Sterbik Árpád bízik a csapat erejében (Fotó: SzPress)

 

Nagy várakozás előzi meg Veszprémben Vladimir Cupara és Székely Márton, a két új kapusszerzemény bemutatkozását, akikre nem kisebb feladat teljesítése vár, mint a szegedi ellenlábashoz visszatért Mikler Roland szerepének betöltése. Mind a ketten a kézilabdázás tábornokaként néznek fel klubtársukra, Sterbik Árpádra, de azt remélik, hogy a Telekom Veszprémre váró négyfrontos csatamezőn – Bajnokok Ligája, SEHA-liga, Magyar bajnokság és kupa – ők sem lesznek közkatonák, más szóval rájuk is nagy kihívások várnak.

A különleges hármasban a három hónap múlva 40 éves Sterbik még mindig a spanyol nemzeti együttes bevetésre kész aranytartalékja, a 25 esztendős Vladimir Cuparával a szerb szövetségi kapitány számol, a harmincadik felé közelítő Székely Márton pedig továbbra is biztos pontja lehet a magyar válogatottnak, amelynek szövetségi kapitánya Gulyás István, az „Építők” eddigi sportigazgatója.

Az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó kapusok egyetértenek abban, hogy Nagy László és Momir Ilics visszavonulása, valamint Mikler Roland klubváltása új korszak kezdetét jelenti a magyar csapat történetében, de nosztalgiázás helyett inkább a feladatokkal kell foglalkozni

A VONATBÓL VESZPRÉMBEN FOG KISZÁLLNI

„Sokan kérdezik tőlem, hogy felkészültem-e a »legeslegutolsó« mérkőzésemre és tényleg úgy gondolom, hogy a ráadás gondolatát ki kell verni a fejemből. Őszinte leszek: erre most azt sem tudom rávágni, hogy tényleg itt a búcsú ideje, de azt sem, hogy minek beszéljünk arról, amit még be sem jelentettem. Az viszont biztos, hogy nekem Veszprém lesz a végállomás, a vonatból itt fogok kiszállni. Nem tudnék már egy másik csapatban játszani, máshová költözni, más emberekhez alkalmazkodni. Ha majd eljön az a nap, amikor a klub vezetői kiterítik a lapjaikat az asztalra, akkor én is mondok valamit, és szerintem egymás kezébe csapunk. Ha szükség van rám, segítek, mai fejjel nem tudom elképzelni magamat a kézilabdázás körén kívül. Ebben a sportágban nőttem fel, szeretem minden bajával és örömével együtt, amúgy az ember mindig fájó szívvel búcsúzik el attól, ami fontos és kedves a számára. Bízom a csapat erejében, de ha valamiért rosszul alakulnának a dolgok, és nem lesz maradásom, akkor se fogok unatkozni” – jelentette ki a négyszeres BL-győztes Sterbik Árpád.

A veterán kapus szerint a távozók mély nyomot hagytak a csapat életében, de jó érzékkel olyan fejlődőképes játékosokat sikerült leszerződtetni, akik rövidesen húzóemberek lehetnek. Úgy véli, hogy annyi mérkőzés és utazás vár az átalakult játékosgarnitúrára, hogy akár négy kapus is elkelne, hiszen mindig benne van a kalapban a sérülés veszélye, és olykor holtpontok is bekövetkezhetnek.

SZERB HAGYOMÁNYOK

Vladimir Cupara korábban légióskodott a spanyol Ademar León csapatában, Veszprémbe költözése előtt pedig csupán egy, de szerinte nagyon fontos évet töltött Kielcében, Talant Dujsebajev csapatában.

„Veszprémben sokkal több időt szeretnék eltölteni, akár tíz évet is, és ezt nem csak mondom, hanem így is gondolom. Mindent meg fogok tenni azért, hogy tovább fejlődjek és a klub elégedett legyen velem.”

Cupara a harmadik szerb kapus Veszprémben. Nem is olyan régen még Dejan Perics volt a veszprémi szurkolók kedvence, aki jelenleg a Vardar Szkopje kapusedzője, őt a Zentán született Sterbik Árpád követte.

„Legendákhoz a világért se hasonlítanám magamat, számomra most sokkal inkább az a fontos, hogy éljek a lehetőséggel. Egészen más a veszprémi csapatot belülről nézni, mint amikor ellenük védtem. A Kielce háromszor mérkőzött meg a Bajnokok Ligájában David Davis csapatával, és egyszer sem tudtunk győzni. León és Kielce után most újra spanyol edző a „főnököm”, ennek csak örülni tudok” – hangsúlyozta a szerb kézilabdázó.

 

FELFELÉ A RANGLÉTRÁN

Székely Mártonnak a Telekom Veszprém a negyedik klubja, eddig csak magyar csapatokat erősített, miközben minőségi cserékkel egyre feljebb jutott.

„Úgy igyekeztem építkezni, hogy az utam előre, illetve felfelé vezessen. Dicsőség volt Tatabányáról Veszprémbe szerződni, még nagyobb lesz akkor, ha le is horgonyozhatok. A most bemutatkozó kézilabdázókkal együtt és is extramotivált vagyok, ami pedig az egész keretet illeti, a régi és az új játékosok jól kiegészítik egymást. Nem foglalkozok azzal, hogy most hányadik számú kapus vagyok a rangsorban, de attól sem tartok, hogy »kispados« leszek, mert feladat bőven akad. A jó formámmal szeretnék bizonyítani, s azt majd az edzők döntik el, hogy kire éppen milyen szerep vár. A versenyhelyzettől soha nem féltem, ami most élesebb lesz az eddiginél. Ha fut a szekér velem Veszprémben, akkor bizonyára a válogatottba is behívnak. Olyan klubba kerültem, ahol csak a győzelem számít, és csak nagyot lehet álmodni, szóval teljes gázra kell kapcsolni” – hangsúlyozta Székely Márton.