A spanyolok várhatóan az új mezükben is a tőlük megszokott, stílusos játékot nyújtják majd (Fotó: Reuters)
A spanyolok várhatóan az új mezükben is a tőlük megszokott, stílusos játékot nyújtják majd (Fotó: Reuters)

A világbajnokság közeledtével egyre több csapat háza tájáról érkeznek hírek a lehetséges utazókat illetően, de talán egy keretben sincs olyan kevés kérdőjel, mint a bombaerős spanyol válogatottban, mely még B-csapatával is masszív tényező lenne Dél-Afrikában. Ahhoz, hogy a három-négy kiadó helyre befutó játékosok személyét megtippelhessük, először a biztos résztvevők és a kezdőcsapat játékrendszerét kell megvizsgálnunk.

AZ NSO AJÁNLJA – VB-VÁRÓ

 • Formában maradhat-e Rooney a vb-döntőig?

 • Afrika a peléi jóslat árnyékában

A kapuban a több mint százszoros válogatott Iker Casillas áll, aki a csapatkapitányi tisztséget is betölti, mögötte Pepe Reina helye már csak azért is biztos, mert kiváló képességei mellett ahhoz is van érzéke, hogy feldobja a csapat hangulatát – az Eb-győzelem hazai ünneplése során például a komplett keretet parodizálta a több tízezres tömeg előtt. A harmadik pozícióra viszont hárman is pályáznak.

Nem lenne meglepő, ha közülük David de Gea, az Atletico Madrid tizenkilenc éves kapusa lenne a befutó. Klubjában a szintén hatalmas tehetségnek tartott Sergio Asenjót szorította ki, és fiatal kora ellenére némi nemzetközi tapasztalattal is bír, hiszen 33-szoros utánpótlás válogatott. A spanyol futballban szisztematikusan lehetőséget biztosítanak a feltörekvő fiataloknak, hosszú távon gondolkodva egyértelműen az ő beválogatása lenne a legracionálisabb döntés.

Ebben az igen erős „hátszéllel" rendelkező bravúrkapus, Diego Lopez akadályozhatja meg, aki a Real Madridnál nevelkedett, és két éven keresztül volt Casillas helyettese. A Villarrealban megbízhatóan teljesít, formahanyatlásnak nyoma sincs, ráadásul nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik.  

Andrés Palop az utolsó jelölt, ő elsősorban nagy rutinjában bízhat, egy hosszú, megsüvegelendő pályafutás méltó jutalma lenne, ha ő tarthatna a csapattal. Nem mellesleg ő is híres bohóckodásairól, és mivel a harmadik számú kapusposztnak túl sok gyakorlati jelentősége nincs, még akár ő is befuthat.

A védelemben Ramos, Puyol, Piqué, Raúl Albiol, Capdevila, Arbeloa és Marchena helye biztosnak tűnik, ebbe a csapatrészbe másnak szinte lehetetlen bekerülni. Ha mégis ki kellene emelni egy lehetséges jelöltet, akkor az Andoni Iraola, az Athletic Bilbao sokoldalú jobbhátvédje lehet. A pálya teljes hosszát képes bejátszani, kimondottan technikás, csapatában gyakran ő végzi el a pontrúgásokat, büntetőket, emellett kombinatív, az összjátékból is kiveszi a részét, ráadásul Sergio Ramosnak nincs igazi alternatívája a keretben.

 A TÖBBI NAGY HIÁNYZÓ

Raúl mellett szinte minden európai nagycsapatban lesz olyan hiányzó, akit a szurkolók még szívesen látnának, de megkopott tudása miatt már nem jut hely számára a fiatalok mellett.


