Férfi kézi: „Pastor dicsérni is tud ám – csak a hibák mellett nem megy el szó nélkül”

– Szinte körbelövöldözte a kaput a Komló ellen, egészen a harmincnyolcadik percig kellett várni, mire végre betalált. Megkönnyebbült?
– Igen, bosszantott, hogy már előtte is meglőhettem volna az első szegedi gólomat – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a Mol-Pick Szeged húszéves beállója, ifj. Rosta Miklós, aki 203 centiméterével és 110 kilójával alaposan megizzasztotta a komlói védőket.

– Juan Carlos Pastor edző a tőle megszokott hőfokon égett, mintha többször is megdorgálta volna...
– Pedig dicsérni is tud ám – csak a hibák mellett nem megy el szó nélkül. A gólom után egy korábbi rossz megoldás miatt vett elő, hozzá kell tennem, jogosan. Sokat kell még fejlődnöm ahhoz, hogy a Bajnokok Ligájában is feltétlenül bízzon bennem.

– Óriásként harangozták be, ön mellett állva érthető, miért kapta a jelzőt.
– Pedig ha Bánhidi Bence vagy Bodó Ricsi mellett állok, szinte kisebbségi érzésem támad. Az utánpótlás-bajnokságokban még tényleg más volt a helyzet, ott rendesen kilógtam a mezőnyből.

– Édesapja sok kemény csatát megélt a Tisza partján, nagybátyja kézilabdázott a Szegedben a kétezres évek elején. Sokszor szembejön a múlt?
– Igen, de valahányszor róluk kérdeznek vagy próbálnak velük összehasonlítani, mindig büszkeséggel tölt el. A név kötelez, tartozom nekik is annyival, hogy mindig, minden körülmények között megpróbálom a maximumot nyújtani.

– A pénteki teljesítményét hogyan értékelné a család?
– Támadásban biztos kapnék egy-két jó tanácsot és dorgálást, mert ez nem az én meccsem volt. Egyébként ha teheti, apu a helyszínen szurkol, máskor pedig felvételről elemzi a játékomat. Én is sokat videózok, most például a Szeged tavalyi BL-összecsapásait nézem.

– Gyerekként kinek a játéka tetszett a legjobban?
– A néhány éve visszavonult cseh Filip Jícha mindent tudott, amit a kézilabdáról csak tudni lehet. A maiak közül leginkább a beállókat figyelem, köztük például Bánhidi Bencét vagy a barcelonai Ludovic Fabregast. Utóbbit szombaton testközelből is láthatom, remélem, a mérkőzés végén ő gratulál nekem.

– A beállóposztra a válogatott Bánhidi Bence riválisaként érkezett a klubhoz. Vele milyen a viszonya?
– Mondhatni, tökéletes, olyannyira, hogy Bencétől kapom a legtöbb segítséget – az élet furcsa fintora, hogy ő most sérült. Bodó Ricsihez és Mikler Rolihoz is fordulhatok bármilyen kérdéssel, ahogy a csapat többi tagjához is.

– Akkor jól áll a beilleszkedéssel?
– Bemutatkoznom szerencsére nem kellett, amikor idekerültem, de sokakkal most találkoztam először a pályán kívül. Jó úton járok, a taktika, a játékszisztéma ugyan kisebb kihívás elé állított, de lassan elsajátítom.

– Szegeden már kiismeri magát?
– Nagyjából igen, de azért időnként még el-eltévedek, ilyenkor a helyiek segítségét kérem. Szerencsére nem vagyok egyedül, az öcsém, Bálint is velem tartott, ő jelenleg az U18-as csapatot erősíti.

– Ha azt mondjuk, szeptember 25.?
– Megvan a dátum, Tatabányára megyünk. Mondanám, hogy csak egy rangadó lesz a sok közül, de nem... Nekem biztosan nem!