Kajak-kenu: Lucz Dóra egy délután erejéig visszatért Dunakeszire

Kissé fülledt, igazi augusztusi délután. És egy teremnyi ifjú kajakos az edzőpadokon. Ám ezúttal nem erőnléti tréning zajlik a Dunakeszi Kajak Clubnál. Rasztotzky János tanítványai ezúttal azért gyűltek össze, hogy találkozzanak a korábban a klubnál – igaz, még a régi, néhányszáz méterrel odébb fekvő sporttelepen – nevelkedő, kétszeres Európa-bajnok Lucz Dórával, valamint párjával, a hatszoros világbajnok, olimpiai aranyérmes német Tom Liebscherrel. Az első, tán kissé megszeppent pillanatokat követően a fiatalok olyan lendülettel estek a kérdéseknek, majd az autogramkártyák begyűjtésének, mintha csak versenyre készülnének.

„Talán a legviccesebb pillanat az volt, mikor megkérdezték, mi Tom kedvenc étele, ő pedig a gumimacit válaszolta. Amúgy a kérdések kilencvenkilenc százaléka hozzá érkezett – mondta a találkozó után Lucz Dóra a Prémium Média & Sport Managementnek. – A legjobb kérdés? Ami szerintem mindig izgalmas, az az, amikor az olimpiáról kérdeznek. Még én sem jártam olimpián, és ha az ember kicsit beleláthat, hogy zajlik egy ilyen verseny, az mindig különleges és motiváló lehet.”

A jelenleg már az UTE-ban készülő kajakos szerint fontos, hogy sikeres élsportolóként próbáljon minden lehetséges módon jó példát mutatni az utánpótlásban pallérozódóknak.

„Nekem is jó, amikor olyanokkal tudok beszélgetni, akik már átéltek olyan helyzeteket, versenyeket, amiket én nem, de vágyom ugyanoda. Szívesen jövök vissza ide, igaz, amikor Dunakeszin kajakoztam, még nem pont itt volt az egyesület, de az edzők ugyanazok és szerencsére jónéhány ismerős arcot is láttam. Az ugyan nem közönségtalálkozó volt, de emlékszem, mikor 2011-ben Szegeden volt a világbajnokság és mehettünk aláírásokat kérni a nagyokhoz – ott volt például Kovács Kati – és milyen nagy élmény volt látni őket testközelből, és úgy eljönni, hogy hurrá van tőlük is aláírásunk.”

Ha nincs az elmúlt hónapokat meghatározó koronavírus-járvány, Dóráék ezekben a napokban érkeznének haza a tokiói olimpiáról. Ehelyett jelenleg itthon készülnek, a nemzetközi versenynaptár pedig továbbra is üres.

„Ahogyan eddig is, úgy igyekszem most is a helyzet pozitív oldalát nézni. Ugyanúgy keményen edzettünk, de végre volt időm kicsit mással is foglalkozni, így például elkezdtem olaszul tanulni. Jó volt végre az agyamat is megtornáztatni, mondhatni egész jól haladok, az első könyvvel már végeztem is. Igaz, már régebben is tanultam picit a nyelvet. 2004 óta ez az első valódi nyaram, amikor nem versenyre készülünk egyfolytában, hanem észre is tudjuk venni, hogy nyár van. Próbáltam kihozni ebből a legjobbat, több időm volt Tommal, a konyhában is kicsit többet serénykedtem, és itt van például a lehetőség, hogy el tudtam jönni a kicsikhez beszélgetni. Amikor eldőlt, hogy nem lesz olimpia, sok mindent át kellett gondolni, illetve sok mindent át kellett állítani magunkban. Kulcskérdés, hogy ki, hogyan tud alkalmazkodni. Próbáltam az elejétől úgy megélni a helyzetet, hogy nyertem még egy évet fejlődni.”

Tom helyzete talán valamivel nehezebb – a legutóbbi három vb-n egyaránt aranyérmet nyert

négyesben 500 méteren, míg négy éve, az akkor még az olimpiai programhoz tartozó 1000 méteren lettek bajnokok. Az egység ezúttal is az arany egyik fő várományosa lehetett volna.

„Nem egyszerű a helyzet, de még mindig jobb a halasztás, mintha törölték volna az olimpiát – mondta a 27 esztendős német – Az persze jó, hogy több időnk van a sporton kívüli dolgokkal foglalkozni, hogy több időt tudok tölteni a családommal vagy a barátnőmmel. Számomra talán jól is jött ez a kis plusz pihenő, mert lassan tíz éve minden idényem ugyanúgy telt, öt-hat nagy verseny, köztük rendszeres edzőtáborok, hosszú utazások. Most kicsit olyan a helyzet, mintha szabadságra mehettünk volna.”

„A nehezebb része télen jön majd, jelen állás szerint ugyanis nem tudunk olyan helyekre utazni, mint például Florida, ahol januárban is ideális az időjárás a felkészülésünkhöz. Nem lesz egyszerű olyan helyszínt találni a felkészüléshez, ahol kellően meleg van, adott a biztonság és ha úgy alakul kellően gyorsan haza is tudunk utazni. Nehéz most tervezni, senki nem tudja, hogy mi lesz a pandémiával, az is lehet, csak Németországon belül tudunk majd edzőtáborozni. Bárhol is készüljünk fel, bízom abban, hogy minden rendben megy majd és ugyanilyen, vagy még jobb formában leszünk jövő nyáron” – tekintett előre a tavaly Szegeden két aranyérmet nyerő Tom Liebscher.