B-CSOPORT
PORTUGÁLIA
SPANYOLORSZÁG
MAROKKÓ
IRÁN
A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FIGURÁJA
NSO-VERDIKT, SZAVAZÁS

Portugália egyike azon három kontinentális bajnoknak, amely kijutott a 2018-as világbajnokságra. Mi más lehet az Eb-címvédő (és a tavalyi Konföderációs Kupa bronzérmesének) célja az oroszországi tornán, mint megismételni a két évvel ezelőtti, Franciaországban bemutatott bravúrt? Fernando Santos csapatától ezúttal is inkább eredménycentrikus, mintsem szépségdíjas futballra számíthatunk.

A 2016-os, portugál aranyéremmel végződő Eb-n az együttes hét találkozójából haton döntetlent mutatott az eredményjelző a rendes játékidő végeztével. Portugália egyetlen 90 perc alatt kiharcolt győzelme az elődöntőben Wales ellen született (2–0). Franciaországban a csoportkörben három döntetlen – közte a mieink elleni 3–3 – elég volt a portugáloknak a továbbjutáshoz, most a vb-n ez igen kockázatos lenne.

A XXI. században az Eb-címvédők egy kivétellel nem szerepeltek jól az aranyérem utáni vb-n: 2002-ben a franciák utolsók lettek a csoportjukban, 2006-ban a görögök ki sem jutottak a vb-re, 2014-ben a spanyolok lemaradtak az egyenes kieséses szakaszról. Az egyetlen kivétel a 2010-es spanyol válogatott, amely a 2008-as Eb-elsőség után a vb-t is behúzta (s persze utána 2012-ben megvédte címét az Eb-n).

A 23 Eb-győztes portugál játékos közül tízen maradtak ki a vb-keretből. Többek között a két évvel ezelőtti, franciák elleni döntő egyetlen gólját szerző Éder is. Fernando Santos együttesében azonban így is bőven akad minőségi játékos. A gondot inkább a védelem tengelye jelentheti. A 35 éves Pepe helye betonbiztosnak tűnik, mellé azonban nem sikerült megtalálni azt a fiatal belső védőt, aki a jövőt jelentheti. Santos keretében Pepe mellett további három középhátvéd kapott helyet: a 36 esztendős Bruno Alves, a 34 éves José Fonte és a Benfica fiatal bekkje, Rúben Dias (21), aki eddig csupán egyszer lépett pályára a portugál felnőttválogatottban – a Tunézia ellen 2–2-re végződő felkészülési meccsen.

Portugália kapcsán megkerülhetetlen téma Cristiano Ronaldo. Az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes támadó idén töltötte be a 33-at. Jó eséllyel ez az utolsó lehetősége, hogy világbajnokságot nyerjen hazája válogatottjával, amelynek színeiben rekordot jelentő 81-szer volt eredményes. Igaz, CR évről évre meghazudtolja korát, nem teljesen elképzelhetetlen, hogy még öt-hat évig láthatjuk őt a legmagasabb szinten játszani. Az sem mellékes, hogy a Real Madrid sztárja egy jó vb-szerepléssel igen nagy lépést tehet hatodik Aranylabdája felé…

A végső győzelemre is esélyes csapatként utazik Oroszországba a spanyol válogatott, amely ezúttal új kapitánnyal, Julen Lopeteguivel a padon vesz részt nagy tornán – épp a 2008-as Eb-diadal jubileumán.

Spanyolország 1994 óta minden vb-re és Eb-re kvalifikálta magát, ráadásul több esetben úgy, hogy nem kapott ki a selejtezőkben. Így volt ez most is, Andrés Iniestáék tíz mérkőzésből kilencet megnyertek, egyszer ikszeltek (Olaszországban), összesen 36 gólt szereztek és csupán három gólt kaptak. Brutális mérleg.

Immár visszatérő probléma viszont a mindenkori spanyol szövetségi kapitánynak a 23 fős keret összeállítása. Ezúttal sem lehetett könnyű feladata Lopeteguinek, hiszen kis túlzással a B-csapattal is szép eredményt érhetnének el Oroszországban. A selejtezőkben négy játékos, Diego Costa, Isco, Álvaro Morata és David Silva egyaránt öt gólt szerzett, ám közülük a Chelsea-t erősítő Morata nem fért be a szűkített keretbe. A Real Madriddal két BL-t nyerő csatár mellett többek között olyan sztárok maradtak ki, mint Héctor Bellerín (Arsenal), Marc Bartra (Real Betis), Javi Martínez (Bayern München), Marcos Alonso (Chelsea), Ander Herrera (Manchester United), Sergi Roberto (FC Barcelona), Cesc Fabregas (Chelsea), Pedro (Chelsea) vagy Juan Mata (Manchester United).

