„Ez a mosoly már annak szól, hogy vége van az évnek. Nem volt kérdés számomra, hogy a történtek után rajthoz álljak az ötszáz méter B-döntőjében, illik megtisztelni a versenytársakat. Éreztem, hogy még egyszer oda tudom tenni magam, a kezem engedte, hogy versenyezzek, igaz, továbbra is fáj. Amikor hazaérünk, első utam az orvoshoz vezet majd, meglátjuk, enged-e az országos bajnokságon versenyezni, de az biztos, hogy hosszabb pihenő vár rám.”

„Remélem, három hét alatt rendbe jön, jó lenne, rendesen tudnám fogni a kalapácsot...” – utalt arra a húszéves kajakos, hogy következik az év olyannyira várt periódusa, amikor edző-édesanyjával Ausztriába utaznak szabadságra, és köveket bontva smaragdot bányásznak.