Ők már nem a 2002-es csodatévők, de „szintén lenyűgözőek”

EZ MÁR EGY INTROVERTÁLT SZENEGÁL

Miközben a világbajnokság afrikai esélyeit számba véve sok szó esett Mohamed Szalah elképesztő szezonjáról és Egyiptomról, a szervezett tunéziaiakról vagy a Franciaországban nevelkedő marokkói játékosokról, a két fekete-afrikai csapatra, Nigériára és Szenegálra kevesebb figyelem irányult. Ehhez képest most ott tartunk, hogy utóbbi két csapat utolsó körös riválisához képest kedvezőbb helyzetből indulva, eséllyel pályázik a nyolcaddöntőre, míg a többiek már készíthetik a csomagjaikat a hazautazáshoz.

A fekete-afrikai csapatoktól mindig a zseniális szólókon, lendületes kontrákon, elvarázsoló cseleken alapuló hódítást várjuk. Ezt ültette el bennünk a csodálatos Roger Millát leszámítva gyerekcipőben járó Kamerun 1990-ben, a felserdülő Nigéria 1994-ben, majd erősített rá a felnőttkorba lépés idején a könnyfakasztóan szépen játszó Szenegál 2002-ben. Igazán kibontakoznia ennek a folyamatnak csupán egyszer, az 1996-os olimpián sikerült (Nigéria – aranyérem), de ebben a sportágban nem az ötkarikás siker a leginkább hajszolt csúcs. Az elmúlt két évtizedben pedig nem abba az irányba ment a futball fejlődése, hogy a felejthetetlen és utánozhatatlan Jay-Jay Okocha varázsló utódait nagy számban tűrje meg maga között. Az elmúlt évtizedben nőttek fel afrikai klasszisok (lásd Didier Drogba, Samuel Eto'o, Michael Essien vagy Yaya Touré), de őket már inkább erejük, atletikusságuk, munkabírásuk tette naggyá, mint a labdával való káprázat. Az őstehetséget leszámítva pedig kis túlzással minden másban (csaknem) évszázados lemaradásban van Afrika. Jellemző példa erre a BBC vb előtt ismertetett sztorija, aminek Sven-Göran Eriksson volt a közvetítője: a 2010-ben elefántcsontparti kapitányként ténykedő svéd szakembernek volt olyan felkészülési meccse, amikor azért nem próbálhatott ki egy játékost, mert a szertáros a szállodában hagyta a stoplisát... Igen, ennek mindössze nyolc éve, amikor már idehaza is alig létezett a szertárosi szakma, legalábbis „felszerelés-menedzserek” jelentek meg a kevésbé nívós helyeken is.

Nos, ezen próbál meg változtatni a szenegáli nemzeti csapat háza táján Aliou Cissé, a futballt a franciáknál és angoloknál tanuló 2002-es ikon, aki 2015 óta irányítja a válogatottat, és zászlajára a professzionalizmuson alapuló szervezettséget tűzte. A Lengyelország elleni győzelme során Szenegál alaposan rácáfolt a sztereotípiákra: a három pont nem a klasszikus afrikai fizikai erényekből következett, sokkal inkább abból a szervezettségből, ami Robert Lewandowski és a lengyel támadások szakszerű semlegesítéséhez kellett. Idrissa Gueye és Alfred N’Diaye uralta a középpályát, miközben M’Baye Niang révén megvillantottak valamit abból, amit épp a lengyelek vártak csatáraiktól – jó helyzetfelismeréssel és váratlan villanásokkal eldönteni a meccset. És a szerencse is melléjük állt.

Japán ellen már más meccset játszott a gárda, Cissé 4–2–3–1-ről 4–1–4–1-re váltott, és ugyan a terv szerint megnyerték a széleken vívott csatát, hogy a beadásokból érvényesüljön a magasságbeli fölényük, sebességben Japán felvette a versenyt, és hibára késztette a védelmet. A 2–2-es döntetlen után Cissé azt mondta, hogy Japán jobb volt, és kiengedték a kezükből a meccset. A szakvezető önkritikus mondatait annak ellenére tette, hogy a kapura lövési mutatókban – afrikai csapattól szokatlan módon – jócskán felülmúlta ellenfelét.

