Juan Carlos Pastor (Fotók: Földi Imre)

 

– Az Európa-bajnokság miatt december közepe óta nem játszottak tétmeccset a Szegeddel. Sikerült kipihennie magát?
– Sok időt töltöttem a családommal, meglátogattam a barátaimat Spanyolországban, ráadásul a szabad hétvégéimet is hasznosan töltöttem – mondta a Nemzeti Sportnak a Mol-Pick Szeged férfi kézilabdacsapatát 2013 óta irányító Juan Carlos Pastor. – Jó volt otthon lenni karácsonykor, szilveszterkor, sikerült rendbe tennem magam.

BEINDUL A VERKLI
Kilenc mérkőzést játszik a Mol-Pick Szeged férfi kézilabdacsapata februárban, ebből négyet a Bajnokok Ligájában.
NB I: február 2., Csurgó, 18 (i); február 4., Komló, 18 (i); február 11., Budakalász, 18 (o); február 22., Vác, 18.30 (i); február 25., Tatabánya, 18.30 (o). Bajnokok Ligája: február 8., Aalborg (dán), 18 (o); február 16., PSG (francia), 17 (o); február 19., Flensburg (német), 19 (i); február 29., Barca (spanyol) 20 (i)

– Sokszor emlegeti a családját – nem lehet könnyű nélküle.
– Talán ez az edzői munka legnehezebb része, csaknem háromezer kilométerre lenni a szeretteidtől.

– Azért az Európa-bajnokságot figyelemmel kísérte, ugye?
– Természetesen. Néztem a játékosaimat, és arra is kíváncsi voltam, mi van a piacon.

– Volt, akinek a teljesítménye meggyőzte?
– Érdekes, izgalmas torna volt kiegyenlített meccsekkel, habár óriási meglepetésekkel azért nem szolgált. Végül az a csapat nyert, amelyik a legjobban osztotta be az erejét és az idejét. A spanyolok pihentek voltak, ellentétben a Németországban játszókkal, a Bundesligában ugyanis még december végén is rendeztek bajnokit – ez meg is látszott néhány játékoson. Az Európa-bajnokságon azok nyújtottak kiemelkedőt, akik a BL-ben is meghatározó szerepet töltenek be.

– A kilencedik helyen záró magyar válogatottról mi a véleménye?
– Szurkoltam Magyarországnak, végül is ez a második hazám. Kár, hogy nem sikerült egy ponttal többet szereznie. De nem most, két év múlva kell lemérni, hol tart az önök válogatottja, hazai pályán minden esélye megvan egy kiugró eredményre.

 

– Spanyolországgal szövetségi kapitányként világbajnokságot nyert, Európa-bajnoki ezüst- és olimpiai bronzérmet szerzett. Nem hiányzik, hogy ismét nemzeti együttest irányítson?
– Teljesen más az edző élete egy klubcsapatnál, sokkal több ideje van mindenre. Még akkor is ezt mondom, ha az elmúlt néhány hétben nem tudtunk minőségi munkát végezni Szegeden. Volt ugyan két kapusunk és néhány mezőnyjátékosunk, de utóbbiak sérültek voltak vagy sérülésből jöttek vissza, ha pedig egészségesek lettek volna, hazájuk válogatottjában szerepeltek volna. A legfontosabb, hogy ne helyezzünk nyomást ezekre a játékosokra, szépen lassan újból fel kell építeni őket. Másrészről ki kell használni, hogy az Eb-n sokan jól teljesítettek, jó formában vannak, sokat játszottak, ebből csapatként profitálhatunk. Hogy a kérdésére is válaszoljak: megtisztelő feladat volt a spanyol válogatottat irányítani, de az életem sokkal stresszesebb volt.

