70 éves lett Lelkesné Tomann Rozália (Fotó: Jocha Károly)

Pénteken tölti be hetvenedik életévét a magyar női kézilabdázás egyik meghatározó alakja, az 1970-es évek Ferencvárosának és női válogatottjának egyik kulcsjátékosa, Lelkesné Tomann Rozália. Az irányító és az átlövő posztján is remeklő klasszis Keszthelyen született, ám Hévízen nőtt fel, ott ismerkedett meg a sportág alapjaival, és középiskolásként onnan járt át a Keszthelyi Haladáshoz kézilabdázni – 1964 és 1968 között játszott a Balaton nyugati szegletében. Szülővárosából a Bp. Spartacushoz vezetett az útja, 1974-ig erősítette a fővárosi piros-fehéreket. A Spartacusból került be a nemzeti együttesbe is, első mérkőzését 1970. február 24-én a Norvégia elleni budapesti 10–5-ös győzelem alkalmával vívta a válogatottban. Mivel az első számú karmester, Fleckné Babos Ágnes megsérült, helyére lépve részt vehetett a magyar bronzérmet hozó 1971-es hollandiai világbajnokságon.

1973-ban Jugoszláviában negyedik, 1975-ben (Szovjetunió) és 1978-ban (Csehszlovákiában) újra harmadik lett a nemzeti csapattal a vb-n, ahogy az 1976-os montreali olimpián is a bronzérem jutott neki. A válogatottban 172 alkalommal lépett pályára, utoljára a magyarok által negyedikként zárt moszkvai ötkarikás játékokon 1980. július 29-én, a csehszlovákok elleni 10–10-es döntetlen során. 1975-ben a Ferencvároshoz szerződött, ahogy egy korábbi interjúban fogalmazott a jochapress.hu-n, átigazolásában édesapja hatalmas Fradi-szívének is szerepe volt. A fővárosi zöld-fehéreknél vált belőle végérvényesen irányító-átlövő. 1981-es visszavonulásáig 228 mérkőzésen összesen 675 gólt szerzett az FTC-ben, amellyel 1977-ben megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát. 1978-ban elhódította a KEK-trófeát a ferencvárosiakkal, ez volt az első magyar nemzetközi kupagyőzelem a női szakágban. Az aranyérem felé vezető úton hét találkozón 30-szor talált be. Egy évvel később KEK-ezüstöt szerzett a Fradival.

Pályafutása befejezését követően sportmasszőrként dolgozott, illetve a nyolcvanas évek elején három idényen át a legendás Elek Gyula mellett ő volt a Fradi másodedzője is. (Eleket rendkívül nyugodt embernek tartotta, ezért szerinte jól ki lehetett vele jönni, ráadásul Elek volt az, aki rávette, hogy gyakrabban vegye célba a kaput az irányítójátékkal párhuzamosan.) Masszőrként rendszeresen a zöld-fehérekkel tartott az utazások során is 1987-ig. Manapság unokáival tölti az idejét.