Immár klasszikussá nőtte ki magát itthon a MAC–DVTK párharc, a két csapat ősztől a szlovák Extraligában találkozhat (Fotó: Dömötör Csaba)

 


MIKOR LEHET DÖNTÉS?
Mivel sem a klubok, sem a szövetség nem nyilatkozott róla, hogy mikor lehet nyilvános döntés az eurómilliókat igénylő csatlakozás ügyében, ez hivatalosan talány. Ugyanakkor információnk szerint – ami megegyezik a Jégkorongblog által hétvégén írtakkal –, hamarosan megjelenhet egy kormányhatározat, amelynek keretében rendezik a kérdést.

– A magyar Erste Ligában vagy a szlovák Extraligában versenyeznek a következő idényben?
MAJOROSS GERGELY, a MAC Budapest vezetőedzője: – Még nem tudom, hol indulunk, nehéz a helyzet.
EGRI ISTVÁN, a DVTK Jegesmedvék elnöke: – Abban maradtunk a Magyar Jégkorongszövetséggel, hogy amíg el nem dőlnek a fő kérdések, hírzárlat van.

– Ha a szlovák élvonalban folytatnák, változna-e a játékospolitika, igazolnának-e több légióst, tárgyalnának-e Sofron Istvánnal?
MG:
– A magyar játékospiac szűkebb, mint valaha, amióta én felnőtt vezetőedzőként dolgozom. Ezért kulcskérdés volt, hogy a magyar útlevéllel rendelkező értékeinket megtartsuk, ami sikerült is – a szabályt erősítő kivétel Somogyi Balázs, akit szintén megtartottunk volna, ám ő visszatért Miskolcra. Akadtak ugyanakkor fiatalok, akik eligazoltak tőlünk, de mi is úgy véltük, hogy jobban járnak, ha máshol folytatják. Az a politikánk, hogy egy ifjúnak két-három évet adunk, hogy megmutassa, mire képes: Nagy Krisztiánnak, Terbócs Istvánnak, Garát Zsombornak és az időközben Fehérvárra került Stipsicz Bencének sikerült. Ha a szlovák Extraligába kerülnénk, a kettő-három légiós helyett hattal és még egy plusz magyar játékossal vágnánk neki a szezonnak, mert csupán négysornyi emberrel öngyilkosság volna. Sofron Istvánnal jelenleg nem tárgyalunk.

Egri István

EI: – Eddig is az volt a politikánk, ezután sem változik, hogy minél jobb hokisokat, minél jobb embereket szerződtetünk, és minél több saját nevelésű fiatalt használunk. Ugyanakkor régi igazság, hogy minél színvonalasabb a versenysorozat, annál kevesebb a saját „gyártmány” – ez így van futballban, kéziben, kosárlabdázásban, mindenhol. Az is általános, hogy a jobb sportolók a magasabb színvonal felé áramlanak. Nem kihirdetett irány, hogy magyar válogatottakat gyűjtsünk be, hiszen Somogyi Balázs, Szirányi Bence és Duschek Dávid is visszatér hozzánk, Vincze Peti mindenáron el akart jönni Fehérvárról, az Újpestről érkező Kiss Dániel pedig szintén úgy vélte, ideje a váltásnak. Az viszont nyilvánvalóan jólesik, hogy sokan kívánnak hozzánk igazolni. Sofron István nem jön hozzánk, már csak egy-két fiatal magyart szerződtetünk, viszont külföldiből sem lesz több, mint eddig volt. Már csak azért sem, mert az esetleges Extraliga-indulás esetére a magyar szövetség kikötötte, hogy legfeljebb hat-hét légiósunk lehet, hogy minél több magyar játékos fejlődhessen. Az Extraligában nincs légióskorlát, de mi vállaljuk az önkorlátozást a magyar hoki érdekében.


MIT KÍVÁN A SZÖVETSÉG?
Természetesen megkerestük az ügyben a Magyar Jégkorongszövetséget is, amely hivatalos nyilatkozatot egyelőre nem kívánt tenni, ugyanakkor röviden válaszolt kérdéseinkre. Eszerint „minden érintett részéről megvan a szándék” két csapatunk Extraliga-csatlakozására, a szövetség „szakmai befolyását felhasználva” segíti a klubokat a belépti díj előteremtésében, továbbá véleménye szerint „a válogatott versenyképességének javítása nem képzelhető el anélkül, hogy nagyságrendileg több játékos szerepeljen rendszeresen nagyobb terhelést jelentő versenyrendszerben”. Ami a hátrahagyandó farmcsapatokat illeti: bár a szakmai bizottság nem írta elő, „elvárás, hogy legyen légióskorlát” a leendő Extraliga-keretekben.

– Hol végezhetne az Extraligában a klubja?
MG: –
Ez jó kérdés. Professzionális klubként fontos az eredmény, egyidejűleg az utánpótlás-akadémiánk „végső” fázisaként az ifjak felnőttcsapatba építése is – ennek keresnénk a jó elegyét. Ezt aligha lehet gyorsabb ütemben művelni, ahogy mi tettük a legutóbbi évadban. Nem lehet egyszerre nyolc-tíz juniort felemelni, mert egyszerűen nincs annyi kiemelkedő tehetség. Hogy bajnokok lehetnénk-e vagy zárhatnánk-e kieső helyen? Egyiket sem tartom lehetetlennek, de bármelyiken meglepődnék. Nyilvánvalóan egyensúlyoznunk kellene, és két-három évben gondolkodnánk. Ugyanakkor nemcsak azért mennénk, hogy ott legyünk, szeretnénk megmutatni magunkat, bejutni a rájátszásba.
EI: – A szlovák-magyar Visegrádi Kupa bizonyította, hogy az Extraliga mezőnyébe valók vagyunk. Tavaly nyáron megmondtam a vezetőedzőnknek, hogy a nemzetközi Kontinentális, illetve a Visegrádi Kupa a két legfontosabb sorozatunk, mert ezekkel bizonyíthatjuk, milyen magasra jutottunk. Ha elindulhatunk az Extraligában, azért indulunk, hogy bajnokok legyünk.

Majoross Gergely

– Extraliga-csatlakozás esetén indítanának-e farmcsapatot a magyar Erste Ligában, és ha igen, egyedül vagy inkább más klubbal együttműködve?
MG: –
Mindenképpen akarunk indítani, de nem egyedül. Arról még tárgyalunk, hogy ki lehetne a partnerünk. A múltban kiderült, hogy a juniorbajnokság és az Erste Liga között nagy a lépcső. Ehhez képest a magyar junior és a szlovák felnőtt Extraliga közötti már inkább támfal. Tehát szükség volna köztes csapatra, amelynek tagjai együtt készülhetnének az Extraliga-játékosokkal, de ha nem férnek be a meccskeretbe, akkor is tudjuk versenyeztetni őket. Természetesen lenne átjárás a csapatok között.
EI: –
Szűkebb keretet tervezünk, mint tavaly: ha lesz Extraliga, annak a kerete huszonkettes lesz, viszont alatta hét-nyolc tehetség a KMH Budapesttel közösen indítandó Erste Liga-farmcsapatban játszana. Egyedül is ki tudnánk állítani egy farmcsapatot, de szeretnénk a minőség felé mozogni, és a jól teljesítőknek megadnánk a lehetőséget, hogy „feljátszhassanak” a nagyokhoz, hiszen úgyis lesznek sérülések meg eltiltások. Az előző idényben huszonnyolc játékosnak kellett lehetőséget adni, ami nehéz feladat. Ezúttal könnyebb lenne. A KMH-val együtt versenyeztetnénk a junior EBEL-csapatunkat is, viszont a hazai juniorbajnokságban külön játszanánk. Ennek az oka, hogy szeretnénk elérni, senki se lehessen biztos a helyében a színvonalas versenysorozatokban, harcoljon meg érte. Az Erste Liga-farmcsapat a Tüskecsarnokban játszana: azért nem Miskolcon, mert a Fehérvár példája bizonyítja, hogy ahol nagyon sok a mérkőzés, ott a második csapatra kevesebben kíváncsiak, a fővárosban viszont a KMH körül új szurkolótábor szerveződhetne.