„SOKAT TANULTAM AZ UTÓBBI NÉHÁNY HÉTBEN”
Ifj. Rosta Miklós, a Szeged beállója: – A többieknél kevesebbet játszottam az Európa-bajnokságon, ezért egy nappal korábban kezdtem el az edzéseket Szegeden, de nincs ezzel semmi probléma, örömmel álltam munkába. Sokat tanultam az utóbbi néhány hétben, az Eb-n láttam azt a szintet, ahová én is szeretnék eljutni. Bánhidi Bencét nem könnyű kiszorítani a csapatból, de azért megpróbálom, az edzéseken pedig továbbra is keményen kell dolgoznom, hogy több lehetőséget kapjak a Bajnokok Ligájában. Szeretnék az idényben minél többet játszani.
Jonas Källman, a Szeged csapatkapitánya: – Volt egy kisebb térdműtétem decemberben, de már szinte teljes értékű munkát végzek. A térdeimmel eddig még nem volt gond, ám ilyenkor veszi észre az ember, hogy nem lesz már fiatalabb. Lassan betöltöm a harminckilencet, ebben a korban már valamivel lassabban megy minden, de nagyon várom, hogy újra a pályán legyek. 

– Ezek szerint a szlovén válogatottat sem vállalta volna el?
– Nem minden pletykának van valóságalapja. Bármi történjen, az első, aki megtudja, az elnök úr lesz. Jelenleg a két legbiztosabb pont az életemben a Mol-Pick Szeged és a családom.

– És a Barcával mi a helyzet?
– Ha én lennék ott az edző a jövőben, arról az elnök úr már tudna. Egyébként volt már olyan megkeresésem, amit önök, újságírók sem írtak meg, mégsem lett belőle semmi. A lényeg, hogy gyorsan kell reagálni, így lehet elejét venni a híreknek.

– Borut Mackovsek Veszprémből érkezik a nyáron, Jorge Maqueda viszont éppen a bakonyiaknál folytatja a következő idénytől. Várható egyéb bejelentés, vagy kivárásra játszanak?
– Csak a jelenlegi kerettel foglalkozom, majd az idény végén elmondom, miért igazoltuk át Mackovseket, és miért távozik Maqueda. Nálam ez a tisztelet jele, de mindennek eljön az ideje.

– Általában együtt él a játékkal, van, hogy egy percre sem ül le a kispadra. Mindig ennyire pörög?
– Nehezen „jövök le” a kézilabdáról, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Más biztos ki tud kapcsolni, én nem. Ilyen vagyok.

– Még egy pohár jó magyar bor sem tudná elterelni a figyelmét a munkáról?
– Akkor inkább egy tál szegedi halászlé, azt jobban értékelném.

– Hogy érzi magát Szegeden?
– Remekül, de nemcsak a várost, az országot is szeretem. Kilencven százalékban spanyol, a maradék tízben pedig magyar vagyok. A nyelvükkel viszont egyáltalán nem boldogulok, szerencsére sokan beszélnek itt angolul. Jókor vagyok jó helyen, kár, hogy a családom olyan messze van tőlem…

Fotó: Tumbász Hédi

 

– A Veszprém elleni idegenbeli találkozó előtt sokáig beszélgetett honfitársával, az örök rivális edzőjével, David Davisszal. Nem tűnt idegesnek, pedig ez a legnagyobb magyar rangadó.
– Átérzem a súlyát a Veszprém elleni mérkőzéseknek, legtöbbször ezeken a meccseken dől el a bajnoki cím vagy a kupa sorsa. A nemzetközi kupasorozatok átalakítása miatt még jobban felértékelődnek ezek a párharcok a jövőben. A színvonal mindig nagyon magas, ami jót tesz a magyar kézilabdázásnak, a hangulat fenomenális. Valladolidban már átéltem valami hasonlót, ott is zengett a csarnok, de ami itt megy, az valami eszméletlen. Örülök annak is, hogy egyre több családot, kisgyereket látni a lelátókon.

