Szalontay
Szalontay a jelenlegi formában nem folytatja a versenyzést (Fotó: Bringasport.hu)

 

Kiborult a bili.

Röviden így lehetne summázni a magyar pályakerékpársportban a napokban kialakult helyzetet. Lovassy Krisztián ugyan két héttel ezelőtt szenzációszámba menő ezüstérmet szerzett a berlini Európa-bajnokság 60 körös scratch számában, azaz lenne minek örülni, a sikert azonban beárnyékolja egy szomorú eset – Szalontay Sándor története. Legjobb – és a nemzetközi mezőnyben gyakorlatilag egyedüli magyarként jegyzett – pályakerékpáros sprinterünk borította azt a bizonyos bilit: elküldte melegebb éghajlatra a hazai szövetséget, a Magyar Kerékpárosok Szövetségét (MKSZ), állítván, mostanra lett elege a mostoha körülményekből, a támogatás hiányából, a tartozásokból, és hogy az ígérgetések ellenére nem történnek konkrét lépések.

Ezzel együtt drasztikus lépésre szánta el magát: kijelentette, felhagy az élsporttal, mert így nincs értelme csinálni, már több mint egymillió forintot kóstáló versenybringáját is meghirdette eladásra az interneten.

MEGUNTA A SZÉLMALOMHARCOT

Szalontay Sándor az első magyar, aki a 200 m-es sprintben áttörte a tíz másodperces álomhatárt, a tavalyi vb-n 9.997 mp-et repesztett, majd ezt még tovább javította, jelenleg 9.841 a rekordja. Elmondása szerint azonban eredményei ellenére sem kap elegendő támogatást, itthon nincs a felkészüléshez szükséges pálya – a Millenáris betonteknője használhatatlan, fedett pálya nincsen –; külföldi edzőtáborait és versenyeit eddig klubja, a Bátorfi-Agria KTK finanszírozta, de minekutána Szalontay az ígéretek ellenére sem kapta meg elmaradt pénzeit, csapata is szerződést bontott vele.

„Meguntam a szélmalomharcot. Az elmúlt években folyamatosan saját kerékpárral kellett edzenem és versenyeznem, összesen ötmillióval tartoznak nekem és a csapatomnak – állítja. – Bátorfi Béla csapatvezető azt mondta, nem finanszírozza tovább önerőből a versenyeimet, amin nem is lehet csodálkozni, meg tudom érteni, neki így is óriási hálával és köszönettel tartozom, ha nincs a Bátorfi-Agria, már két és fél évvel ezelőtt véget ér a dal…”

MÉG VAN REMÉNY A VISSZATÉRÉSRE

A remény azonban még pislákol, a 27 esztendős csupa izom sprinter ugyanis nem zárta ki a visszatérés lehetőségét. Ehhez azonban feltételeket szabott. „Ha kifizetnék azt a pénzt nekem és Bátorfinak, amivel tartoznak, akkor beszélhetnénk a folytatásról – magyarázta. – Az előző elnöktől egyébként kaptunk ígéretet erre, de azóta sem történt semmi fejlemény az ügyben. Félreértés ne essék, eddig sem emiatt csináltam, az már régen rossz lett volna, de így és ebben a formában biztos, hogy nem folytatom tovább. Ha az adósságrendezés megtörténne végre, és eljutnánk a tárgyalásig, akkor pedig elmondanám, hogy nekem a kvalifikációhoz ennyi és ennyi versenyre, ahhoz pedig ennyi és ennyi támogatásra van szükségem egy évben.”

AZ ÉREM MÁSIK OLDALA

Az MKSZ elnöksége hosszú és részletes közleményben reagált Szalontay vádjaira, ezt kizárólag nálunk olvashatják, a közleményt változtatás nélkül közöljük.

„A Magyar Kerékpáros-szövetség sajnálattal veszi tudomásul Szalontay Sándor pályakerékpár versenyző visszavonulását, melyről épp azon a napon értesült, amikor a versenyzőnek a lengyelországi Pruszkow-ba kellett volna utaznia, ahova a szövetség az aktuális pontszerző világkupaversenyre benevezte. (A versenyző váratlan bejelentése folytán a szereplésére szánt 700 ezer forint elveszett.)

Bár a kerékpársport – és ezen belül a pályakerékpár szakág is – egyik napról a másikra nehezen kezelhető alulfinanszírozottsággal és infrastrukturális nehézségekkel küzd, a szövetség a lehetőségekhez mérten maximálisan igyekszik segíteni a versenyzők felkészülését, és megteremteni a megfelelő szintű versenyzés lehetőségét a tíz szakág több mint ezer igazolt versenyzőjének, köztük az olimpiai vagy világbajnoki pontszerzésre esélyes versenyzőknek. Szalontay Sándor esetében különösen igaz ez, hiszen az elmúlt években – klubcsapata és a szövetség erőfeszítéseinek köszönhetően – a legmagasabb összegű támogatásban részesült versenyző volt.

