A La Gazzetta dello Sportnál mindenki ismeri a Giro d'Italia születésének történetét. A kerékpáros körversenyt ugyanis a sportnapilap újságírói indították útjára 1909-ben.

„Minden egy éjszakai beszélgetéssel kezdődött a La Gazzettának író kollégák között. Úgy tudni, éjjel háromkor pattant ki az ötlet, hogy az újságot egy kerékpárversennyel reklámozzák, és ezt Giro d’Italiának nevezzék el, bár akkor még nem volt országos méretű” – idézte fel a sztorit Valerio Piccioni.

A La Gazzetta dello Sport a modern olimpiai játékok 1896-os indulása napján született, az egyik első olaszországi sportújság volt, akkor még kéthetes megjelenéssel. A Corriere della Sera sportlapjával, a későbbi Corriere dello Sporttal versenyzett az olvasókért, amely szintén sportesemény szervezését fontolgatta. A La Gazzetta azonban gyorsabb volt. Piccioni hangsúlyozta, hogy a Giro egy „álom” megvalósítása volt a „távolba látók” részéről egy olyan történelmi pillanatban, amikor a sport még felfedezésre váró területnek számított. A La Gazzetta újságírói összetartó erőt kerestek a még nagyon fiatal, 1861-ben egyesült Itáliában.

A legelső, 1909-es Giro a La Gazzetta dello Sport milánói szerkesztőségénél ért véget, és az újság a győztesnek több mint ötezer lírát fizetett, ami nagy összegnek, mai értékben számolva több mint 25 ezer eurónak (több mint nyolcmillió forintnak) számított. A harmincas évektől a győztesnek adott rózsaszínű mez is az ugyanilyen színű papírra nyomtatott La Gazzettát idézi.

Azért vagyunk rózsaszínek, mert az olvasók valami újdonságot követeltek, és az akkori szerkesztőség ezt találta ki – adta meg a magyarázatot Piccioni.

Kifejtette, a Giro d’Italia magában hordozza a kerékpársport jellegzetességét: miközben a labdarúgó-mérkőzésre ki kell menni a stadionba, a kerékpározás maga jön hozzád a legközelebbi úton. A Giro d’Italia ma is képes milliókban felébreszteni a sport iránti szenvedélyt, kíváncsiságot, azonosulási vágyat – fogalmazott.

„Rendkívüli, amikor a versenyt követők órákon át várnak arra a röpke pillanatra, amikor a futam elhalad előttük” – tette hozzá.

Piccioni megjegyezte, a Giróhoz hozzátartoznak a hegyi emelkedőkön sátorozók éppúgy, mint azok, akik Dél-Olaszországban az otthonaikból, munkahelyekről rohannak ki az utcára, amikor a Giro éppen ott halad el. Felmérések kétmillióra teszik az olaszországi amatőr kerékpározók számát, nyolcmillióra azokét, akik az utak mentén várják a Girót, és 700 millióra a versenyt a világ minden országában követő tv-nézőkét.

„Hihetetlen, hogy a Giro még mindig állja az idő múlását. A mai, a virtuális világban töltött rengeteg idő ellenére, a Giro d’Italia megőrizte varázsát, és ha csak egy pillanatra is, de kivisz minket az utakra” – mondta Piccioni. Hozzátette, hogy a Gazzetta „nagy erőkkel” készül a budapesti rajtra, amelyet a nyomtatott újságban, online és közösségi oldalaikon is követ majd. Az eddigi legtöbb élményt nyújtó külföldi starthelyszínként Athént említette 1996-ban, az olimpia századik évfordulóján.

„A gyönyörű Magyarország és Budapest ugyanilyen élményt fog nyújtani szerintem” – mondta Valerio Piccioni.

Szerkesztőségi asztala fölött az 1935-ös Girónak szentelt címlap képe függ, mellette az 1938-as címoldal az olasz–magyar labdarúgó világbajnoki döntő 4:2-es eredményével, Titkos Pál és Sárosi György fényképével.