Lopetegui 23 embere közül tíz még sohasem járt vb-n vagy Eb-n, de ez nem jelenthet gondot, ha a keret (vagy inkább a kezdőcsapat) jelentős része nemhogy részt vett világversenyen, de meg is nyerte azt. A két Eb-t és közte egy vb-t nyerő spanyol aranygenerációból Iniesta, Ramos, Piqué, David Silva és Busquets még mindig meghatározó alakja az együttesnek.

A védelem összeállítása elviekben nem jelenthet gondot: Carvajal és Ramos a sorozatban három BL-t nyerő Real Madridban futballozik, míg Piqué és Jordi Alba a kis híján veretlenül bajnoki címet szerző FC Barcelona alapembere. Ja, és mögöttük a világ talán legjobb formájában lévő kapusa, David de Gea állt a kapuban. A középpályán Busquets helye biztosnak tűnik, innentől kezdve pedig rengeteg variációs lehetősége van Lopeteguinek. Iniesta, Thiago Alcántara, Isco, David Silva, Koke, Saúl, Marco Asensio és Lucas Vázquez verseng négy helyért a kezdőben. Irigylésre méltó névsor. A csatár minden bizonnyal ismét a honosított Diego Costa lesz, aki négy évvel ezelőtt nem alkotott maradandót a brazíliai vb-n.

Ez az első vb, amelyre négy arab ország is kvalifikálta magát. Marokkó mellett Egyiptom, Szaúd-Arábia és Tunézia is készülhet a nyári seregszemlére. „Az Atlasz oroszlánjai” húsz év után vehetnek ismét részt vb-n. Marokkó tekintélyt parancsoló módon, kapott gól nélkül nyerte meg négycsapatos csoportját az afrikai vb-selejtező harmadik körében. Hervé Renard együttese Elefántcsontpartot, Gabont és Malit utasította maga mögé a roppant nehéz kvartettben.

Ha valaki azt hinné, a marokkóiak azért nem kaptak gólt az utolsó hat selejtezőn, mert kölcsönkérték José Mourinho buszát, az nagyon téved. A Renard-tanítványok épp ellenkezőleg, roppant szervezetten pressingelnek, s már az ellenfél térfelén igyekeznek megtörni a riválisok támadásait.

Ráadásul ez a marokkói csapat szinte európainak is nevezhető. A 23 fős keretből csak hatan születtek az észak-afrikai országban. A többiek egy kivétellel (a kapus Jaszin Bunu Kanadában látta meg a napvilágot) mind Európában születtek és nevelkedtek. Sőt, olyan országokban, amelyek a futballban az élmezőnyhöz tartoznak, mint például Franciaország, Spanyolország, Hollandia vagy Belgium. Erről a jelenségről egyébként korábbi cikkünkben bővebben foglalkoztunk.

A válogatott csapatkapitánya és egyben legnagyobb sztárja a Juventust erősítő Mehdi Benatia, a védelem oszlopa. Rajta kívül is találni Európában ismert neveket. A marokkói keretben (sőt kezdőben) van például a vb harmadik legfiatalabb játékosa, a Real Madridban futballozó Asraf Hakimi.

A támadások egyik fő fazonszabásza Hakim Zijeh (Ajax), aki kis híján kimaradt a vb-keretből. A 25 esztendős középpályás Hollandiában született, végigjárta a holland korosztályos válogatottakat, sőt kapott meghívót a felnőttek közé is. Zijeh azonban 2015 szeptemberében úgy döntött, Marokkó színeiben kíván szerepelni, azóta tizenhét fellépésen összesen nyolcszor volt eredményes.

Zijeh tavaly tavasszal összerúgta a port a szövetségi kapitánnyal. A játékos kijelentette, amíg Renard az edző, nem játszik a válogatottban. Renard ennek ellenére meghívta a hollandok elleni felkészülési meccsre és a Kamerun ellni selejtezőre, ám Zijeh nem jelent meg az edzőtáborban. Ezt megelőzően 2017-es Afrika-kupára Renard nem nevezte Zijehet (aki 2017-ben az Ajaxszal az Európa-liga döntőjéig jutott), majd Junesz Belhanda sérülése miatt mégis behívta, ám a játékos nem kívánt részt venni a tornán.

Júniusban a tréner és a futballista Amszterdamban asztalhoz ült, s rendezték nézeteltéréseiket, hogy aztán együtt ünnepeljék Marokkó vb-kvalifikációját. Hogy Oroszországban lesz-e mit ünnepelniük, az igen nagy kérdőjel.

Irán ötödik világbajnokságára készül, s először fordult elő, hogy egymás után két vb-re sikerült kvalifikálnia magát. Az irániak elsőként jutottak ki az Oroszországi tornára Ázsiából, összességében csak a házigazda és Brazília váltott előbb jegyet a június 14-én kezdődő vb-re.