Anglia

Michael Owen számára egy térdszalag-szakadás jelentette a 2006-os vb végét, és most szintén egy sérülés vetett véget dél-afrikai álmainak, már ha voltak még egyáltalán, hiszen a selejtezők alkalmával egyszer sem számított rá Fabio Capello. Mellette David Beckham szereplése is kétséges, hiszen a kezdőcsapatba egyáltalán nem fér be, a cserepadra pedig több olyan szélső is pályázik (Shaun Wright-Phillips, Stewart Downing, Aaron Lennon, Theo Walcott) akinek beállítása már jobban meg tudja változtatni a játék képét, mint Beckham pontrúgásai és tapasztalatával járó rutinja.

 

Franciaország

David Trezeguet szereplése szintén hatalmas meglepetés lenne. Egyrészt, mert kimondottan rossz viszonyt ápol Raymond Domenech kapitánnyal, másrészt a Juventusban mutatott játéka sem a vb-részvétel irányába mutat.

 

Németország

Itt Torsten Frings lesz a nagy hiányzó, Joachim Löw nem számol a védekező középpályás játékával, ami azért is meglepő, mert jelenleg ez a német válogatott leginkább lyukas posztja, különösen, ha Simon Rolfes állapota nem javul ugrásszerűen a felkészülés kezdetéig.  

 

Olaszország

Egyértelmű a Raúllal kapcsolatos párhuzam, a Juventus ikonja, Alessandro Del Piero formája, sebessége már nem elég ahhoz, hogy Marcelo Lippi számításba vegye a keret kialakításánál.

A kezdősor a középpályán is megbonthatatlan, Marcos Senna, Xavi, Iniesta és David Silva félelmetes egységet alkot. Xabi Alonsónak helye van a keretben, mint ahogy a mélységi irányítóként, és a csatárok mögötti szerepben is bevethető Cesc Fabregas sem maradhat ki. A többi posztért viszont nagy csata várható.

Santi Cazorla tagságát maximum sérülése veszélyeztetheti. A mindkét oldalon használható, abszolút kétlábas játékos az Európa-bajnokság előtt került be a spanyol válogatottba (Riera helyett), és sikerült is megkapaszkodnia; mind Iniesta, mind Silva helyén tud játszani. Ha formája, kondíciója rendben lesz, valószínűleg őt is látni fogjuk.

A támadó középpályások sorát erősíti Jesús Navas, akinek – Bergkamphoz hasonlóan – elsősorban fóbiáival kell megküzdenie. Krónikus honvágy gyötri, egy hétnél hosszabb időre szinte képtelen elszakadni Sevillától (emiatt hiúsult meg szerződése a Chelsea-vel, de az edzőtáborokat is igen rosszul viseli), és a rendszeres pánikrohamokkal is szembe kell néznie. Képességeit tekintve gyors, jól cselez, lendületével képes a felállt védelem mögé kerülni, márpedig a spanyolok labdatartásra épülő taktikája ellen szinte minden csapat bekkelni fog.

Guti több poszton is bevethető, zseniális megmozdulásokra képes, ám az egyéniségéhez társuló kockázati potenciál minden bizonnyal felülírja majd vb-szereplését. Egyrészt képtelen huzamosabb ideig megbízhatóan teljesíteni, ami egy világversenyen alapkövetelmény lenne, másrészt lobbanékony természete megannyi kiállítást és öltözői szóváltást eredményezett már pályafutása során. A csapategység szentsége pedig előbbre való egy narcisztikus zseni egoizmusánál – mint ahogy azt Pellegrini is bebizonyította Guti számára, így részvétele nem valószínű.

Igaz ez Sergio Canalesre is, de egészen más okokból. A Racing Santander támadó középpályása a spanyol labdarúgás egyik legnagyobb ígérete, a Real Madrid máris hatéves szerződéssel kötötte magához, ám a válogatott egyelőre kategóriaugrást jelentene számára.  

Ön szerint meddig jut a spanyol labdarúgó-válogatott a 2010-es vb-n?
Összes szavazat:2513
Szavazás kezdete: 2010. 03. 10
Megnyeri a világbajnokságot - 44%
Ezüstérmes lesz - 14%
Bronzérmes lesz - 13%
A negyeddöntőben búcsúzik - 8%
Negyedik lesz - 6%
A csoportból sem jut tovább - 6%
A nyolcaddöntőben búcsúzik - 5%
 

A hármas valenciai különítmény esete is érdekes lehet, Pablo Hernández, Joaquín és Juan Mata közül utóbbinak van a legnagyobb esélye a repülőjegyre. Elsősorban azért, mert megbízhatóbb teljesítményre képes, de az összjátékhoz is jobb érzéke van társainál. Gyenge pontja, hogy játéka kissé sablonos, nélkülözi a váratlan megoldásokat, és a keret támadóihoz képest kevésbé gólérzékeny.

Utolsó jelöltünk, Pedro Rodríguez (Barcelona) viszont éppen erről vált híressé a tavalyi szezonban, hiszen az első olyan játékos a történelemben, aki egyazon évadban hat különböző sorozatban (Spanyol bajnokság, Spanyol Kupa és Spanyol Szuperkupa, Bajnokok Ligája, Európai Szuperkupa, FIFA-klubvilágbajnokság) is gólt szerzett. Elsősorban a balszélen bevethető, de mint a spanyol utánpótlás oly sok képviselője, ő is kétlábas.

Hozzá hasonlóan Sergio Busquets is a katalánok saját nevelésű játékosa – a korábbi Barcelona-kapus, Carles Busquets fia –, két éve tagja a katalánok első csapatának, és minden esélye megvan, hogy Senna és Xabi Alonso mögött ő legyen a harmadik védekező középpályás. Ez a szerepkör nagy tapasztalatot igényel, Busquets játékának pedig még tisztulnia, élesednie kell, de tehetségét mi sem mutatja jobban, mint hogy klubja 80 millió euróban rögzítette kivásárlási árát. Josep Guardiolát talán emlékezteti valakire...

A középpályán tapasztalható bonyodalmakhoz képest a csatársor összetétele viszonylag lefutott kérdés, Fernando Torres, David Villa és Daniel Güiza évek óta kirobbanthatatlan. A vb-selejtezők végső szakaszában, mikor utóbbi kettő megsérült, Vicente del Bosque a Sevilla erőcsatárát, Alvaro Negredót hívta be a keretbe, és ő gólokkal, gólpasszokkal bizonyította, lehet rá számítani. Fizikai erejét remekül használja ki, de emellett okos, sőt, szemtelen megoldásokra is képes, egyelőre ő a fennmaradó hely első számú esélyese.

Fernando Llorente idén főként az Európa-ligában szerzett hat góljával (ezzel második a nyolcgólos Claudio Pizarro mögött) hívta fel magára a figyelmet, a bajnokságban szerzett kilenc találata már kevésbé kiemelkedő. Elsősorban a fejjáték az erőssége, hátrányára válik viszont, hogy lassú, és szerényebb képességű klubcsapatban játszik.

Talán a spanyol szurkolók között is sokan vannak, akik szívesen látnák Raúlt, a Real Madrid élő legendáját a keretben, ám erre szintén nem sok esély mutatkozik. Immár négy éve nem került be a válogatottba, mutatott játéka ezt nem is indokolja, szerepeltetése pedig olyan felfokozott médiaérdeklődéssel járna, aminek Del Bosque feleslegesen tenné ki csapatát.

Összességében semmi sem indokolja, hogy a szövetségi kapitány alapvető változásokat eszközöljön akár a válogatott keretében, akár játékrendszerében, így valószínűleg a vb-n is a már megszokott 4-4-2-es hadrendet láthatjuk. Sok labdabirtoklás, türelmes játék, váratlan ritmusváltások és persze az egyéni zsenialitás – ez jellemzi leginkább a spanyol válogatott futballját, amely Eb-címvédőként a világbajnokságra is nagy esélyesként utazhat.