MILYEN VOLT AZ ELŐÉTEL?
Az emlegetett Visegrádi Kupa a szlovák és a magyar szövetség kísérleti projektje volt: tőlük a 2016–2017-es Extraliga ezüstérmese, elődöntőse és negyeddöntősei, a Nitra, Zilina, a Poprád és a Nové Zámky, tőlünk az EBEL-es Fehérvár, illetve a Mol/Erste Liga aktuális dobogósai, a DVTK, a MAC és az Újpest indult. Két négyesben zajlott a csoportkör, a szlovák és a magyar csoport tagjai csak a másik országbelivel játszottak, velük is egyszer, viszont a negyed-, elő- és nagydöntő már „szabad” és oda-visszavágós volt. Végül a HK Nitra szétlövéssel győzött a DVTK ellen.

– Nem tart attól, hogy mivel az EBEL-es Fehérvárral együtt három külföldön versenyző magyar csapat ellátására nincs elegendő hazai klasszis, ezért az eredménykényszer miatt az import-játékosoké lenne a vezérszerep a szlovák Extraligában, így a magyarok kevés játékidőt kapnának? Általánosságban mit remélne az Extraliga-csatlakozástól?
MG: –
Ez reális félelem, átmeneti helyzetben vagyunk. Ellenben az idén bebizonyosodott, hogy felnőttválogatottunk akkor tudna szintet lépni, ha a mai tizenhat–húszéves korosztály magasabb klubszinten versenyezhetne, mint a mai felnőttválogatott játékosok, akik csak a profi éveikben, jobbára csak a válogatottban szembesültek a felnőttjégkorong nehézségeivel. Addig nem kellett megharcolniuk a helyükért, nem tették őket félre és kellett visszaküzdeniük magukat. Az egyetlen kivétel a korosztályos válogatott, de ott sem a legjobbakat éri kihívás. El kellene jutnunk oda, hogy mindenki korán szembesüljön versenyhelyzettel. Erre nyilvánvalóan alkalmas volna az Extraliga, és ahogy például Terbócs István a magyar juniorbajnokság után az Erste Ligában is sok jégidőt tudott kiharcolni magának, ugyanerre képes lehetne az Extraligában is. Mindenki addig és annyit fejlődik, amíg és amennyi kihívás van. Mint edző, én is szeretném a lehető legmagasabb szinten megméretni magam, ami magyarként nem könnyű. Ha nekem valaki azt mondta volna, amikor a felnőttekkel belekezdtem a munkába, hogy négy év múlva a szlovák Extraligában lehetek vezetőedző, azt felelem, hogy nem normális. Tehát nagyon örülnék, ha átigazolhatnánk, és még jobban, ha helytállnánk.
EI: – A Visegrádi Kupa után Galanisz Nikandrosz azt mondta nekem, hogy az ottani tíz meccsünk volt a legszínvonalasabb a szezonban, és minden percét élvezte. Most ilyeneket játszhatnánk egész idényben, ráadásul a Visegrádi Kupában az is bebizonyosodott, hogy álljuk a versenyt. Ez a projekt nemcsak a két klub érdeke, hanem a válogatotté, a magyar jégkorongé is.

FÉLMILLIÓ EURÓÉRT
A szlovák élvonal, hivatalosan Tipsport Extraliga idei bajnoka a HC Banská Bystrica lett, miután hétmeccses döntőben nyert a Dukla Trencín ellen. A Nitra ezúttal is elődöntőzött, és a Nové Zámky, a Poprad és a Zilina is bejutott a negyeddöntőbe a Visegrádi Kupa-szereplők közül. Felmérhetetlen, hogy a magyar klubok hol végeznének e mezőnyben, amelyben helyi forrásunk szerint sok egyesület költségvetése még az egymillió eurót sem éri el, miközben a mieinktől felet-felet kértek csak a belépéshez. Az elit-világbajnokságon 9. szlovák válogatottba nyolc játékost adott az Extraliga.