Carlos Queiroz együttese meggyőzően teljesített a selejtezőben: 18 tétmérkőzéséből egyet sem vesztett el a perzsa csapat. A játék is inkább eredménycentrikus, mint közönségszórakoztató volt. Az ázsiai selejtező harmadik fordulójában Irán hatszor nyert (ebből négyszer 1–0-ra), négyszer ikszelt (ebből háromszor 0–0 lett a végeredmény). Irán mindössze két gólt kapott a selejtező ezen szakaszában, ráadásul mindkét találat a Szíria elleni, gyakorlatilag tét nélküli, 2–2-re végződő találkozón esett.

Irán játéka a stabil védekezésre összpontosít, ám elöl kifejezetten hatékony támadóik vannak. Egyrészt ott van az „iráni Messiként” emlegetett Szardar Azmun, aki 32 válogatott fellépésén összesen 23 gólt szerzett. A 23 éves támadó a selejtezőben tizenegyszer volt eredményes. Azmun a négy évvel ezelőtti vb-n az utolsó keretszűkítés áldozata lett, így nem lehetett ott Brazíliában, most Queiroznak esze ágába sem volt kihagyni egyik legjobbját, akinek Oroszország nem ismeretlen terep, hiszen 2013 óta az orosz élvonalban futballozik.

A másik gólfelelős, akiben Irán bízhat, a 24 éves Alireza Dzsahanbahs, az első ázsiai játékos, aki nívós európai bajnokságban gólkirályi címet szerzett. Az AZ Alkmaar iráni támadója 21-szer talált be az Eredivisie legutóbbi kiírásában. Más kérdés, hogy a válogatottban eddig csupán négyszer ünnepelhetett gólt.

Négy évvel ezelőtt Brazíliában a csoportkör első fordulójában Irán gól nélküli döntetlent ért el Nigéria ellen. Ez volt az ország történetének első kapott gól nélküli vb-meccse. Majd kis híján meglepték a későbbi ezüstérmes Argentínát is, amely Messi 91. percben szerzett találatával tudta csak begyűjteni a három pontot.

Irán Brazíliában egy ponttal csoportnegyedikként zárt, Queiroz azonban jelezte, idén nem turistának utaznak a világbajnokságra.

A CSOPORT LEGÉRDEKESEBB FIGURÁJA

Akkor mégis mitől különleges Nacho? A tizenhatszoros válogatott védőnél 12 éves korában (ekkor már két éve a Real Madrid igazolt labdarúgója volt) állapították meg, hogy cukorbeteg. Nacho tavaly ősszel mesélt először részletesebben állapotáról.

„Az egyik gyerektornára mentem volna a Real Madriddal, de helyette a kórházban kötöttem ki – emlékezett vissza az U17-es és U21-es Európa-bajnok játékos. – A doktornő azt mondta, soha többé nem futballozhatok. Pocsék hétvégém volt. Néhány nappal később elvittek Ramírez doktorhoz, aki a mai napig az endokrinológusom, s akinek rendkívül sokat köszönhetek. Pont az ellenkezőjét tanácsolta. Azt mondta, szó sem lehet arról, hogy befejezem a futballt, mert a rendszeres testmozgás nélkülözhetetlen. Azon a hétfőn új élet kezdődött számomra.”

„Nyilván nem könnyű így élni, háromszor annyi figyelmet kell magadra fordítani, mint egy normál embernek. De úgy érzem, bizonyos szempontból sokat segít ez az életmód. Jobban odafigyelek az étrendemre és a pihenési szokásaimra. Sokkal nagyobb a felelősség rajtam, mindig kéznél kell lennie az inzulinomnak és a vércukormérőmnek.”

„Nincsenek korlátaim. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a legmagasabb szinten játszhatok. Szeretek más sportágakat is űzni, szoktam kerékpározni, de triatlonokon is rendszeresen részt veszek. A cukorbetegség nem akadályoz meg semmiben. Életem végéig elkísér, olyan, mint egy jó csapattárs” – tette hozzá a spanyol labdarúgó.

NSO-VERDIKT A CSOPORTRÓL

Négy évvel ezelőtt Brazíliában (ugyancsak a B-csoportban) Spanyolország alaposan ráfázott, hogy már az első fordulóban találkozott a kvartett másik nagyágyújával, Hollandiával. Most ismét egymás ellen kezd a csoport két gigásza, Spanyolország és Portugália, de megkönnyítheti a dolgukat, hogy ezúttal nem Chile-szintű ellenfelek várnak rájuk a továbbiakban.

Az biztos, hogy az első forduló után a portugál, spanyol kettős közül csak az egyiknek lehet három pontja, azaz a Marokkó–Irán összecsapás győztese óriási esélyt kaphat.

Ettől függetlenül nehéz elképzelni, hogy ne a két európai óriás jusson tovább a nyolcaddöntőbe.

Spanyolország ezúttal megnyeri csoportját, Portugália magabiztosan hozza a második helyet. Marokkó és Irán párharcából szerintünk előbbi jön ki jobban, de továbbjutást ez nem ér.