságra pedig csak 3-3 nem magyar állampolgárságú kézilabdázó foglalkoztatható ingyen, ha felnőttválogatottak. Mindenki más tízmillió forintba kerül. Fontos kérdés, mit jelent az, hogy „válogatott”: a tervek szerint alapesetben az merítené ki a kategóriát, aki a legutóbbi világversenyen szerepelt, vagy legalább helyet kapott hazája válogatottjának legutóbbi keretében, de itt nyilván alapos pontosításra lesz még szükség.

Ez tehát a terv. Úgy tűnik, a középszerű légiósok ideje lejárt, vagy legalábbis sokkal többe fáj majd foglalkoztatni őket – annyira, hogy talán már ne érje meg tíz percre becserélni az albán csere balszélsőt és a juniorcsapatba száműzni a magyar fiatalt. Hogy aztán a csiszolatlan gyémántokat áruló menedzserek által fellelkesített vagy egy-két váratlan vereség után pánikba eső klubvezetőket visszatartja-e öt- vagy tízmillió forint, és megnyílik-e az út a magyar tehetségek előtt a középcsapatokba, az majd kiderül.

A BL-csapatok meg továbbra is úgy rakják össze a keretet, ahogy akarják, teljes joggal: elvégre három légióssal valóban lehetetlen nagyot gurítani a nemzetközi élmezőnyben. De ha valóban életbe lépnek a javaslat intézkedései, legalább egy lépést tett a helyes irányba a magyar kézilabdázás.

NEM BÜNTETÉST SZABNAK KI
„Nem váltotta be a reményeinket ez az év – nyilatkozta Novák András, az MKSZ főtitkára. – A két fő célunk továbbra is az, hogy csökkentsük a légiósok számát, több lehetőséghez juttatva a magyarokat, illetve hogy a légiósok magasabb minőséget képviseljenek – ezek az elképzelések ennek jegyében születtek. A létszám feletti külföldiekért nem büntetést szabunk ki, a befizetett pénzeket a szövetség utánpótlás-nevelési alapjába tesszük.”