Kozák Danuta beszélt a csütörtöki kizárásról (Fotó: Tumbász Hédi)

 

Véleményünk szerint remek kezdeményezés az ICF Talent programja, ugyanakkor minimális feltételnek – például egy rajtgépbe beállásnak – eleget kellene tenni ahhoz, hogy valaki indulhasson a sportág legfontosabb eseményén, a világbajnokságon, hiszen mi sem kezdjük el a „Boci, boci tarkát” lejátszani műértő nagyközönség előtt a Royal Albert Hallban.

Hogy miként vélekedett a várakozásról a kétszeres olimpiai bajnok Lisa Carrington, akit természetesen Kozák Danutával folytatott rivalizálásáról is megkérdeztünk?

„Olyan nagy szélben, mint amilyen az előfutamban volt, nem könnyű megtartani a hajót, egy kevésbé rutinos kajakosnak különösen küzdelmes lehet. Mindenesetre idegesítő volt, hogy percekig kellett várakozni a rajtban – mondta az új-zélandi versenyző, aki szerint Kozák a szám legnagyobb esélyese. –  Ez egyértelmű, ő a címvédő, a szám klasszisa, és hazai közönség előtt nehéz lesz ellene. De nagyon fogok lapátolni, hogy a döntőben jó eredményt érjek el.”

A negyedik futamban szállt vízre Kozák Danuta, akinek egy estéje volt arra, hogy felépítse magát a csütörtöki hajómizéria után (Kárász Annával kizárták őket a K–2 500 méter előfutamát követően, mivel 80 dekával könnyebb volt a kajakjuk). Az első akadályt jól vette a magyarok ötszörös olimpiai bajnoka, aki a svéd Linnea Stensils mögött a második helyen érkezett célba. Kozák Carringtonhoz hasonlóan nyilatkozott a futama után, kiemelve, hogy az erős hátszélben technikai kihívást jelent megtartani a hajót.

Videónkban azt is elmondja, hogy átbeszélték-e már a dolgot Kárász Annával, illetve arra is kitért, hogy ő mindezt hogyan éli meg, miközben egyesben versenyez a világbajnokságon. 


„A hatalmas hátszél már-már zavaró volt az előfutamban, ám mégsem kajakoztam olyan rossz pályát. A legfontosabb az volt, hogy az első ötben végezzek, és ezáltal bejussak a középfutamba. Főként a technikára figyeltem, és szerettem volna jó érzéssel végigmenni a pályán – értékelte előfutamát Kozák Danuta, aki nem tagadta, benne voltak még a K–2 500 méteres versenyében a csütörtökön történtek. – Hogy miként történhetett meg? Őszintén: nem tudom. Lehet összeesküvés-elméleteket szőni, de én tényleg nem tudom a választ. Nem könnyű szituáció... Rendbe kellett szedni a gondolataimat a kizárás után, amit több dolog miatt sem élek meg könnyen. Rosszul érint, hogy a bevált rendszerünkbe, a versenyrutinunkba csúszott hiba: a versenyek előtt az edzőm, a párom mérlegeli a hajót, ami ezúttal is megtörtént, méghozzá kétszer, a verseny előtt napon, és a párosfutamunk előtt is. A rajt előtti mérlegelést elrontottuk – nehéz ezt fejben rendbe tenni. Nagyon nehézzé teszi a helyzetet, és nagyon sajnálom, hogy Annának egy betli miatt ki kell hagynia a hazai rendezésű világbajnokságot. Igyekszem most az egyes versenyemre összpontosítani – alulról kell építkeznem.”

A negyedik helyen zárt K–2 1000 méteren az előfutamában Kammerer Zoltán és Gál Péter, akik cseppet sem kimerülten, elégedetten szálltak ki a hajóból. Ahogy a 16. világbajnokságán szereplő Kammerer fogalmazott, már a verseny első száz méterén eldőlt, hogy biztosan továbbjutó helyen lesznek.

„Kényelmes pálya volt, kis túlzással ilyennel szoktunk bemelegíteni az edzéseken. Lehet, hogy ez most nagyképűen hangzik és odavágják ezt nekünk, de valóban nem volt fárasztó, fájdalmas pálya. Rossz tulajdonságom, ennyi idősen meg pláne, hogy mindig annyit megyek, amennyit nagyon muszáj. Az elején lerajtoltak minket ketten, messze is kerültek tőlünk, viszont a többiek pedig annyira leszakadtak, hogy ugrásra készen állva, biztonsági tempót tudtunk jönni Péterrel” – magyarázta a háromszoros olimpiai bajnok, aki azt is megosztotta velünk, hogy mitől tartja jónak a párosukat.

„Technikailag passzolunk Péterrel, és az egyéni teljesítményünk is közel áll egymáshoz. Annak idején Kucsival (Kucsera Gábor – a szerk.) akkor tudott jól menni alattunk a hajó, ha egyesben is azonos szinten álltunk. Fontos még szerintem, hogy az egységünkben nincs feszültség, nincs olyan, hogy ki a főnök, ki nem főnök. Le is szögezem gyorsan: nem én vagyok a főnök!” – mondta nevetve Kammerer.

„Azért én sok mindent rábízok Zolira – vette át a szót Gál Péter. – Amióta együtt megyünk, csiszolódott a technikám, sokkal nyomatékosabban evezek, ami ezer méteren nagyon sokat tud jelenteni. És persze nyugodtabban is állok oda a rajthoz.”

„Amolyan első pálya volt az előfutam, az eleje nem sikerült túl jól, úgy éreztem, le vagyok maradva. De végül sikerült megvalósítani az előzetesen kigondolt taktikát: egy folyamatos nyolcszáz méter után kétszáznál indítottam egyet. A második ötszáz méter egyébiránt jó volt, így összességében elégedett vagyok a futammal, ráhangolt a világbajnokságra. Nagyon vártam már, hogy bemutatkozhassak a felnőttmezőnyben C–1 1000 méteren világbajnokságon, nagy öröm, hogy ezt immár szegedi versenyzőként Szegeden tehettem meg. A végén meg is köszöntem a szurkolóknak a biztatást” – mondta Kiss Tamás, a C–1 1000 méter után

A délelőtti program zárásaként a Balaska Márk, Apagyi Levente kajakpáros K–2 200 méteren futamgyőzelemmel jutott a döntőbe, Balla Virág és Devecseriné Takács Kincső futammásodikkal szintén ott lesz a legjobb kilenc egység között C–2 200 méteren, míg Bodonyi András a C–1 500 méter középfutamában az ötödik lett, s azzal a B döntőbe jutott. 

Az eseményről a Nemzeti Sportot tudósítja: Pircs Anikó, Lipiczky Ágnes, Koncz György (fotó), Tumbász Hédi (fotó), Pusztai Viola (videó)