A szenegáli szakírók egyébként is Cissé fő erényei közé sorolják, hogy hajlamos szembenézni döntéseivel: márciusban például két felkészülési meccsen is erőltette a háromvédős felállást, mert úgy vélte, hogy több játékosának jobban feküdne, ám az eredménytelenséget látva visszaállt a négyvédős formációkhoz. Belátta, hogy a középpályán nem rendelkezik azzal a kreativitással, ami szükségeltetne az építkező játék eredményességéhez, így visszanyúlt a stabil alapokhoz. Jól használja az alapanyagot: a Kalidou Koulibaly, Salif Sané középsővédő-kettőst fejjátékban nehéz lesz megverni a vb-n, Gueye és Alfred N’Diaye minden piszkos munkát hajlandó elvégezni – jellemző, hogy a West Ham rombolója, Cheikhou Kouyaté a kezdőbe sem fér mellettük –, elöl pedig Sadio Mané egy-egyezése mellett M’Baye Niang kiugrásaiban is folyamatosan bízhatnak. A vb legfiatalabb szövetségi kapitánya pedig a vb egyik felfedezettjét adja viszonylag fiatal keretéből: nehéz elképzelni, hogy a vb második legfiatalabb gólszerzője, a fáradhatatlan munkájával kitűnő 19 éves wingback, Moussa Wagué az őszt is a belga Eupenben kezdje.

„Szeretnénk legalább olyan jól teljesíteni, mint a 2002-esek. Az egy csodálatos generáció volt, de ez is az, lenyűgöző. Viszont csak meccseket nyerve lehetünk jobbak, mint a 2002-esek, és eddig csak egy találkozón győztünk. Az akkori és a mostani csapat mentalitása nagyon különböző. Akkor több extrovertált karakterünk is volt, most inkább introvertált a társaság zöme" – mondta Cissé, akinek csapatára Kolumbia ellen igazi ki-ki meccs vár. Egy biztos: Szenegál a vb-n még nem volt hátrányban, ha ezt három meccs után is elmondhatja magáról, továbbjut. Jelenleg nem úgy tűnik, hogy a mostani Szenegál lesz az a csapat, amely először jut az afrikaiak közül a legjobb négy közé, de ott van a vb-n, üdítő focit játszik, és szervezettségével azon dolgozik, hogy ledöntse a sztereotípiákat.

VÉDEKEZŐ JAPÁN? NEM FOG MENNI!

A világbajnokságoknak 1998 óta állandó résztvevője Japán, ám két nyolcaddöntőnél többre nem futotta erejéből. Az oroszországi világbajnokság előtt nem előzte meg nagy várakozás a „kék szamurájok” szereplését, de hogy is előzte volna, ha két hónappal a vb előtt – a távol-keletiektől némiképp hirtelen módon – kapitányt váltanak. A válogatott Vahid Halilhodziccsal jutott ki a vb-re, akit viszont április elején menesztettek. Az ok: a csapat stílusa nem felelt meg a japán hagyományoknak.

A bosnyák szakember ugyan beperelte a szövetséget és elnökét, viszont a vb-n már Nisino Akira irányítja a csapatot, aki ezt megelőzően három évig nem dolgozott vezetőedzőként – sportigazgatóként ténykedett a szövetségben –, viszont ő irányította azt az U23-as japán válogatottat, amely 1996-ban bronzérmet nyert Atlantában. Kinevezésekor elmondta, bízik benne, hogy csapatával vissza tud térni a támadást előtérbe helyező japán taktikához és javítani tud a játékosok, illetve a stáb kapcsolatán.

Halilhodzic 2015 óta irányította a csapatot, és hiába vezette ki Japánt a vb-re, a kijutás biztossá tétele után csupán három meccset nyert meg vele a kilencből, ennél is nagyobb probléma volt ugyanakkor, hogy a szigetországban nem sikerült elfogadtatnia magát sem a játékosokkal, sem a szurkolókkal. A hagyományos labdabirtoklás-alapú játékkal szembemenve kontracsapatot akart építeni, és a média már a selejtezők alatt is arról cikkezett, hogy veszélyben az állása. A bosnyák szakember ráadásul, alárendelve a taktikának az összeállítást, a kreatív japán kedvencek közül Kagava Sindzsit, Honda Keiszukét és Okazaki Sindzsit sem szerepeltette rendszeresen. Április első napjaiban még azt latolgatták az elemzések, hogy Okada Takesi nyomdokaiba léphet-e, aki 2010-ben szintén pocsék előjelekkel vágott neki csapatával a vb-nek, ám végül csupán 11-esekkel maradt le a negyeddöntőről, aztán néhány nappal később végképp elfogyott körülötte a levegő.

