Szélig Viktor a hullámzó teljesítményben látta a Fehérvár lemaradásának fő okát (Fotó: Mészáros Mátyás/Kisalföld)

 

– Tartottak már gyorsértékelést?
– Szombaton játszottuk le az utolsó középszakasz-mérkőzésünket, vasárnap hajnalban ért haza a társaság, kell néhány nap, amíg leülepednek a dolgok – felelte Szélig Viktor, a Hydro Fehérvár AV19 általános igazgatója.

– Azért igazgatóként idény közben is akadhattak észrevételei…
– Persze. A kitűzött céljainkhoz mérten csalódás az idény, hiszen nem jutottunk be az EBEL rájátszásába, és nem győztünk a Magyar Kupában. Érdekes idény volt, mert nem álltunk messze céljainktól, de nem voltunk elég jók sem. Az MK-ban például a nehezebbnek tűnő elődöntőt megnyertük, a fináléban viszont nem tudtuk ugyanazt hozni. Az EBEL középszakaszában a playoffba jutó Linz és Znojmo ellen a megszerezhető tizenkét pontból tízet hoztunk, a mögöttünk végző Innsbruck és Dornbirn ellen meg hármat…

– Ha már egyszer Antti Karhula januárban előlépett másodedzőből vezetőedzőnek, nem lett volna jobb már tavaly meglépni?
– Ha visszamehetnék az időben, akkor sem gondolom, hogy több érvünk lenne a váltásra. Kétségtelen, az előző idényben akkor indultunk el felfelé, amikor ő csatlakozott, ám úgy véltük, az előrelépés előtt kell még neki egy év, hogy mindent és mindenkit megismerjen.

„SZÍVÁS”
Mike Ouzas, a Fehérvár kapusa: – Vége az idénynek, ami szívás. Az utolsó fordulóban, Linzben igyekeztünk azzal foglalkozni, amire hatásunk volt, de nehéz megemészteni, hogy  végül lemaradtunk. Mindig csalódás, amikor nem sikerül bejutni a rájátszásba, és szomorú is, de a következő idényben nekifutunk újra!

– Viszont akkor Karhula marad a vezetőedző az ősztől is?
– A stábból egyedüliként neki a következő évadra is érvényes a szerződése. Tényleg az volt a terv, hogy majd nagyobb felelősséget kapjon, és fontosnak érzem, hogy igyekezzünk építkezni, mert sokan ugródeszkának tekintenek minket, légiósok, fiatalok egyaránt.

– Megváltozott a magyar hokitérkép, de nem aránytalanul kevés a magyar klasszis Fehérváron?
– Nem tudok ellentmondani, ez a helyzet. Dolgoznunk kell azon, hogy stabilabb legyen a hazai mag. Egy lehetőség, hogy megpróbálunk hozni, illetve visszahozni magyar játékosokat, a másik pedig, hogy rohamléptékkel fejlesztjük a sajátjainkat. Öt éve, aki nemzetközi szinten akart játszani, idejött, mert nem volt más opció, ma azonban van – még olyan klub is, ahol minden anyagi igényt ki tudnak elégíteni.

– Mekkora versenyhátrányt jelent, hogy két éve a DVTK és a MAC is külföldi bajnoksággal kecsegtetheti a jelöltjeit?
– Bizonyosan sokkal több a lehetőségük a játékosoknak, hogy megtalálják a számításukat. Verseny helyett nyitva az út mindenfelé, hiszen az Erste Ligában szereplő csapatok is tudnak jó fizetést ajánlani. Néhány éve felvetődött szakmai berkekben, hogy miként lesz a mennyiségből minőség – jelenleg is itt tartunk, hiszen nagyítóval kell keresni azokat, akik a juniorból kinőve az Erste Ligában remekelnének, naivitás azt hinni, hogy akkor majd az EBEL-ben fognak. Eközben a kanadai egyetemről idejön valaki, és Erste Liga-pontkirály lehet... Kérdés, hogy kevés-e a minőségi játékos, vagy túl sok a csapat Magyarországon?

– Adja magát a kérdés: a Fehérvár jobban csinálja-e? Erdély Csanád mellett Stipsicz Bence fiatal klasszis még, de ő inkább a MAC neveltje, utánuk pedig talán Mihály Ákos következik a sorban.
– Nekünk is megvan a felelősségünk. Biztosan lehet jobban csinálni, ám ez nemcsak a klub, a játékosok felelőssége is. Ráadásul a játékosok húszas éveinek elején nagyobb a teljesítményhullámzás, ez is benne lehet a szereplésünkben.

 

– Anyagilag hogy állnak?
– Probléma nincs, viszont a játékosokra fordítható pénzösszeg nem fog nőni, okosabban kell elköltenünk. Továbbra sem vagyunk és leszünk a legvastagabb pénztárcájú brigád – amin csak ront az elszabadult forint-euró árfolyam –, ám ezzel együtt kell élni, és nem mentség semmire, mert nem mindig a leggazdagabb lesz a bajnok.

– Viszont ettől még nem lesznek szegényebbek a többiek, ráadásul érkezik a tizenkettedik csapat az EBEL-be…
– A leendő tizenkettedik klubról mi is csak annyit tudunk, ami hivatalosan ismert, hogy nem ideális a páratlan létszám. Nekünk annyi a célunk és feladatunk, hogy jobbak legyünk, mint ebben az évadban. Papíron jobban nézett ki a csapatunk, mint az eredményünk, ám a keret nem volt elég mély, és Hári Jánoshoz mérhető első számú centerünk sem akadt – márpedig ő a klasszisteljesítménye mellett másokat is jobbá tett maga körül. A nagyjából a helyére hozott Andrew Yogan hiába termelt sokat, ő nem tett jobbá másokat, ami karakterbeli és képességbeli kérdés is.

– Szerzett bárki kellemes meglepetést?
– Nemigen. Szinte az összes magyar játékos alulteljesített az előző idényhez képest, és a légiósok is. Tanulság, hogy november közepéig ugyanolyan volt a mostani évad, mint az előző, utána viszont nem álltunk össze ugyanúgy. Jobb teljesítményre lehettünk volna képesek, noha sok minden alakult kedvezőtlenül. Szerencsétlen idény volt, az biztos.