Kammerer Zoltán a régi motivációval készül megszokott távjára (Fotó: Szabó Miklós)

 

– Újra csapatban?
– Igen, hazatértem – felelte a Grabo-plast Győri Vízisport Egyesület kajakosa, Kammerer Zoltán. A háromszoros olimpiai bajnok a múlt év után, amelyre egyetlen csapattárssal, új módszerek kipróbálásával készült fel, hamarosan újra nagyobb csoportban kezd el dolgozni. – Novembertől Győrben, Tokár Krisztián irányításával, fiatalokból álló csapattal fogok edzeni. De ahogyan mindig, a szárazföldi tréningeket már elkezdtem.

– Ingázik majd Göd és a Rába-part között?
– A téli alapozás időszakára Győrbe költözöm, olyan lesz, mintha edzőtáborban lennék: hétfőn odautazom, és a hétvégén visszajövök Gödre.

– Az előző idényt tesztévnek szánta, amelybe új módszerekkel és nevelőedzőjéhez visszatérve, szinte egyedül vágott bele – a végén K–4 1000 méteren vb-ezüstérmet ünnepelhetett. Nem akart ezen az úton továbbmenni?
– Már korábban eldöntöttem, hogy ismét nagyobb csapattal folytatom. Érdekes, izgalmas év volt a tavalyi, de miután majd' három évtizedet csapatban készültem, rájöttem, nekem az az optimális. Az előző szezonban új, szokatlan módszert próbáltam ki, és bár az első válogatón még nagyon izgultam, mi sül ki belőle, végül nem vallottam szégyent, és sikerült kivívnom a világbajnoki indulás jogát. Összességében jó évet zártam, elégedett is lehetnék...

„A FIATALOK MÁR ABBÓL IS TANULHATNAK, HA CSAK BESZÉLGETNEK VELE”
Tokár Krisztián, a Graboplast Győr edzője: „Nagyon örülünk Zoli érkezésének, és életvitelszerű győri tartózkodásának. Hiszem, hogy jól döntött, miután a versenyzőink rendre jól szerepelnek a téli felméréseken. A sprinterek mellett több tehetséges ezres versenyző is van a csapatban, akik jelentős vetélytársai lehetnek úszásban, futásban és az erősítésben is. A közös munkából mindannyian profitálhatunk, a fiatalok már abból is tanulhatnak, ha csak beszélgetnek vele, míg a srácaim lendülete őt segítheti hozzá, hogy jövőre, negyvenévesen is meglepetést szerezzen.”

– Mégsem az?
– Én ahhoz szoktam hozzá, hogy huzamosabb ideig képes vagyok stabil teljesítményre, januártól decemberig mindig tudok hozni, mondjuk, kilencven százalékot. Ez a mutató az előző szezonban úgy nézett ki, hogy egyszer száz, másszor negyven százalékot nyújtottam. Túl nagy volt a hullámzás.

– Azért be tud építeni egy-egy új elemet az idei felkészülésébe?
– Amikor elkötelezem magam egy edző mellett, nem okoskodom, maximálisan rábízom magam. Megtisztelem azzal, hogy az általa előírt tervet követem, és nem kontárkodom bele a munkájába – ezúttal sem lesz másként.

– Mi döntött a győri bázis mellett?
– A döntés előtt megbeszéltem a helyzetet Kadler Gusztávval, akit arra kértem, ne klubelnökként, hanem a kajak-kenu sportág egyik jelentős szaktekintélyeként mondjon véleményt. Hamar arra jutottunk, ez a kézenfekvő, egyben ideális megoldás. Egyelőre a januárig tartó időszakot terveztük meg, de a tavaszi folytatáson is gondolkodtam már.

– Megosztja lapunkkal, mire jutott?
– Álmomban egy erős, kibővült csapatot látok a tavaszi vízre szállás idején, amelyben ott van Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel. Minden adva van a közös munkához, nem mellékesen nekem is sokat segítene, miután a győri csapat jelentős részét sprinterek alkotják. Én meg ezer méterre készülök.

– Az előző év tapasztalatáról szólva, épp korábbi csapattársa, Kulifai Tamás mondta a minap, az olimpiai táv változásával speciális ötszázas felkészülésre van szükség. Ön marad az ezernél?
– Én kicsit másképpen vélekedem a kérdésről. Egész pályafutásom és a többi sikeres ezres magyar kajakos eredménye is azt erősítette meg bennem, hogy aki az egy kilométeres távra tisztességgel felkészül, annak ötszázon is van keresnivalója. Nem áll tőlem távol a rövidebb táv, amelyen egy évtizeden át ugyancsak eredményesen versenyeztem, de én továbbra is az ezerméteres fő számaimban szeretnék elsősorban jól teljesíteni.

– A távhoz hasonlóan a motivációja is a régi?
– Épp a napokban volt harminc éve, hogy lementem az első kajakedzésemre. Azóta is minden reggel azzal az érzéssel ébredek, hogy én ezt akarom csinálni. Csak az változott, hogy már nem négyéves ciklusokban, hanem rövid távú célokban gondolkodom.

– Mi a terve a jövő évre?
– Szeretnék ott lenni a világbajnokságon.