Az orosz válogatott története legnagyobb sikerét aratta vasárnap Moszkvában (Fotó: AFP)

Az orosz válogatott története eddigi legfontosabb mérkőzésén lépett pályára vasárnap a Spanyolország elleni világbajnoki nyolcaddöntőben. A „jogelőd” szovjetektől eltekintve (akiknek a negyedik hely volt a csúcs 1966-ban) ez nem túlzás, hiszen az oroszok ezt megelőző három világbajnoki szereplésük alkalmával beragadtak a csoportkörben. Ironikus, hogy a hazai médiában itt-ott „a valaha volt legrosszabb orosz válogatottnak” minősített gárda törte meg a jeget.

Megannyi nagy csapathoz hasonlóan az előző tornán a csoportkörben búcsúzó spanyolok sem voltak meggyőzőek, ami nem feltétlenül az utolsó pillanatban történt kapitányváltásnak tudható be. Fernando Hierro nem akarta néhány nap alatt felforgatni a csapatot, amelynek a csoportkörben elsősorban a védekezéssel volt gondja. Ehhez képest az oroszok ellen jelentős változtatásokat hajtott végre, három kulcsember is kimaradt, a jobbhátvéd Daniel Carvajal, illetve a középpályáról Thiago Alcántara, illetve Andrés Iniesta. Az oroszok is meglepőt húztak, egyrészt kimaradt Gyenyisz Cserisev, továbbá ismét a torna előtt alkalmazott, de a csoportkörre elvetett három belső védős rendszerben léptek pályára.

A többségben lévő oroszok feszülten nézték a mérkőzést, amely sokuk szerint a biztos végállomást jelenti, de már egy-egy labdaszerzésnél is olyan izgalomba jöttek, mintha ziccerben lépett volna ki valamelyik játékosuk. Alig tíz perc elteltével (ön)góllá érett a spanyol mezőnyfölény, majd ami ezután következett, arra nincsenek szavak… Az oroszok visszahúzódtak, a spanyolok ide-oda passzolgattak, tulajdonképpen semmi sem történt, meglehet, egyesekben felvetődött a támadóidő bevezetésének gondolata.

A semleges, illetve az orosz nézők szerencséjére Artyom Dzjuba tizenegyesből szerzett gólja felkavarta az állóvizet (illetve azt jelentette, hogy a spanyolok 2006 után először kaptak gólt a vb kieséses szakaszában), és arra késztette Hierro csapatát, hogy ne csak járassa a labdát, hanem próbáljon helyzetet kialakítani. Legalábbis elvileg, merthogy továbbra is gurigázással múlatták az időt a spanyolok – amikor a hajrában kiírták, hogy 78 011, hirtelen nem tudtuk, ez a nézők száma vagy a spanyol oldalpasszoké. A második félidő végén legfeljebb az oroszok örültek, hogy eddig kihúzták, mindenki más a fejét fogta, hogy újabb harminc percig kell ezt néznie.

A támadásban esetlen hazaiak becsületére vált, hogy állták a spanyol rohamokat (bár mintha megúsztak volna egy büntetőt a végén), így végül tizenegyesek döntöttek.

A párbajt a spanyolok kezdték, Iniesta magabiztosan értékesítette a tizenegyest, majd az orosz Szmolov a kapu jobb oldalába lőtt. A második körben Piqué laposan lőtt a jobb alsó sarokba, „párja”, Ignasevics szintén betalált. A harmadik rúgó, Koke hibázott először, félmagas lövését Akinfejev hárította, majd Golovin vezetéshez juttatta az oroszokat. A negyedik körben Sergio Ramos a kapu jobb oldalába bombázott, és Cserisev sem rontott. Ezt követően Iago Aspas lövését az elvetődő Akinfejev lábbal védte; kiesett Spanyolország, míg az orosz válogatott története során először vb-negyeddöntőbe jutott!

ONLINE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
NYOLCADDÖNTŐ

SPANYOLORSZÁG–OROSZORSZÁG 1–1 (1–1, 1–1, 1–1) – tizenegyesekkel: 3–4
Moszkva, Luzsnyiki Stadion, 78 011 néző. Vezette: Kuipers (holland)
SPANYOLORSZÁG: De Gea – Nacho (Carvajal, 70.), Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – Koke, Busquets – David Silva (Iniesta, 67.), Isco, Marco Asensio (Rodrigo, 104.) – Diego Costa (Iago Aspas, 80.). Szövetségi kapitány: Fernando Hierro
OROSZORSZÁG: Akinfejev – Mário Fernandes, Kutyepov, Ignasevics, Kudrjasov, Zsirkov (Granat, a szünetben) – Szamedov (Cserisev, 61.), Kuzjajev (Jerohin, 97.), Golovin, Zobnyin – Dzjuba (Szmolov, 65.). Szövetségi kapitány: Sztanyiszlav Csercseszov 
Gólszerző: Ignasevics (12. – öngól), Dzjuba (41. – 11-esből)
Sárga lap: Piqué (40.), ill. Kutyepov (54.),  Zobnyin (71.)