Férfi kézi: Nekem a magyar válogatott a csúcs – Haris Porobic

NAGY PÉTERNAGY PÉTER
Vágólapra másolva!
2020.10.07. 11:41
null
Haris Porobic (jobbra) igazi példaképnek tartja Mikler Rolandot (Fotó: Kovács Anikó/MKSZ)
Korrekt módon vált el a Veszprémtől, Mikler Rolandot igazi példaképnek tartja, Cegléden az eddigiektől eltérő célokkal, de ugyanolyan mentalitással dolgozik a férfiválogatott kapusedzője, Haris Porobic.

 

Mikler után Sterbikkel

Haris Porobic edzőként több mint 20 éve van a szakmában, a „tanítványai” között számos világklasszis kapus található. Az alábbi felsorolásban azok a játékosok szerepelnek, akikkel klubcsapataiban együtt dolgozott, dolgozik.

Szeged: Milan Calic, Farkas József, Fekete Róbert, Gerháth Zoltán, Igor Ivanov, Kiss Olivér, Liszkai Szilveszter, Dragan Marjanac, Mikler Roland, Nagy Levente, Nagy Zoltán, Perger Zsolt, Puljezevics Nenad, Szente Gábor, Tatai Péter, Tóth Mihály

Veszprém: Mirko Alilovic, Borbély Ádám, Vladimir Cupara, Gödör Bence, Kálomista Márton, Mikler Roland, Palasics Kristóf, Rózsavölgyi Gergő, Sterbik Árpád, Székely Márton

Cegléd: Kránitz Zoltán, Tamási Zsolt, Rózsavölgyi Gergő

– Több mint húsz éve dolgozik Bajnokok Ligája-résztvevő csapatokkal, nem érzi visszalépésnek a Cegléd kapusedzői posztját?
– Egyáltalán nem – felelte a Nemzeti Sportnak az 54 éves Haris Porobic, aki Szeged és Veszprém után már a ceglédi kapusokért felel, miközben továbbra is tagja a férfiválogatott szakmai stábjának. – A veszprémi történetnek azért lett vége, mert Sterbik Árpád átvette a helyemet. Miután megtudtam, első gondolatom az volt, hogy hazamegyünk Szegedre. Közben beszéltem Gulyás István szövetségi kapitánnyal, aki a figyelmembe ajánlotta az élvonalba éppen csak feljutó fiatal ceglédi gárdát. Kis Róbert elnökkel és Nagy Károly vezetőedzővel is leültem tárgyalni, majd eldöntöttem, kell ez a kihívás: más célokkal, elvárásokkal és talán kevesebb nyomással. Utóbbi azért nem teljesen igaz, mert az elmúlt két évtizedben csak teher alatt tudtam teljesíteni – ezt a szemléletet próbálom továbbadni.

– Mit mondott a játékosainak a bemutatkozáskor?
– Hogy nálam magasan van a léc. Ugyanazt a munkát szeretném velük elvégeztetni, mint azokkal a kapusokkal, akik a Bajnokok Ligájában védenek. Amikor láttam a csillogó szemeket, tudtam, megnyertem őket. Persze az is igaz, mindenki személyre szabott programot kap tőlem, mindenkit másképp kezelek. A meló viszont ugyanaz, ugyanolyan intenzitással kell elvégezni a feladatokat, a hibákat pedig ugyanúgy ki kell javítani. Az eddigi mérkőzéseket látva a srácaim nem vallottak szégyent, jó úton járnak.

