Mikler Roland, Luka Stepancic és Bogdan Radivojevics érkezett Juan Carlos Pastor csapatába (Fotó: Török János/Délmagyarország)

 

– Kivel volt egy szobában?
– Svéd balszélsőnkkel, Jonas Källmannal – válaszolta a bajnoki ezüstérmes, Magyar Kupa-címvédő Szeged férfi kézilabdacsapatának válogatott kapusa, Mikler Roland, aki régi-új együttesével július 24. és augusztus 2. között a szlovéniai Roglán, magaslaton edzőtáborozott.

– Hogy teltek a szlovéniai napok?
– Kemény volt, háromnaponta kaptunk egy szabad délutánt, amúgy pedig mindennap háromszor edzettünk, a szabad délutánokon csak kettőt. Egy ilyen edzőtábor arra való, hogy megkapjuk a kellő mennyiségű terhelést a felkészülés elején – nem is panaszkodunk, megkaptuk...

– A csapatépítésre is jutott idő?
– Részt vettünk egy kis sütögetésen, nevezzük barbecue-partinak. De igazából most a melón volt és van a hangsúly.

– A kemény edzések után jövő héten már jönnek a felkészülési mérkőzések is. Azokon mire számít?
– Ezek az edzőmérkőzések arra szolgálnak, hogy ellenfelekkel szemben is gyakoroljuk a meccsszituációkat, de konzekvenciákat nem kell levonni belőlük. Biztosan nem most mutatjuk még a csúcsformánkat, de nincs is ennek itt az ideje.

– Egy idényt már dolgozott együtt a Szegednél Carlos Pastor vezetőedzővel. Milyen a munka újra a spanyol trénerrel?
– Semmit sem változott, Carlos Pastor ugyanolyan maximalista, mint korábban, amivel nincsen probléma. Nem tudok olyat említeni, ami újdonság lenne a munkájában: hajt minket, de ez is a lényeg, ez a dolga.

– Egy idény kihagyás után ismét a horvát Mirko Alilovic a poszttársa, akivel négy évig már Veszprémben is egy csapatban játszott.
– Nagyon jó a munka vele, örülök, hogy újra együtt dolgozhatunk – remélem, ő is örül. Megpróbáljuk egymást előrefelé segíteni, ezáltal nyilván az egész csapatot is. Az lesz a feladatunk, hogy a lehető legjobbunkat adjuk, mert azzal tudunk a legtöbbet segíteni.

– Öt év után tért vissza a szegediekhez a Veszprémtől. Kapott kedves zrikákat emiatt a többiektől?
– Persze. Alen Blazeviccsel már régen is együtt játszottunk, vele már anno is megvoltak a beszólogatások, froclizások egymás között, persze pusztán jóindulatból. Úgy érzem, jól fogadtak a srácok, és remélem, jó csapatot alkotunk majd.

HANGULATRA VÁRVA
Az interjúban is említett, Mik­lerhez hasonlóan nyáron Szegedre érkező horvát válogatott jobbátlövő, Luka Stepancic a klubhonlapon arról beszélt, hogy roppant izgatott volt, amikor megérkezett új csapatához.
„Szeged valóságos kézilabdaváros – mondta a francia PSG-től érkező 28 éves, világbajnoki bronzérmes, olimpiai 5. balkezes játékos. – Ellenfélként már tapasztaltam, hogy fergeteges hangulatot teremtenek a drukkerek, nagyon várom már, hogy ezt szegediként is átéljem.”
Stepancic sze­rint tényleg nagyon nehéz nyelv a magyar, de minden nap igyekszik meg­tanulni szavakat. A roglai napokat és az eddigi felkészülést pedig így látta az átlövő: „Nem volt könnyű, de ilyenkor ez a normális, minden felkészülés nehéz. Mindez azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy jó, az előzőnél is jobb idényünk legyen. Jól dolgozunk, mindenki a legjobbját mutatja, úgy gondolom, a szakmai stáb is elégedett lehet velünk.”

– A többi új érkező, Luka Stepancic vagy Bogdan Radivojevics hogy áll a beilleszkedéssel?
– Nekik nyilván nehezebb dolguk van, hiszen mezőnyben játszanak és Pastor mester taktikáját nem egyszerű elsajátítani, de nagy rutinnal rendelkező, tapasztalt játékosok, és rajtuk is úgy látom, nem lesz gondjuk. Szépen teszik a dolgukat, és próbálják minél hamarabb felvenni a ritmust.

– A kapuból nézve nyilván nem egyszerű, de mégis: sikeresség szempontjából milyennek kell lennie a szegedi játéknak a következő idényben?
– Mindig nehéz arról beszélni, hogy milyennek kell lennie. Már az előző idényben is nagyon kevésen múlott, hogy bejusson a csapat a Bajnokok Ligája négyes döntőjébe. Ha most, az új játékosokkal kiegészülve ugyanazt a teljesítményt tudjuk mutatni és az idény végén az a kis, legutóbb még hiányzó plusz is meglesz, akkor igenis lehet nagyot álmodni. Ehhez azonban még rengeteget kell dolgoznunk.

– Egyértelmű cél tehát a BL négyes döntőjébe jutás?
– Természetesen az a célunk az új idényben a magyar bajnokság és a Magyar Kupa megnyerése mellett, hogy bejussunk a final fourba. Ez nagyon nagy álom, de rengeteg kiváló csapat van még rajtunk kívül, amelyeknek ugyanez a terve. Az biztos, hogy végig, a teljes évadon keresztül a legjobb arcunkat kell mutatni ahhoz, hogy meglegyen a négyes döntő.

– Finoman fogalmazva sem vár könnyű BL-rajt önökre: szeptember 14. és 28. között sorrendben a Barcelona, a PSG és a Flensburg ellen játszanak az első három csoportmeccsen.
– Ilyen még egyik csapatomnál sem volt korábban, ennél nehezebb kezdést kívánni sem lehetett volna... De sajnos, ez van, erre kell felkészülnünk, a formaidőzítésre már rögtön szeptemberben nagyon oda kell figyelnünk, mert ha már a BL-csoportkör elején jó eredményeket érünk el, akkor nagyot léphetünk előre. A BL-rajtig fel kell vennünk a maximális fordulatszámot. Ami talán segíthet még minket, hogy nem biztos, a riválisok szeptemberben a legjobb formájukat fogják mutatni. Nekünk viszont az a feladatunk, hogy jól időzítsünk, és akkor meglephetjük az ellenfeleket.

– Személyes ambíciók terén mit vár a következő idénytől?
– Mindig úgy vagyok vele, hogy már az első BL-meccseken szeretném a legjobb formámat mutatni. Megígérni nyilván semmit sem lehet, mert még csak nemrég kezdtük el a felkészülést, de igyekszem és azon dolgozom most is, hogy minél előbb a legjobb teljesítményt hozzam ki magamból.