EBEL: A céljainkhoz képest csalódás az idény – Szélig Viktor

SZŰCS ANDRÁSSZŰCS ANDRÁS
Vágólapra másolva!
2020.03.03. 08:17
null
Szélig Viktor a hullámzó teljesítményben látta a Fehérvár lemaradásának fő okát (Fotó: Mészáros Mátyás/Kisalföld)
Egyetlen győzelemnyi ponthátránnyal maradt le az EBEL rájátszásáról a Hydro Fehérvár AV19. Szélig Viktor igazgató szerint meg kell találni a módját, hogy a klub nehéz anyagi és versenykörnyezetben is sikeres legyen.

 

– Tartottak már gyorsértékelést?
– Szombaton játszottuk le az utolsó középszakasz-mérkőzésünket, vasárnap hajnalban ért haza a társaság, kell néhány nap, amíg leülepednek a dolgok – felelte Szélig Viktor, a Hydro Fehérvár AV19 általános igazgatója.

– Azért igazgatóként idény közben is akadhattak észrevételei…
– Persze. A kitűzött céljainkhoz mérten csalódás az idény, hiszen nem jutottunk be az EBEL rájátszásába, és nem győztünk a Magyar Kupában. Érdekes idény volt, mert nem álltunk messze céljainktól, de nem voltunk elég jók sem. Az MK-ban például a nehezebbnek tűnő elődöntőt megnyertük, a fináléban viszont nem tudtuk ugyanazt hozni. Az EBEL középszakaszában a playoffba jutó Linz és Znojmo ellen a megszerezhető tizenkét pontból tízet hoztunk, a mögöttünk végző Innsbruck és Dornbirn ellen meg hármat…

– Ha már egyszer Antti Karhula januárban előlépett másodedzőből vezetőedzőnek, nem lett volna jobb már tavaly meglépni?
– Ha visszamehetnék az időben, akkor sem gondolom, hogy több érvünk lenne a váltásra. Kétségtelen, az előző idényben akkor indultunk el felfelé, amikor ő csatlakozott, ám úgy véltük, az előrelépés előtt kell még neki egy év, hogy mindent és mindenkit megismerjen.

„SZÍVÁS”
Mike Ouzas, a Fehérvár kapusa: – Vége az idénynek, ami szívás. Az utolsó fordulóban, Linzben igyekeztünk azzal foglalkozni, amire hatásunk volt, de nehéz megemészteni, hogy végül lemaradtunk. Mindig csalódás, amikor nem sikerül bejutni a rájátszásba, és szomorú is, de a következő idényben nekifutunk újra!

– Viszont akkor Karhula marad a vezetőedző az ősztől is?
– A stábból egyedüliként neki a következő évadra is érvényes a szerződése. Tényleg az volt a terv, hogy majd nagyobb felelősséget kapjon, és fontosnak érzem, hogy igyekezzünk építkezni, mert sokan ugródeszkának tekintenek minket, légiósok, fiatalok egyaránt.

– Megváltozott a magyar hokitérkép, de nem aránytalanul kevés a magyar klasszis Fehérváron?
– Nem tudok ellentmondani, ez a helyzet. Dolgoznunk kell azon, hogy stabilabb legyen a hazai mag. Egy lehetőség, hogy megpróbálunk hozni, illetve visszahozni magyar játékosokat, a másik pedig, hogy rohamléptékkel fejlesztjük a sajátjainkat. Öt éve, aki nemzetközi szinten akart játszani, idejött, mert nem volt más opció, ma azonban van – még olyan klub is, ahol minden anyagi igényt ki tudnak elégíteni.

– Mekkora versenyhátrányt jelent, hogy két éve a DVTK és a MAC is külföldi bajnoksággal kecsegtetheti a jelöltjeit?
– Bizonyosan sokkal több a lehetőségük a játékosoknak, hogy megtalálják a számításukat. Verseny helyett nyitva az út mindenfelé, hiszen az Erste Ligában szereplő csapatok is tudnak jó fizetést ajánlani. Néhány éve felvetődött szakmai berkekben, hogy miként lesz a mennyiségből minőség – jelenleg is itt tartunk, hiszen nagyítóval kell keresni azokat, akik a juniorból kinőve az Erste Ligában remekelnének, naivitás azt hinni, hogy akkor majd az EBEL-ben fognak. Eközben a kanadai egyetemről idejön valaki, és Erste Liga-pontkirály lehet... Kérdés, hogy kevés-e a minőségi játékos, vagy túl sok a csapat Magyarországon?

– Adja magát a kérdés: a Fehérvár jobban csinálja-e? Erdély Csanád mellett Stipsicz Bence fiatal klasszis még, de ő inkább a MAC neveltje, utánuk pedig talán Mihály Ákos következik a sorban.
– Nekünk is megvan a felelősségünk. Biztosan lehet jobban csinálni, ám ez nemcsak a klub, a játékosok felelőssége is. Ráadásul a játékosok húszas éveinek elején nagyobb a teljesítményhullámzás, ez is benne lehet a szereplésünkben.

 

– Anyagilag hogy állnak?
– Probléma nincs, viszont a játékosokra fordítható pénzösszeg nem fog nőni, okosabban kell elköltenünk. Továbbra sem vagyunk és leszünk a legvastagabb pénztárcájú brigád – amin csak ront az elszabadult forint-euró árfolyam –, ám ezzel együtt kell élni, és nem mentség semmire, mert nem mindig a leggazdagabb lesz a bajnok.

– Viszont ettől még nem lesznek szegényebbek a többiek, ráadásul érkezik a tizenkettedik csapat az EBEL-be…
– A leendő tizenkettedik klubról mi is csak annyit tudunk, ami hivatalosan ismert, hogy nem ideális a páratlan létszám. Nekünk annyi a célunk és feladatunk, hogy jobbak legyünk, mint ebben az évadban. Papíron jobban nézett ki a csapatunk, mint az eredményünk, ám a keret nem volt elég mély, és Hári Jánoshoz mérhető első számú centerünk sem akadt – márpedig ő a klasszisteljesítménye mellett másokat is jobbá tett maga körül. A nagyjából a helyére hozott Andrew Yogan hiába termelt sokat, ő nem tett jobbá másokat, ami karakterbeli és képességbeli kérdés is.

– Szerzett bárki kellemes meglepetést?
– Nemigen. Szinte az összes magyar játékos alulteljesített az előző idényhez képest, és a légiósok is. Tanulság, hogy november közepéig ugyanolyan volt a mostani évad, mint az előző, utána viszont nem álltunk össze ugyanúgy. Jobb teljesítményre lehettünk volna képesek, noha sok minden alakult kedvezőtlenül. Szerencsétlen idény volt, az biztos.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik