Nem is annyira rondák minden idők legrondább Eb-mezei

EZ VÁR RÁNK FRANCIAORSZÁGBAN

Menjünk is egyből a pofonért! Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyarországispanyol szurkolóhad megharagszik ránk, de nincs mit tenni: a címvédő mostani, második számú meze nem sikerült a legjobbra. Mondhatni olyan, mintha egy ereszd el a hajam éjszaka után hajnali négykor megvásárolt, majd magunkba tömött gyrost ugyanazzal a lendülettel a gyomrunkból a haver fehér pólójára visszaürítettük volna.

Az erős kezdés után maradjunk még a hamarosan kezdődő franciaországi tornánál. Minden jelentősebb szavazáson a 24 válogatott közül az előkelő 24. helyre szavazták az ukránok szerelését. Mármint, ami a szépségét illeti, és úgy, hogy a legszebb van az első helyen… Sajnos teljesen érthetetlen kockás-abroszos, de leginkább konyharuhás mintázat üt át majd az ukránok mellkasán, amikor pályára lépnek.

Wales második számú szerkójával nincs túl nagy baj, mindössze annyi, hogy ha levennénk róla a címert, inkább gondolnánk egy átlagos, sablon, Decathlonban beszerezhető Adidas-pólónak, mintsem egy nemzeti csapat mezének. Pedig a walesiek sem sokszor jutnak ki nagy tornára, talán egy autentikusabb megoldás szerencsésebb lett volna.

De mit mondjunk akkor a török „idegenbeli” szerelésről? Maximum annyit, hogy senki se nézze túl sokáig, mert ez a hálós rendszer kissé megterhelő egy emberi szem számára. A miénk máris golyózik. Persze, lehet, hogy pont az volt a cél, hogy az ellenfelek nehogy követni tudják a török játékosokat.

A MÚLT „DICSŐSÉGE”

Hogy mekkora bajban voltunk az összeállítás készítésekor, arra remek példa, hogy találtunk olyan cikket, amelyben a holland válogatott 1988-as, jellegzetes mezét is minden idők egyik legrondábbjának tartották. Persze azt mi sem állítjuk, hogy a cucc olyan menő, hogy még Zimány Lindát is felszedhetnénk vele egy koktélbárban (nyilván be sem engednének…), de mindenképpen a futballtörténelem emblematikus mezei közé tartozik. Amit ráadásul megszépít, hogy egy legendás csapat Európa-bajnoki címet szerzett benne.

Hogy a siker mindent megszépít, arra példa, hogy ugyanennek a meznek a szovjet kiadását mi sem tartjuk túl szépnek, leginkább csúnyának (ezt persze 1988-ban még nem mertük volna leírni…). A kép zsenialitását ráadásul az angol kapusmez tovább növeli…

Ha már kapusmez: Peter Schmeichel 1992-ben a fenti a műalkotásban segítette aranyéremhez a strandról beugró (hú, de eredeti megfogalmazás) válogatottját. Megjegyzem, ebben az évben a trófeát elhódító válogatott mezőnyjátékosai sem teremtettek divatot. Ezzel a mezzel nehéz is lett volna.

Felcsillant a szemünk, amikor az alábbi norvég csodát találtuk – 1996-ból. Apró bökkenő azonban, hogy Norvégia húsz évvel ezelőtt sem jutott ki az Európa-bajnokságra. Pedig ugyanannyi ponttal zárt a selejtezőcsoportjában, mint a pótselejtezőt sikeresen megvívó Hollandia. Mondjuk, a pótselejtező úgysem a norvégok műfaja…

Az 1996-os cseh mezzel még akkora probléma nem is lenne, ha azt a mintás szigszalagot nem rittyentették volna a felső és a nadrág oldalára. Ez elsősorban a piros változaton érdekes (leginkább zavaró), a fehér még – amelyben Poborsky az emlékezetes átemelős gólját szerezte – úgy, ahogy elmegy. No, és melyik válogatott a kapusát emelte át pimaszul a cseh játékos? Természetesen a portugálét, amelynek a meze nem csúnya, csak éppen szépségben retardált.

Végezetül álljon itt az akkori rendező, Anglia második számú meze: a futball hazatért – a szürke oroszlánosokhoz. Mondjuk, amennyire szürke volt a mezőnyjátékosok szerelése, annyira nem volt az a kapusé, David Seamané. Talán a középút mindkét esetben szerencsésebb lett volna.