– Veszprémi menesztése miatt van még önben tüske?
– Egyáltalán nincs, Csík Zoltán vezérigazgató úr az első pillanattól kezdve őszinte volt velem, végig tudtam, ha Árpi visszavonul, ő lesz a kapusedző. Nem azt nézem, hogy az elmúlt hat évben a Bajnokok Ligája-elsőségért dolgoztam a világ egyik legnagyobb kézilabdaklubjában, most viszont a bennmaradásért az NB I-ben, csak az adott feladatra koncentrálok. A csúcs nálam amúgy is a magyar válogatott, büszke vagyok, hogy én készíthetem fel a kapusainkat a következő világeseményre. Ami a Ceglédet illeti, úgy érzem, visszatértem a gyökerekhez. Itt a bennmaradás szinte a bajnokság megnyerésével egyenlő. A veszprémi évekért hálás vagyok, szívesen folytattam volna a megkezdett munkát, főleg Vladimir Cuparával, akiben óriási lehetőség rejlik, miként Székely Mártonban is.

Az apa nyomdokaiban
A Porobic lányok édesapjukhoz hasonlóan kézilabdáznak, a fiatalabbik, Zoé (16) Szegeden született és ott is játszik, az NB I/B Keleti csoportjában szereplő PC Trade Szeged első számú kapusa, míg Zita (22) a szintén másodosztályú Hajdúnánás átlövője. Utóbbi az elmúlt idényt a horvát élvonalban töltötte. A szegediek szakmai munkáját olyan korábbi válogatott játékosok felügyelik, mint Laluska Balázs, Vadkerti Attila, Zubai Szabolcs és Zubai Gábor. Zoé felkészítésébe Haris Porobic is besegít.

– Ceglédről hogyan tudja szemmel tartani a mezőnyt?
– Rengeteg mérkőzést megnézek, ha nem felvételről, akkor a helyszínen. Az ideális persze az lenne, ha nemzetközi meccseken láthatnám a magyar kapusokat, ám sajnos nem ez a helyzet. A legnagyobb fejtörést az jelenti, hogy a harminchat éves Mikler Rolandot hogyan tudjuk pótolni. Székely Márton előtt két világklasszis van, ráadásul Mikler és Székely után nagy a szakadék. A tatabányai Bartucz László megsérült az idény előtt, Borbély Ádám Európa-ligás csapat helyett NB I-es újoncnál véd. Rajtuk kívül vannak feltörekvő fiataljaink, mint a balatonfüredi Andó Arián, aki szép dolgokra képes, néha még engem is meglep, a ferencvárosi Deményi Xavér, és ott van a rutinosabb Tóth Mihály Gyöngyösről – de ők idén már nem védhetnek az európai kupaporondon. Egyelőre nem tudom, milyen hatással lesz ez a válogatottra, a legégetőbb azonban mégis az: mi lesz, ha Mikler lemondja a válogatott szereplést? Andót azért vittük magunkkal a januári Európa-bajnokságra, hogy szokja a légkört, átessen a tűzkeresztségen, nehogy csak a következő világversenyen, az egyiptomi vébén készítse az első válogatottbeli szelfijét…

– Hogyan jellemezné Mikler Rolandot?
– Vérbeli profi, aki mindig tudja, mit miért csinál. Igazi példakép, aki rengeteget dolgozik a szabadnapjain is, mivel technikailag, taktikailag a legjobb akar lenni. Imádom a munkamorálját, a kilenc együtt töltött év alatt teljesen kiismertük egymást, egy arcmozdulatából tudom, ha baj van. Csak akkor néz rám meccs közben, amikor segítség kell. A világ egyik legjobb kapusa, és nem csak a mosolya miatt.

– Mennyire tartja magát magyarnak?
– A gondolkodásom délszláv, az otthonom viszont Szegeden van, ezért bármikor visszatérnék oda dolgozni. Előbbi amúgy azt jelenti, nem számít, ki van előttem, le akarom körözni. Ezt a mentalitást kell a magyar játékosoknak elsajátítani, akkor nem lesz gond. Székely Marcinak mindig azt mondom, dolgozz, egyszer meglesz az eredménye. Rodrigo Corrales, Piotr Wyszomirski, Mirko Alilovic, Cupara – mind letettek valamit az asztalra nemzetközi szinten, nem hiába jutottak oda, ahová.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik