Frissebb, egységesebb, jobb – a vb-címet adjuk is oda a franciáknak!

1. FÁRADTSÁG

A horvát válogatott fáradtabb, mint a francia – szól sok helyen a verdikt. A Vatreni úgy vág neki a finálénak, hogy kulcsjátékosai lábában mintegy 90 perccel több játékidő van, mint a franciákéban. A listavezető Luka Modric már 604 percet töltött pályán a vb-n, Dejan Lovren 561-et, és még négy horvát éri el a kilenc óra nettó játékidőt, amilyen mutatót a túloldalon csak N'Golo Kanté és Raphaël Varane neve mellett találunk, francia csapattársaik pedig – még az állandó kezdők közül is – jócskán alacsonyabb terhelésnek voltak kitéve.

„Nem fair, hogy ők ráadásul még egy nappal többet is pihenhettek, sokkal korrektebb lett volna, ha a két elődöntőt egy napon játsszák le. Döbbenetes, mennyit voltak a pályán a horvátok ezen a világbajnokságon. Épp ezért Franciaország a döntő esélyese..." – mondta a témában José Mourinho, a Manchester United menedzsere, akinek véleményét sokan osztják.

Ugyanakkor nem szabad feledni, hogy a horvátoknak a fizikai terhelésből adódóan már Angliával szemben is jócskán hendikepjük volt. Hiszen az oroszok elleni negyeddöntőben is hálát adhattak a FIFA-nak és a nemzetközi szabályalkotó testületnek, az IFAB-nek, hogy engedélyezte a negyedik cserelehetőséget a hosszabbításos mérkőzéseken, de még így is imádkozniuk kellett, hogy Danijel Subasic kapus kihúzza két lábon a ráadást. Az egyedülálló, három hosszabbításos siker fényében viszont aligha írható le Zlatko Dalic együttese, és történelmi távlatokra visszatekintve sem mutatható ki, hogy az ilyesfajta meccsterheléses fáradtságnak egyértelmű hatása lenne a finálékra, bár az is igaz, hogy a vb-k történetében eddig csak egyszer fordult elő, hogy a döntő egyik résztvevője egy teljes mérkőzéssel – 90 perc – többet játszott ellenfelénél. Sőt, ha a tizenegyespárbajokat is beszámítjuk, sosem volt ekkora különbség a két fél leterheltsége között: 1934-ben az olaszok játszottak 90 perccel többet a csehszlovákoknál egy újrajátszás miatt. Eddig 12-szer történt meg a vb-ken, hogy a két döntős nem ugyanannyit játszott: hétszer (1950, 1970, 1982, 1986, 1990, 1994, 2014) az a csapat nyert, amelyik pihentebb volt, míg ötször (1934, 1938, 1954, 1998, 2006) az, amelyik többet játszott. Zárójelben: a szokatlan lebonyolítás miatt 1954-ben az NSZK többet játszott, mint az Aranycsapat, de könnyebb ellenfelekkel.

Ami pedig a mourinhói véleményt és a finálé előtti közvetlen pihenőnapokat illeti: 1990 óta csak kétszer fordult elő, hogy az a válogatott nyert, amely előbb játszotta az elődöntőjét, a másik öt esetben az utóbb továbbjutó gárdáé lett a trófea. (1994-ben Brazília és Olaszország ugyanaznap vívta az elődöntőjét, 1990-et megelőzően viszont csak kétszer fordult elő, hogy ne így lett volna.)

2. KOMPAKTSÁG

Egészen 1990-ig visszamenően egy kivételével mindig olyan együttes ünnepelt vb-címet, amely a döntőben nem kapott gólt. A kakukktojás különös mód épp az a squadra azzurra, amelyet összességében mégis a védelme emelt világbajnokká 2006-ban – és az olasz válogatott volt az is, amely bár nem kapott gólt 1994-ben, végül 11-esekkel elbukott Brazíliával szemben. Az elmúlt hét világbajnokban közös, hogy egyik sem kapott két gólnál többet az egyenes kieséses szakaszban, sőt akadt egy, a redőnyt hibátlanul működtető csapat is, a spanyol, amely2010-ben egyszer sem kapitulált a csoportkör után.

A fenti sorozat most biztosan megszakad, hiszen Franciaország három gólt nyelt be Argentínától, míg Horvátország már négy kapott találatnál jár az előző három meccsén – még ha abból egy a hosszabbításban született is –, mégis inkább az a valószínű, hogy a védelmek hatékonyságán múlik majd a trófea, ellentétben a lehengerlő támadójátékkal.

A szakírók többsége pedig ebben a kérdésben egyértelműen a Les Bleus mellett foglal állást. Sőt az ESPN vezető tudósítója, a két válogatott egyes csapategységeit összehasonlító Mark Ogden odáig ment, hogy a védelemben domborodik ki a legnagyobb különbség a két finalista között. Írásában kiemelte, hogy a Raheem Sterling, Jesse Lingard, Dele Alli trió az elődöntő első órájában is rengeteg gondot okozott sebességével és elmozgásaival a horvát védők számára, és az eddig látottak alapján a franciák az angoloknál jóval magasabb intenzitást képviselnek a pályán.

Didier Deschamps gárdája kimagaslik a vb-n védekezésből támadásba fejlődésben, kontrajátéka minden csapat ellen működött, Kylian Mbappé labdás gyorsulása pedig még a vb mezőnyében is egyedülálló. A védelmek esetén a számsorok is inkább a francia fölényt támasztják alá: a Kékek ellen sokkal kevesebbszer tudtak eddig lövéssel kísérletezni az ellenfelek, mint a horvátokkal szemben (meccsenkénti 8.5, illetve 13), több a szerelésük (16.7 ill. 14.7), kevesebb a faultjuk (13.2, ill. 16.5), míg labdaszerzésben körülbelül egy szinten állnak (10.5, ill. 11). Persze a „kockások" hosszabbításos meccsei hol mélyítenek, hol szépítenek az összehasonlításokon.

Az alapcsapatokat tekintve jóval fiatalabb a franciák védelme – Varane a maga zsenge 25 évével már rangidős –, összességében mégis megbízhatóbbnak tűnik a horvátnál, ám ez nem jelenti azt, hogy a horvátok ne ellensúlyozhatnák ezt csapatszinten. Hallgassuk csak Dalicot!

„A sztárokkal teletűzdelt együttesek, amelyek a nagy nevekben bíztak ezen a világbajnokságon, már rég a strandon vannak. A kompakt, egységes gárdák maradtak versenyben. A labdarúgás olyan sokat fejlődött, hogy minden csapatnak lehet jól szervezett védelme, ezért nincsenek nagy különbségű győzelmek. A csapat a minden" – fogalmazott a horvát kapitány.

3. MERÍTÉS

Ha csak a két csapat keretének értékét vesszük, újra nem sok minden szól Horvátország mellett, ám azt már számtalanszor láthattuk, hogy a Transfermarkt számait miként rúgja fel a valóság. A franciák összeállítását nem hátráltatja semmi, Deschamps borítékolhatóan most is 4–2–3–1-ben küldi fel az övéit, és még az is meglepő lenne, ha változtatna az elődöntős kezdőcsapaton. A padon ott ül minden játékos poszttársa, és várja a bevetés lehetőségét, Ousmane Dembélé, Corentin Tolisso és Nabil Fekir pedig mind képviseli azt az értéket, ami beállítása esetén a mérkőzés képének megváltozásával járhat.

A felállás kérdéseit tekintve Horvátország sokkal izgalmasabb. A sérülések miatt a kezdő tizenegyet több kérdőjel lengi körbe, és ugyan Ivan Strinicnek megfelelő helyettese lehet Josip Pivaric, a meccsről meccsre jobb formába lendülő Ivan Perisic – akinek játékát még a leginkább fenyegeti veszély – kiesése jelentős érvágás lehet.

Dalic ugyanakkor taktikai megfontolásból is bátrabban módosított az eddig mérkőzéseken az hadrenden. A horvát kapitány a 4–2–3–1-et és a 4–3–3-at egyaránt többször használta a vb-n attól függően, hogy Andrej Kramaricot vagy Marcelo Brozovicot jelölte a kezdőbe. A döntő előtt utóbbi szerepeltetése mellett szól több érv. Egyrészt indokolja, hogy Luka Modric és Ivan Rakitic mellé nem árthat még egy kimondottan ütköző játékos a középpályára, és Brozovicnak az Anglia ellen teljesített 16339 méteres futómennyisége – rekord az idei vb-n – mellett a játéka is meggyőző volt. Másrészt ha Kramaric a kezdőbe kerül, Dalic könnyen azt kockáztathatja, hogy nem marad valós alternatívája sem a Hoffenheim-támadó, sem Mario Mandzukic frissítésére, hiszen a játékot nem vállaló Nikola Kalinicet a csoportkör során – érthetően – kitette a csapatból, Marko Pjaca pedig elsősorban a szélen bevethető. Ha viszont Brozovic kezd, akkor a középpályára még mindig ott marad a padon Mateo Kovacic, aki mellesleg idén harmadszor lett Bajnokok Ligája-győztes a Real Madriddal. Ezzel azonban nagy vonalakban végig is vettük Dalic merítési lehetőségeit.

4. DÖNTŐS TAPASZTALAT

Az idei Bajnokok Ligája-döntő újabb bizonyság volt arra, hogy egy fináléban milyen sokat ér a játékosok döntős tapasztalata, ami általában akkor jön különösen jól, ha egy váratlan helyzet adódik a pályán (mint amilyen Mohamed Szalah sérülése volt Kijevben). Érdemes tehát röviden ebből a szemszögből is áttekinteni a helyzetet az aranymeccs előtt, már csak azért is, mert ez egy olyan pont, amelyben a horvátok felveszik a versenyt a franciákkal.

Bár a francia keret átlagéletkora majd' két évvel fiatalabb a horvátnál (26.1 esztendő szemben a 28.0-val), a csapat magja a 2016-os hazai Európa-bajnoki menetelés következtében mégis Modricék előtt jár. A mostani csapatból Hugo Lloris, Samuel Umtiti, Paul Pogba, Blaise Matuidi, Antoine Griezmann és Olivier Giroud is pályára lépett a tavalyelőtti kontinensviadal fináléjában, és megtapasztalta már, hogy milyen esélyesként elbukni egy nagy torna utolsó mérkőzését. Ezzel szemben a túloldalon utánpótlásszintről is alig van tapasztalat nagy tornák végjátékáról: Sime Vrsaljko és Andrej Kramaric 2010-ben tagja volt az U19-es Eb-elődöntős gárdának, amelynek épp a végső győztes Franciaország parancsolt megálljt, soraiban Antoine Griezmann-nal, míg a 2005-ös U17-es Eb-4. alakulatban ott volt Dejan Lovren, Milan Badelj, illetve a már nem számító Nikola Kalinic. Ezzel szemben a túloldalon csak a 2013-as U20-as vb-n aranylabdás lett például Paul Pogba, és a győztesek között ott volt Umtiti, Alphonse Areola és Florian Thauvin is.

Ha klubszinten vizsgálódunk, akkor azonban már sokkal kiegyenlítettebb a kép, hiszen míg a franciáknál például Pogba, Griezmann és Lucas Hernández játszott már Bajnokok Ligája-döntőben, sőt Varane nyert is, a horvát kulcsjátékosok közül Rakiticnak, Mandzukicnak, Modricnak és Kovacicnak van trófeája (igaz, utóbbi egyszer sem játszott a fináléban), és május óta Lovren is szerepelt már döntőben.

5. KAPITÁNYI MECCSELÉS

Világbajnokságon nagyon ritka, hogy két, ennyire eltérő utat bejáró kapitány találkozik a fináléban, hiszen miközben Didier Deschamps a kiemelkedő játékos-pályafutása után szinte azonnal toptrénerré vált, és azóta is folyamatosan ezen a szinten dolgozik, Dalicról a vb előtt nem is nagyon hallottunk. A nem túl kiemelkedő futballistakarrier után a horvát szakember edzőként egy hazai ezüstérmet és egy albán Szuperkupát tudott felmutatni még több mint tíz évvel ezelőtt, az elmúlt években pedig azok találkozhattak a nevével, akik lépten-nyomon követik a közel-keleti labdarúgást: pályafutásának legnagyobb sikere az abu-dzabi al-Ainnal elért ázsiai BL-ezüstérme két éve. Ehhez képest a világbajnokságon olykor váratlan és kemény húzásaival – Kramaric rendszeres kezdőbe jelölése, Domagoj Vida favorizálása a védelemben, Kalinic hazaküldése – remekül menedzselte a nagy nevekből álló horvát válogatottat, és az angolok elleni mérkőzést követő jelenetek arra utalnak, hogy integráló személyiségként is jól működik.

Ha Deschamps-ot sok kritika éri is amiatt, hogy nem túlzottan kockázatvállaló, az biztos, hogy mindent tud, mindent látott, amire akár egy világbajnoki címhez szükség lehet. Dalicról a vb alatt megtanulhattuk, hogy keménykezű vezető és jól alkalmazkodik az ellenfeleihez, s reaktív erényét még valami kiemelheti a fináléban: ő tökéletesen ismerheti már Deschamps-ot és a francia taktikát. Fordítva ez akkor sem elmondható, ha a francia stáb nagyítóval elemezte ki a horvátok vb-játékát.

FIFA-VILÁGBAJNOKSÁG 2018, OROSZORSZÁG
DÖNTŐ
FRANCIAORSZÁG–HORVÁTORSZÁG – ÉLŐBEN A NEMZETI SPORT ONLINE-ON!
Moszkva, Luzsnyiki Stadion, 17 óra. Vezeti: Néstor Pitana (Hernán Maidana, Juan Belatti – argentinok)
A VÁRHATÓ KEZDŐCSAPATOK
FRANCIAORSZÁG: Lloris – Pavard, Varane, Umtiti, L. Hernández – Pogba, Kanté – Mbappé, Griezmann, Matuidi – Giroud. Szövetségi kapitány: Didier Deschamps.
HORVÁTORSZÁG: Subasic – Vrsaljko, Vida, Lovren, Strinic – Rakitic, Brozovic – Rebic, Modric, Perisic – Mandzukic. Szövetségi kapitány: Zlatko Dalic