Harmincnyolc évesen is elhivatott, és fiatalokat megszégyenítő a győzni akarása (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Magyarul vagy angolul?
– Maradjunk az angolnál, az a biztos. Hiába vagyok lassan hat éve az önök országában, még mindig nem sikerült elsajátítanom a nyelvüket. Pedig a szándék megvolt bennem, beiratkoztam nyelvtanfolyamra, de sem a kiejtéssel, sem a nyelvtannal nem boldogultam. Gondoltam, másodjára majd könnyebb lesz, de akkor meg annyira feldühített a sok szabály, hogy inkább befejeztem, feladtam, pedig nem vagyok ilyen típus.

JONAS DANIEL GUSTAV KÄLLMAN
Született: 1981. július 17., Växjö, Svédország
Sportága: kézilabda
Posztja: balszélső
Magassága, testsúlya: 200 cm, 95 kg
Klubjai: Växjö HF (svéd, –2000), IFK Skövde HK (svéd, 2000–2002), BM Ciudad Real (spanyol, 2002–2011), BM Atlético Madrid (spanyol, 2011–2013), IFK Skövde HK (svéd, 2013–2014), Mol-Pick Szeged (2014–)
Válogatottsága/góljai: 223/646
Kiemelkedő eredményei: olimpiai ezüstérmes (2012), junior-világbajnoki bronz­érmes (2001), 3x Bajnokok Ligája-győztes (2006, 2008, 2009), 3x európai Szuperkupa-győztes (2006, 2007, 2009), EHF-kupa-győztes (2014), az EHF Kupagyőztesek Európa-kupájának győztese (2003), 5x spanyol bajnok (2004, 2007, 2008, 2009, 2010), 3x Király-kupa-győztes (2003, 2008, 2012), 6x spanyol Liga-kupa-győztes (2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2010), 4x spanyol Szuperkupa-győztes (2005, 2008, 2011, 2012), Super Globe-győztes (2012), magyar bajnok (2018), Magyar Kupa-győztes (2019), az év játékosa Svédországban (2009)

– És a gyermekei?
– A legfiatalabbnak, Einarnak van a legjobb dolga: magyarul, spanyolul és svédül is megérteti magát, ráadásul nekem is sokat segít a fordításban. A nagyobbik fiam, Liam is tanulja a magyart, szerintem neki sem lesz gondja az önök bonyolult nyelvével.

– Jól sejtem, hogy inkább Spanyolországot tekinti az otthonának?
– Igen, mivel hosszú ideig játszottam ott, ráadásul a feleségem is onnan származik. Sara amúgy angoltanárként dolgozott, a válság idején szűnt meg a munkája. Van ott lakásunk, ha csak tehetjük, mindig Spanyolországba utazunk, amikor külföldre megyünk.

MANAPSÁG IS TANUL A PÁLYÁN – ÉS ÉLVEZI

– Nem hiányzik Svédország?
– Évente egyszer meglátogatjuk a svéd rokonokat, de ahogy már mondtam, az otthonom Spanyolországban van.

– A légióskodás ennyire megváltoztatta az életét?
– Még huszonegy sem voltam, amikor a spanyol Ciudad Real csapatába igazoltam. Tizenhét évvel ezelőtt azonban teljesen más volt a világ. Tisztán emlékszem például a mobiltelefonomra, egy Nokiára, amellyel akkoriban még nem lehetett fényképet készíteni. Az internet már létezett ugyan, de iszonyatosan lassú volt, ezért nemigen tudtam tartani a kapcsolatot a szüleimmel, testvéreimmel, barátaimmal. A drága nemzetközi mobiltarifák miatt mindig előre megbeszéltük az anyukámmal, mikor telefonálok nekik, s általában vezetékes számról hívtam őket. Eleinte gyűjtöttem az újságkivágásokat, a képeket, amelyeket aztán borítékban feladtam a postán. A baj csak az volt, hogy sokszor én előbb értem haza, mint a levél... Lényegesen könnyebb a helyzet manapság, már a nagymamámnak is van számítógépe.

