Kozák Danuta igyekezett feltöltődni, sőt még most is töltődik (Fotó: Tumbász Hédi)

 

– Az ünnepségen levetítettek egy múltidéző filmet az UTE olimpiai bajnokairól. Az 1992-ben győztes női négyes vezérevezőse, Dónusz Éva meghatódva nézte a filmkockákat, önnek azonban szúrós volt a tekintete a riói győzelmét látva. Valami nem tetszett?
– Dehogynem tetszett! – nevetett Kozák Danuta. – Egyik oldalról jó volt visszaemlékezni, megidézni azt a pillanatot, ugyanakkor egyben azt is figyeltem, hogy hogyan evezek, mert hát nagyon jó lenne úgy kajakozni, mint a riói olimpián. Azért néztem olyan szúrósan, mert azt figyeltem, hol van az a támasz, hol van a szabadítás, ami ilyen eredményt hozott. Azt a technikát kellene ismét előhozni magamból.

MEGÚJULÁSBAN

Megújult az UTE Urányi Jánosról és Fábián Lászlóról elnevezett Tímár utcai vízitelepe. A bruttó 180 millió forintos, tíz hónapig tartó beruházás keretében az MKKSZ vagyonkezelésében működő telep új épületrésszel gazdagodott. Új emeletet építettek a tanmedence és a konditerem épületének tetejére, ahol egy tornatermet, valamint egy komplett női szárnyat alakítottak ki öltözőkkel és szociális helyiségekkel.

„Nagyon örülök annak, hogy egyre jobb körülmények fogadják a versenyzőket, a gyerekeket itt, a Tímár utcában. Jó érzés, hogy nem tíz fokban edz az ember, vagy éppen normális tanmedencében végezheti a téli edzésmunkát” – mondta Kozák Danuta, aki a szerdai átadóünnepségen facsemetéket ültethetett el Szabó Tündével, az Emmi államtitkárával, Bús Balázzsal, Óbuda polgármesterével, Fábiánné Rozsnyói Katalin mesteredzővel, az újpesti jegyzővel, Tahon Róberttel, valamint az 1992-es olimpia két bajnokával, Dónusz Évával és Mészáros Erikával.

– Mert elment a technikája?
– Nem mondom, hogy elment. Nem ment el, de mindig törekszem a tökéletességre, szeretnék fejlődni és a riói formám tényleg nagyon jó volt. A 2016-os esztendőre és a múlt évem elejére etalonként tudok tekinteni. Ez az idényem kicsit más volt, megvoltak benne azok az elemek, amelyek szükségesek a sikerhez, de mondjuk azt, nem volt százszázalékos minden, maradt bennem hiányérzet.

– A vb után jutott ideje a pihenésre?
– Hál' istennek, jutott. Sokat pihentünk itthon és külföldön is, próbáltam a családommal kimozdulni és feltöltődni, sőt, még töltődöm most is.

– A tenyere azért más mutat. Látszanak a vérhólyagok...
– És van már izomláz is. Egy hete elkezdtük a munkát, most még Budapesten, de hamarosan költözünk vissza Szolnokra. Most reggel például itt, a nagy Dunán eveztem...

– Azt sokan nem szeretik. Ön hogy van vele?
– Ritkán kajakozom ezen a szakaszon. Legutóbb talán még honvédosként Csipes Ferivel eveztünk át a Hajógyári-szigetről az újpesti kisöbölbe. Nem mondom, hogy most nem kapaszkodtam a lapátomba, de csoda szép idő volt, és nagyon élveztem.

– Ennyi év és sok-sok megélt győzelem után egy olimpia előtti évben mennyire kell nagy levegőt vennie az embernek a felkészülés elején?
– Nagyon nagyot kell venni. Egyrészt élveztem a pihenést, jó volt együtt lenni a kislányommal, és ilyenkor mindig nehezebb elszakadni tőle. Másrészt... Másrészt ne is beszéljünk róla, egyelőre a kajakozás szépségeivel szeretnék törődni, azzal, hogy élvezzem a munkát a vízen és összeálljon a mozgásom.

– Vagyis, mondjuk, a párossal kapcsolatos kérdéseket is dobjuk sutba?
– Beszélhetünk róla. Azt tudom mondani, hogy nyitott kérdés. Egy biztos, a legjobb párosban szeretnék indulni, de az is megeshet, hogy én nem is ülök benne a legjobb párosban. Szeretném, ha több emberrel is kipróbálnánk a párost, hiszen az a cél, hogy a legjobb egység induljon. De most, október elején szerintem erről is korai beszélni még.

– Ha most, lassan másfél hónappal a szezon vége után egy mondatban értékelnie kellene az idényét, mit mondana?
– Hullámzó volt, és a végén ellaposodott. De ezt egy mondatban nem tudom megfogalmazni.

– Akkor kettőben?
– A lényeg, hogy nagyon jól indult az ősz, és jól sikerült a tavaszi felkészülésem is, de a szezon végére besokalltam, feszült lettem, beleszürkültem talán.

– Ami egy több mint egy évtizede tartó sikerszéria után megeshet az emberrel, még ha ötszörös olimpiai bajnok is, nem?
– Nem tudom, hogy megengedheti-e magának az ember. De megmondom őszintén, nem is akarok már a múltra gondolni, nem akarok az ezzel kapcsolatos érzéseimről beszélni, mert a múlt az már a múlt. A lényeg pedig az, hogy mi lesz.