Japán az ázsiai zónában gyengébb ellenfelekhez van szokva, így kifejezetten domináns, támadó stílus jellemezte az elmúlt évtizedekben sok labdatartással és mozgással, gyors passzjátékkal, mint ahogy azt 2002-ben Philippe Troussier idején első vb-sikerüket elérték. Ugyanakkor magas támadókra nem építhetnek, beadásokban nem bízhatnak, nem marad más, mint Barca módra ziccerig játszani az akciókat. Azt nem állíthatjuk, hogy Kagaváék tökélyre fejlesztették volna ezt, de ha felidézzük a Szenegál elleni meccsről Inui Takasi lécre lőtt labdáját Oszako Juja sarkazásos előkészítése után, akkor láthatjuk, próbálkoznak vele.

Persze a szinte végig tíz emberrel játszó Kolumbia elleni 59 százalékos labdatartás nem feltétlenül mérvadó, de Szenegál ellen is 54 százalékban birtokolta a labdát Japán, amelyről az már biztosan kiderült a vb-n: van benne tartás. Kolumbia ellen kihasználta emberelőnyét és felőrölte az egyénileg jobb erőkből álló dél-amerikai csapatot, így hozta a Carlos Sánchez kiállítása utáni „kötelező” három pontot, míg második meccsén kétszer is egyenlíteni tudott a védekezéshez jó alapokkal rendelkező Szenegál ellen.

„Mondtam Iniunak és Osimának, hogy muszáj öt kilót felszedniük és öt centit nőniük, ám ez a terv megbukott, úgyhogy valami mást kell kitalálnunk. De több ötletünk is van. Ha fizikai csatára kényszerítenek minket, bajban leszünk, de mi a sebességünket és a labdát szeretnénk használni" – nyilatkozta a Szenegál elleni meccs előtt Nisino, amikor arról kérdezték, mit terveznek kezdeni a fejpárbajokkal. Nos, a meccsen a kékek bebizonyították, hogy nem a levegőbe beszélt: a hajrában például tökéletes lesre állítással védték ki a kényes szituációt. Ha Japán a már kiesett Lengyelország ellen is pontot szerez, készülhet a nyolcaddöntőre – 2002 és 2010 után harmadszor.

FIFA LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
H-CSOPORT, 2. FORDULÓ
JAPÁN–SZENEGÁL 2–2 (1–1)
Jekatyerinburg, Központi Stadion. 32 572 néző. Vezette: Gianluca Rocchi (olasz)
JAPÁN: Kavasima – Szakai H., Josida, Sodzsi, Nagatomo – Haragucsi (Okazaki, 75.), Haszebe, Kagava (Honda, 72.), Sibaszaki, Inui (Uszami, 87.) – Oszako. Szövetségi kapitány: Nisino Akira
SZENEGÁL: K. N’Diaye – Wagué, S. Sané, K. Koulibaly, Sabaly – B. N’Diaye (N’Doye, 81.), A. N’Diaye (Kouyaté, 65.), Gueye – Sarr, Niang (M. Diouf, 86.), Mané. Szövetségi kapitány: Aliou Cissé
Gólszerző: Inui (34.), Honda (78.), ill. Mané (11.), Wagué (71.)
Sárga lap: Inui (68.), Haszebe (94.), ill. Niang (59.), Sabaly (90.), N’Doye (91.)

FIFA VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
CSOPORTKÖR, H-CSOPORT, 2. FORDULÓ
LENGYELORSZÁG–KOLUMBIA 0–3 (0–1)
Kazany, Kazany Aréna, 42 873 néző. Vezette: Ramos (mexikói)
LENGYELORSZÁG: Szczesny – Piszczek, Bednarek, Pazdan (Glik, 80.) – Bereszynski (Teodorczyk, 72.), Krychowiak, Zielinski, Góralski, Rybus – Lewandowski, Kownacki (Grosicki, 57.). Szövetségi kapitány: Adam Nawalka
KOLUMBIA: Ospina – Arias, Mina, D. Sánchez, Mojica – Aguilar (Uribe, 31.), Barrios – Juan Cuadrado, Quintero (Lerma, 73.), James Rodríguez – Falcao (Bacca, 78.). Szövetségi kapitány: José Pékerman
Gólszerző: Mina (40.), Falcao (70.), Juan Cuadrado (75.)
Sárga lap: Bednarek (61.), Góralski (85.)