Összehasonlításképpen: a szövetség 2017. évi költségvetésében – állami támogatásokból és saját bevételekből – összesen 180 millió forint állt rendelkezésre az összesített versenynaptárban szereplő 130-140 verseny megszervezésének, illetve a tíz szakág összes felnőtt és utánpótlás-korú versenyzőjének és az őket segítő sportszakemberek munkájának támogatására. A közgyűlés által a szakágak számára jóváhagyott keretek legcélszerűbb felhasználására vonatkozóan a szakágvezetők, illetve szövetségi kapitányok tesznek javaslatot az elnökség számára. 2017-ben a pálya szakág költségkerete 12 millió forint volt, ez a forrás tette lehetővé például Lovassy Krisztián, Filutás Viktor és Orosz Gergő versenyeztetését is. A több száz igazolt versenyzővel működő, olimpiai kvótaszerzés tekintetében is releváns mountain bike szakág 20 millió forintból, a szintén olimpiai BMX cross szakág 4,6 millió forintból gazdálkodhatott. Ilyen nagyságrendű források mellett egyszerűen aránytévesztés egy sportoló részéről azt gondolni, hogy neki egyedül évi 50 ezer euró (kb 15 Millió forint) támogatás, úgymond „alanyi jogon jár”. Ez nagyjából olyan, mintha a vízilabda-válogatott valamely játékosa úgy gondolná, hogy ő dönti el, hogy milyen poszton és mely mérkőzéseken kíván játszani, függetlenül attól, hogy erről mit gondol a szövetségi kapitány, és a sajtóban üzenné meg a Magyar Vízilabda-szövetségnek, hogy neki ezen a poszton való versenyzés, világversenyeken történő szereplési lehetőség „jár”, kerüljön bármennyibe is.

Az eredetileg megjelent Index-cikk számos valótlan állítást tartalmazott, melyeket a megjelenés napján korrigáltak. Ezek közül az egyik az volt, hogy a szövetségnek rendezetlen tartozása van a versenyzővel szemben. Ez képtelenség, a szövetség nem tartozhat egyes versenyzőknek, mert a szövetség és a versenyzők között nincs olyan jogviszony, ami bármilyen elszámolás alapjául szolgálhatna. Olyan eset előfordulhat, elő is fordul a gyakorlatban, hogy egyik-másik klub megelőlegez bizonyos költségeket, melyeket a szövetség utólag térít meg a klubnak – amennyiben a kötelezettségvállalás a közgyűlés által elfogadott költségvetésben be volt tervezve, és számviteli szempontból is szabályos.

Ugyanakkor a jelenség kétségtelenül rámutat három valós problémára: Az egyik, hogy egy-egy versenyző egyszeri, „kampányszerű” kiemelt megtámogatása rendszer-szinten nem megoldás, hanem problémák szülőágya, mert a források elapadása vagy az eredmények elmaradása esetén a sportoló a „senkiföldjén találhatja magát”. Ezért – már az utánpótlás korcsoportoktól kezdve – egy karriermodell keretében kell összehangolni a sportolók edzésmunkáját, versenyeztetését és tanulmányi útjuk tervezését, hogy a versenyzők az aktív versenyzés befejezése után – edzőként, sportszakemberként – megtalálják szerepüket a sportágban.

A másik a kerékpársport alulfinanszírozottsága. Látható, hogy abban az egy-két évben, amikor egy sportoló megkapja a megfelelő felkészülési feltételeket, születik is nemzetközi szintű eredmény. Lovassy Krisztián Eb-ezüstérme vagy Peák Barnabás országúti szereplése például az egész éves, folyamatos elit országúti versenyzésnek, a klubcsapatok által biztosított szakmai támogató háttérnek is köszönhető. Ezért mind a támogatások, mind a saját bevételek növelésére törekszünk.

Végül, de nem utolsósorban, megfelelő létesítményháttér nélkül a pályakerékpárosok (ez az országúti kerékpárosokra is igaz) nem tudnak nemzetközi szintű eredményt produkálni, vagy csak nagyon magas költséggel, hiszen külföldre kell menniük versenyezni is, de edzésmunkát végezni is. Ezért a szövetség azon van, hogy az elérhető infrastruktúra-fejlesztési forrásokat a következő években a lehető leghatékonyabban állítsa a 10 szakág létesítmény-fejlesztéseinek szolgálatába. A közeljövő tervei között velodrom, országúti edzőkörök, CX-, XCO- és DH-pályák, BMX cross-, BMX freestyle- és Triál-park fejlesztések egyaránt megtalálhatók. Tekintettel arra, hogy ezek a beruházások kormányzati segítséggel valósulnak meg, itt is fontos az arányérzék, a szakágak igényei közötti helyes egyensúly megtalálása, valamint a projektek célszerű ütemezésének kérdése.

A szövetség e szempontok mentén alakítja ki stratégiáját, fogalmazza meg a szakmai céljait és a pénzügyi terveit.

Magyar Kerékpáros Szövetség”