KALÓZKODÓ KÉZISEK
Jonas Källman két öccsével, Filippel (26) és Jakoppal (28) éveken keresztül szervezett kézilabdatábort gyerekeknek Svédországban, majd később Spanyolországban. A szegedi balszélső a sikerek ellenére úgy döntött, feladja a vállalkozását, habár akinek tanácsra, segítségre van szüksége, továbbra is felkeresheti őt.
„Santa Pola, ahol az utolsó kézilabdatábort tartottuk a testvéreimmel, kis halászváros Alicantétől nem messze – mondta a csongrádiak csapatkapitánya. – Nyáron pezseg az élet arrafelé, az eredetileg 33 ezer fős település lakossága ilyenkor ötszörösére nő, köszönhetően a tizenhárom kilométer hosszúságú partszakaszt ellepő flamingóknak. A közelben található Tabarcán pedig egykoron a berber kalózok menedékházat építettek.”
A levegő ura: Jonas Källmannak
a gravitáció és az életkor nem akadály (Fotó: Szabó Miklós)

– Sokan azt gondolták, amikor Madridból Svédországba igazolt, hogy levezetni megy haza.
– Miután felbomlott az Atlético Madrid, visszatértem első profi egyesületembe, a svéd élvonalban szereplő Skövdébe. Ott lettem profi játékos, szerettem volna valamit visszaadni a klubnak, ugyanakkor biztos voltam benne, hogy képes leszek még a legmagasabb szinten játszani. Be is jött a számításom, mert 2014-ben megkeresett a Szeged. A döntés ennek ellenére nem volt könnyű, ugyanis a nagyobbik fiam, Liam csak hét hónapos volt, úgy terveztük, az egész idényt Svédországban töltöm. A szüleim is örültek volna, ha maradunk, de megértették, hogy ilyen ajánlatra nem mondhattam nemet. A Veszprémet és Szegedet már ismertem korábbról, ellenfélként többször pályára léptem mindkét magyar együttes ellen. Emellett Juan Carlos Pastor személye is garanciát jelentett, ő ugyanis a világ egyik legjobb edzője. No és persze itt kézilabdázott akkortájt Roberto Parrondo is, akivel együtt játszottam Spanyolországban.

– Hogyan érzi magát Magyarországon?
– Mára sikerült kiismernem magam az önök országában, ráadásul Budapest és Bécs is közel van, ahová rengeteget járunk a családdal. A magyar főváros gyönyörű, nagyon szeretjük, mindig találunk újdonságot, felfedezni valót és jó éttermet. Szerencsére a legtöbb helyen beszélnek angolul.

– Idén lesz harminckilenc éves, meddig szeretne még kézilabdázni?
– Remekül érzem magam a bőrömben, volt ugyan egy kisebb térdműtétem decemberben, de nem súlyos. Egy célt fogalmaztam meg magamnak a jövővel kapcsolatban: addig szeretnék játszani, amíg a testem engedi, lehet ez még egy hónap, vagy több év. Úgy érzem, még mindig van mit tanulnom ebben a sportágban, és ezt nagyon élvezem.

A svéd válogatott klasszisaként a magyar válogatott ellen a 2016-os Európa-bajnokság wroclawi középdöntőjében (mögötte Borsos Tamás, jobbra Nagy László és Andreas Nilsson) (Fotó: AFP)

– Novemberben kilenc meccsük volt, hogyan bírta a terhelést?
– Nem vagyok fiatal, az évek során megtanultam – okosan – pihenni, figyelni a testem jelzéseire, már tudom, mi jó nekem. Ha csak egy szabadnapom van, azt Szegeden, a feleségemmel és a gyerekekkel töltöm. Nem a sorozatterhelés a legnehezebb, hanem folyamatosan távol lenni a családtól – utóbbit egyre kevésbé bírom.

ÉLVEZNI KELL MINDEN PILLANATOT
Szűcs Ernő Péter, a Pick Kézilabda Zrt. igazgatóságának elnöke a Sport Tv Mai helyzet című műsorának adott interjúban elmondta, nem véletlen, hogy a külföldi játékosok jól érzik magukat Szegeden.
„Igyekszünk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek egy játékos pályafutásához szükségesek – nyilatkozta Szűcs. – Szeged szerethető város, megfelelő infrastruktúrával, itt általában azok is jól érzik magukat, akik családostul jönnek. A szurkolótábor, a szakmai közeg egyre vonzóbb. Jonas Källman pedig akkora egyénisége a hazai és nemzetközi kézilabdázásnak, hogy minden pillanatát ki kell élvezni, amíg itt van.”
Jonas Källman még a spanyol Ciudad Real játékosaként
a veszprémi Pérez Carlos ellen 2008-ban
a Bajnokok Ligájában (Fotó: AFP)

