Bartalis István (fehérben) nem bánta meg, hogy a svéd másodosztályba szerződött (Fotó: Imago Images)

Sokan nyíltan vagy kevésbé nyíltan, de általános meglepetésüket fejezték ki tavaly nyáron, amikor Bartalis István bejelentette: a svéd másodosztály, az Allsvenskan sereghajtójának számító Vita Hästenhez szerződik.

A meglepetést kiváltó okokat leginkább ott kell keresgélni, hogy egyik legjobb jégkorongozónk – aki egészségesen alapesetben a válogatott csapatkapitánya – az azt megelőző három idényt a bivalyerős német élvonalban (DEL), a Schwenninger Wild Wingsben húzta le (legnagyobbrészt szapporói „csodaedzőnk”, Pat Cortina keze alatt), így többen visszalépésként értékelték, hogy a kiváló csatár a svéd második vonal alapszakaszában azelőtt utolsóként végző, a bennmaradást végül csak az osztályozók során kivívó kiscsapathoz igazol. Csakhogy ezek a hangok nagy valószínűséggel nem voltak tisztában azzal, hogy a világ egyik legfejlettebb hokikultúrájának számító Svédországban még a másodosztály is micsoda erőt és színvonalat képvisel. Ráadásul alighanem alábecsülték egyik legintelligensebb hokisunk ítélőképességét is, jelesül, hogy a svéd utánpótlásrendszerben már korosztályos játékosként is majdnem egy évtizedet lehúzó Bartalis pontosan el tudja dönteni, mikor és mire van szüksége, s mi a legjobb neki a pályafutása szempontjából (is).

S láss csodát, igaza lett!

A számtalan sérülése után végre valahára egészségesnek mondható támadó ugyanis a Vita Hästenben valósággal kivirágzott, majdnem pont per meccs átlaggal (21 gól és 20 assziszt, azaz 41 pont 46 alapszakaszmeccsen) kormányozta a rájátszást érő 6. helyre a 2014-es másodosztályba jutása óta rendre a hátsó fertályban kullogó norrköpingi csapatot. Csak aztán a koronavírus véget vetett a további terveknek.

„Nem kérdés, életem legjobb idényén vagyok túl, azaz úgy érzem, a döntésem, hogy a Vita Hästenhez szerződtem, engem igazolt – mondta a Nemzeti Sportnak a 29 éves csatár. – Mielőtt idejöttem, valóban az utolsók között volt a csapat, de éppen ettől olyan erős és kiszámíthatatlan ez a bajnokság. Azok a klubok, amelyek az azt megelőző évadban elöl végeztek, az idén szinte kivétel nélkül mind a tabella hátsó felében szerénykedtek, és fordítva. Mi például a top hatban voltunk, amikor kitört a koronavírus-járvány – a legrosszabbkor, hiszen így keresztbevágta a mi szezonunkat is, épp a legfontosabb és legélvezetesebb részétől, a rájátszástól fosztva meg, amiért egész idényben küzdöttünk.”

A csíkszeredai születésű válogatott kiválóság eddig már hét felnőtt-világbajnokságon viselhette a címeres mezt – köztük a 2016-os elit-vb-n is –, és lehetett volna ez még több is (2018-ban, Budapesten például csapatkapitányként vezette volna ki a hazai közönség elé a nemzeti együttest), ha nincs az a megannyi roppant balszerencsés sérülés. A jó hír azonban az, hogy – lekopogjuk! –, ezt az időszakot sikeresen maga mögött hagyta: „Az említett jó teljesítményemhez nyilván nagyban hozzájárult, hogy végre sérülésmentes tudtam maradni – az a rengeteg ilyen-olyan probléma, ami az elmúlt években megtalált, szerencsére már a múlté. Nyugodtan kijelenthetem, kiváló állapotban vagyok, és mindent megteszek annak érdekében, hogy ez így is maradjon!”

Bartalis Istvánt elkerülték a sérülések (Fotó: Imago Images)

Bartalis István a nyári holt szezonban sem tétlenkedik. Egyrészt nemcsak a pályán, hanem a magánéletben is érik sikerek – elárulta, két hete megvolt a lánykérés –, másrészt június végén fejlesztőtábort szerveznek Győrben, az új jégcsarnokban az ifjabb generációnak és a vállalkozó kedvű, lelkes amatőröknek, így néhány napig mindenki átérezheti, milyen profi körülmények között készülni. A történetnek külön érdekességet ad, hogy Bartalis a tábort öccsével, Balázzsal szervezi, aki ugyancsak Svédországban dolgozik: a világ egyik legerősebb topbajnokságának számító svéd elitliga (SHL) élcsapatánál, a legutóbb 2018-ban bajnok és BL-ezüstérmes Växjö Lakersnél technikai fejlesztési edző!

„Nagyon boldog vagyok, hogy az öcsémmel közösen meg tudjuk rendezni a táborunkat, nagyon várjuk már, mert legutóbb öt évvel ezelőtt tudtunk hasonlót szervezni ilyen-olyan elfoglaltságaink miatt” – lelkendezett Bartalis, hozzátéve, a nemrégiben elkészült győri létesítmény tényleg minden igényt kielégít, június közepétől két jeges pályával, görhokis felülettel, konditeremmel.

A legnagyobb kérdés viszont a folytatás – és ez egyelőre Bartalisnak is az.

„Nem tudom megmondani, hol folytatom a jövőben, már csak azért sem, mert a vírushelyzet miatt gyakorlatilag mindenhol áll a piac. Persze Svédországot leszámítva, ahol viszont igyekeznek fiatal és olcsó játékosokkal feltölteni a kereteket – én pedig ezen kritériumok közül alighanem már egyiknek sem felelek meg…” – magyarázta Bartalis, hozzátéve, az is bizonytalan, hogy egyáltalán légiósként vagy valamelyik hazai csapatban folytatja pályafutását. Azért bízunk benne, hamarosan eldől, és még egy ennél is jobb idénnyel jelentkezik!