– Mikler Roland kiválóan védett az Eb-n, de ön inkább Mirko Alilovicot favorizálta az ősz nagy részében. Folytatódik ez a tendencia?
– A mindennapi munka mellett attól is függ, ki kezd, hogy milyen csapattal játszunk. Mindenesetre ezt a három edző dönti el. Ha valaki rosszabbul teljesít, nem leültetjük a kispadra, hanem lehetőséget adunk neki. Ez eddig működött nálunk, mert akkor küldtük be Mirkót a Bajnokok Ligájában, amikor Roli jól védett. Kényelmes helyzetben vagyunk Szegeden, nálunk mindegy, ki áll a kapuban. Ha eljutunk Kölnbe, az elődöntőben és a helyosztón is más-más lesz a gólvonal előtt.

– Bánhidi Bence nevét megismerte ország-világ, miután bekerült az Eb álomcsapatába. Nem gondolja, hogy a „hirtelen” jött hírnév miatt az ellenfelek jobban készülnek rá?
– Bence eddig is jó játékosnak számított a posztján, Európa egyik legjobb beállója. Sokat dolgoztunk vele, de még több munka áll előtte. Az izomzatát teljesen át kellett alakítani, az állóképességével viszont nincs baj, de ezt ön is láthatta, szinte végig a pályán volt. Egyedül a dánoknak sikerült kikapcsolniuk, ellenük valamiért nem megy neki. Talán mert a magyar válogatott mindig összekerül velük.

A tréner és szerzőnk beszélgetésénél Marko Krivokapics segédkezett

A KONDIT IS NYOMJA EZERREL
– Két és fél hete nem hagyott ki egyetlen edzést sem. Ez azt jelenti, hogy teljesen felépült?
– Kilencvenkilenc százalékosnak érzem magam – válaszolta Bodó Richárd, a Szeged balátlövője. – Egy kis bizonytalanság azért még van bennem, a vállam viszont teljesen fájdalommentes. A felugrások jól mennek, a lövések is, most már mindent meg tudok csinálni, és a kondit is nyomom ezerrel. Minél hamarabb vissza szeretném nyerni a formámat, ehhez viszont idő kell, csaknem négy hónapja nem léptem pályára egészségesen. Nem szabad kapkodnom, februárban kilenc mérkőzésünk lesz, bőven lesz alkalmam a bizonyításra.
– Egy élménnyel szegényebb lett, miután sérülés miatt ki kellett hagynia az Európa-bajnokságot.
– Szörnyű érzés a tévé előtt szurkolni, ezt megtapasztalhattam – nem emlékszem, pályafutásom során éltem-e már át hasonlót. Az egészben a legrosszabb a tehetetlenség, mert nem tudsz segíteni a csapatodon. Eközben persze örültem is, fantasztikus, amit a srácok véghez vittek. Bevallom, az edzőtáborban még én sem éreztem rajtuk ezt az erőt, ezért meglepett a teljesítményük. Bíztak a rendszerben, egymásban, végig sikerre éhesen kézilabdáztak. A végére elfáradtak, de azért nagyot mentek.
– Mennyire téma még az öltözőben a tavalyi korai Bajnokok Ligája-búcsú?
– Tisztában vagyunk vele, mit rontottunk el a negyeddöntőben a Vardar ellen. Azóta azon dolgozunk, hogy azokat a hibákat egyénileg és csapatként is kijavítsuk. Nem szabad még egyszer úgy leblokkolni, ahogy Szkopjéban, de a visszavágón is volt egy rosszabb öt-tíz percünk. Nem kerülhetünk hullámvölgybe, ha van is rosszabb periódusunk, gólokkal kell megtörni az ellenfelet. Ezt kell megtanulni, mert az idén a kölni négyes döntő a cél.
Fotó: Facebook/Mikler Roland
MIKLER VOLT A MEGLEPETÉS
A Makray Fogyatékkal Élő Gyermekek Nappali Intézményében tett látogatást a Mol-Pick Szeged és a férfi kézilabda-válogatott kapusa, Mikler Roland, aki az otthon egyik lakóját, Ádámot köszöntötte fel 24. születésnapja alkalmából. Az Európa-bajnokságon remeklő Mikler nem ment üres kézzel, az ünnepeltet egy ajándékcsomaggal lepte meg, a többieknek pedig kiosztott egy-egy autogramkártyát.