A RÖGBIHEZ HASONLÓAN VÁLTOZHAT A KÉZILABDA

– Kárpótolná, ha a Bajnokok Ligájában sikerülne a négyes döntő a Szegeddel?
– Talán. Tavaly is remekül kézilabdáztunk, mégsem jutottunk ki Kölnbe. Az okát a mai napig nem tudom, nüanszok döntöttek, sajnos nem a mi javunkra. Meg kell tanulnunk, hogy nem engedhetünk ki egy pillanatra sem, mert a hibákért nemcsak a BL-ben, még a magyar bajnokságban is könyörtelenül megbüntetnek. Szkopjéban jól kezdtünk, viszont tíz-tizenöt perc kihagyás elég volt ahhoz, hogy a Vardar ellépjen. Hiába álltunk közel a csodához a visszavágón, az Észak-Macedóniában nyújtott teljesítményünk megpecsételte a sorsunkat.

– Csapatkapitányként Juan Carlos Pastor vezetőedző jobbkeze, ráadásul önnek is van edzői képesítése.
– Nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen hagyományokkal büszkélkedő klubnak lehetek a csapatkapitánya. Régebben ódzkodtam a szerepléstől, de már nem esik nehezemre kiállni a csapattársak elé. Azért én is zavarba tudok jönni, főleg ha a kézilabdán kívül másról is kell beszélnem. Nem is olyan régen a szegedi egyetemen kellett előadást tartanom a technológia és az élsport kapcsolatáról, férfiasan bevallom, eléggé izgultam, mielőtt színpadra szólítottak.

– Ha már a technológiát említi, mi a véleménye a kézilabdázásban is bevezetett videobíróról?
– Nem vagyok meglepődve, habár volt idő, amikor nemhogy videobíró, maga a videózás sem létezett a sportágunkban, csak azt csináltuk, amit az edzőnk mondott. Egyszer, a Ciudad Reallal egy francia csapat ellen játszottunk, az ellenfél ugyan elpostázta a meccseit tartalmazó VHS-s kazettát, de nem érkezett meg idejében. Nem volt mit tenni, felkészültünk belőlük, ahogy tudtunk. Manapság folyamatosan analizálnak minket, játékosokat: mit és mennyit együnk, igyunk, milyen vitaminokat szedjünk. Mérik a pulzusunkat, tehát nem lehet csalni, elbújni a pályán. Sok mindent megéltem már, amióta kézilabdázom. Azt azért elismerem, a játékvezetőknek kell a segítség.

A szurkolók rendkívül sokra tartják a kiváló svéd játékost, aki immár a Mol-Pick Szeged csapatkapitánya (Fotó: Dömötör Csaba)

– Régen is elcsattant egy-két pofon, amit a bírók nem vettek észre.
– Igen, éppen ezért van szükség a technológiára. A gólok megítélésé­ben különösen jól jön, hogy van olyan rendszer, amely megállapítja, bent volt-e a labda. A labdarúgásban már működik a „több szem többet lát” elv, miért ne lehetne alkalmazni a mi sportágunkban is? Persze az is lehet, hogy a kézilabda olyan irányba változik, mint mondjuk a rögbi vagy az amerikai futball: a lelátón ülő szakemberek mikrofon segítségével pillanatok alatt leadják az információt az edzőknek, így az időkérések száma is csökkenhet.

Rengeteg második hely után 2018-ban végre magyar bajnok, 2019-ben kupagyőztes lett a Szegeddel (Fotó: Török Attila)
Jonas Källman hátországa: Sara, Liam és Einar

A JÖVŐ GENERÁCIÓJÁNAK IS ÁLDOZATOT KELL HOZNIA

– Miként látja a mai magyar fiatalokat, hány Jonas Källman rohangál a pályákon?
– A magyar gyerekek semmivel sem jobbak, rosszabbak, mint a hasonló korú svédek vagy spanyolok. Egyáltalán nem irigylem a mai fiatalságot, sokkal nehezebb dolga van, mint amikor én voltam tizenéves. Nekem csak a kézilabdázásra kellett koncentrálnom, nem volt internet, PlayStation, okostelefon, ezért többet edzettem, játszottam. Ma könnyű elcsábulni, megnézni egy filmet, chatelni a haverokkal, posztolni – sok minden elvonja a játékosok figyelmét a sportról. Gyerekkoromban iskolakezdés előtt mentem konditerembe, mert máskor nem volt időm, ezért viszont korán kellett ágyba mennem, nem engedhettem meg magamnak, hogy fáradtan eddzek. Egy biztos: a sikerért meg kell dolgozni, áldozatokat hozni, ezt meg kell érteni a jövő generációjának is.

– Szülőként is ennyire következetes?
– Most megfogott! Mielőtt apa lettem volna, azt mondogattam magamnak: sohasem adok a gyerekeim kezébe Ipadet. A valóság teljesen más, vannak olyan pillanatok – például utazás közben –, amikor valamivel le kell foglalni őket. A feleségemmel, Sarával rájöttünk, nem tilthatjuk el őket a kütyüktől, inkább ügyelünk arra, hogy a megfelelő tevékenységre használják a táblagépet: olvassanak, számoljanak, fejtörőket oldjanak meg. Abban viszont következetesek vagyunk, hogy hétfőtől péntekig nem nézhetnek tévét.

VÉLETLEN SZÉLSŐ
Jonas Källman hétévesen kezdett el kézilabdázni a barátaival, habár eleinte nemigen nyűgözte le ez a sportág. A nyurga srácból végül azért nem lett balátlövő, mert a csapatban másnak jutott ez a pozíció, aki ráadásul jobb is volt nála. Källman ezért került ki a szélre, itt viszont hamar feltalálta magát. A szegedi csapatkapitánynak a Pick a harmadik profi együttese.
„Nem vagyok vándormadár, minden eddigi klubomban voltak terveim. Szeretem kitölteni a szerződésem, csak akkor vagyok elégedett, ha az adott csapatommal elérem a céljaimat.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2020. január 11-i lapszámában jelent meg.)

FURCSA SVÉD
Az észak-európaiak sok halat fogyasztanak, joggal gondolhatjuk, hogy Jonas Källmant is rabul ejtette a szegedi halászlé. Pedig egyáltalán nem…
„Nem az én ízvilágom – vallja be Källman. – Nem akarom megsérteni a szegedieket, de egyáltalán nem jön be a halászlé. Az itteni ételeket amúgy szeretem, habár be kell vallanom, kicsit nehéz a magyar konyha. Svédországban krumplit krumplival esznek, ami igencsak unalmas. Viszont ahogy a spanyolok főznek, azt imádom: a rengeteg zöldséget, gyümölcsöt és az óriási választékot. Furcsa svéd vagyok, ugye?!”
 APÁK A PÁLYÁN
Egyre népesebb a Mol-Pick Szeged-család, olyannyira, hogy lassan külön szektort kell elkeríteni a játékosok családtagjainak az Újszegedi Sportcsarnokban. A csongrádiak kapusának, Mirko Alilovicnak három fia van, Dean Bombac lurkói, Emma és Iker is állandó résztvevői a hazai meccseknek, sőt a Tisza-parti irányítónak és párjának, Tjasának a nyáron újabb kisfia született. A beálló Matej Gaber kislánya mellett az ikrek, a két fiú is egyre többször tűnnek fel a létesítményben, a két gyermek édesapja, Dmitrij Zsitnyikov pedig nem sokat alszik Jaroszlav érkezése óta. Ha teheti, Mikler Roland is megjelenik az ikreivel, Narinával és Dominikkal, míg Joan Canellas két kislányát jellegzetes, kék fülhallgatóval lehet kiszúrni a tribünön. Mario Sostaric is rendszeresen kézbe veszi a lányát a találkozókat követően. Stefán Sigurmannssont sérülések sora tartotta pályán kívül az ősszel, így az izlandi balszélsőnek viszonylag sok ideje jutott kisfiára. Bodó Richárdnak barátja, Bánhidi Bence is besegít, a kis Bence legnagyobb örömére.
ORSZÁG-VÁROS
Hobbi: család
Szín: kék
Színész: Morgan Freeman
Autó: Audi
Étel: spanyol konyha
Ital: ásványvíz
Ország: Spanyolország
Város: Alicante
Csapat: Mol-Pick Szeged
Játékos: Ólafur Stefánsson